Egyik napról a másikra kibújtak ezek a gombák a ház előtt a garázsfeljáró mellett. Fogalmam sincs hogy kerültek oda a spórák, főleg ilyen csoportosan. Nem akarom megenni, annyira azért nem szeretjük a gombát, de azért kíváncsi vagyok, hogy milyen fajta lehet. (Biztos mérgező, remélem a kutya nem szereti.) Nem ismerem a gombákat, egyedül a vargánya az, amit biztosan felismerek, mert gyerekként sokat szedtünk a nagymamámmal. Ha valaki felismeri, kérem írja meg!
A Konyhalistán Ivett tette közzé ennek a pogácsának a receptjét. Már annyi pogácsát sütöttem, hogy alig van olyan recept, amire elsőre ugrom, de ez ilyen volt. Tegnap egy kicsit későn álltam neki, és már akkor gyanítottam, hogy nem egyhamar készül el, amikor a krumplit feltettem főni. A recept szerint háromszor kellett volna hajtogatni, de akkor éjfélre sem készült volna el, így csak egyszer hajtogattam, és már így is javában ment a Megasztár 5. reklámblokkja, amikor az első tepsi pogácsa elkészült. Olyan finom és könnyű lett, hogy mire a második tepsi is megsült, az első már el is fogyott. Csak néhány darab maradt mutatóban másnapra, és reggel mindenki arról számolt be, hogy nem volt túl jó az éjszakája. Tovább a recepthez >>>
Norvégiában vettem az első gofrisütőmet 24 évvel ezelőtt (még kimondani is sok). Eleinte szinte minden nap sütöttem vele. A hozzá kapott kis könyvecskében lévő összes receptet kipróbáltam, pedig nem volt egyszerű lefordítani a norvég recepteket magyarra, hiszen akkor még magyar-norvég szótár sem volt. (Ez ma, ismerve a Google Tanslate-t, szinte elképzelhetetlen.) 5 év múlva tudtam meg, hogy itthon nem is wafflenek, hanem gofrinak hívják. Mint ahogy mindent, ezt is meg lehet unni. Az utóbbi években alig használtam a sütőt, pedig most is ugyanolyan finom egy jó kis gofri, mint 24 évvel ezelőtt. Ma már ebben is azt a kis pluszt keresem, ami miatt érdemes lefényképezni és megosztani másokkal is. Nálunk sikere volt. Tovább a recepthez >>>
4 éve, amikor elindítottam az Aliz konyháját, egymás után raktam fel a recepteket, amelyeket a családomnak főztem. Néhány hónap múlva a gyerekek a rántott húst kezdték "követelni", mégpedig azt a teljesen hétköznapi, mezítlábas - liszt-tojás-zsemlemorzsa - változatot. Én legtöbbször változtattam rajta valamit, ami miatt újnak számított. Hagyományosat többnyire étteremben eszünk. Van néhány hely Budapesten is, ahol nagyon jól készítik, de néha Ausztriába megyünk, hogy egy igazi bécsi szeletet együnk, krumplisalátával, egy kis vásárlással összekötve, mert konzervdobozos croissant még mindig nem lehet itthon kapni. (Ha valaki mégis látott itthon ilyen terméket, kérem írja meg, hogy hol.) Persze nem mindig igazi bécsi szelet az, ami annak látszik. 2-3 éve Bécsből hazafelé bementünk egy kisebb étterembe. Már elmúlt az ebédidő, vendég egy szál se, 2 pincérlány támasztotta a pultot. Kérdeztem tőlük németül, hogy lehet-e-ebédelni, nekünk jó lenne egy-egy adag bécsi szelet, krumplisalátával. Erre bekiabál magyarul a konyhába, hogy "Marika néni! Tudna 3 adag bécsi szeletet sütni?" 5 perc múlva már hallottuk is a húsklopfoló hangját. Ennyit az "echte Wiener Schnitzel"-ről. Magyar volt a szakács Marika néni, a pincérlányok, talán még a húst is itt vették, de azért nagyon finom volt.
Felától kaptam ezt a díjat, amit köszönök szépen. Mivel ezt már régebben megkaptam, és akkor írtam is magamról 7 dolgot, most nem ismétlem meg, de akit érdekel, itt elolvashatja.
A múlt hétvégén vettem egy nagyon finom mazsolás kuglófot, de néhány szelet fogyott csak el belőle. Néhány napig őrizgettem, aztán lefagyasztottam, hogy ne száradjon ki teljesen, majd jó lesz valamire. Nem sokáig pihent a fagyasztóban, mert eszembe jutott, hogy régen gyakran készítettem kalácsból felfújtat a mikróban. Gyors és egyszerű édesség, de annyira finom, hogy nem is tudom eddig miért nem tettem fel a receptjét az oldalamra. Aki evett belőle, annak nagyon ízlett, és nem is tudta miből készítettem. Krémes és finom volt, bár azt is hozzá kell tennem, hogy maga a kuglóf is nagyon ízletes volt az enyhén citromhéjas, mazsolás ízével. Tovább a recepthez >>> 
Megint a régi receptek közül választottam egyet. Ráérős reggelire és sietős vacsorára szoktam ilyesmit készíteni. Tovább a recepthez >>>
Megint egy recept az elfekvő készletből. Egyszerűen nincs időm az elmúlt 3 hét alatt készült képeket feldolgozni. Ilyenkor jól jönnek a kész receptek, amiket gondosan őrzök a gépemben. 
Vettem a Lidlben egy zacskó szárított Spätzle-t, és kíváncsi voltam, hogy milyen lehet. Még régebben készítettem házilag, az nekem jobban ízlett, de nem volt ez sem rossz. Ehhez mindenképpen valamilyen szaftos húsféleség kellett. Gondoltam, egy jó kis marhapörkölt megfelelő lesz, már úgyis régen volt itthon. Tegnap, mielőtt vendégségbe mentünk, fel is kockáztam egy szép darab marhahúst, hogy egy kicsit lerövidítsem a mai ebédfőzés. Nem kellett volna, mert a vendégségben marhapörkölt volt a vacsora. Szeretem, de nem minden nap, ugyanis a múlt héten már ettem egyszer a munkahelyemen is. Ha már a húst apróra vágtam, maradt a pörkölt, de némi módosítással. Finom lett, rádasul olyan kiadós, hogy még holnapra is maradt belőle. Mostanában nem lesz újra marhapörkölt, az biztos. Tovább a recepthez >>>
Apukám kedvenc levese volt a tejleves túrós rétes betéttel. Nagymamám főzött a családra, és ő fáradhatatlan volt a konyhában. Neki egy rétesnyújtás annyi volt, mint másnak egy palacsintasütés. Szinte hetente készített rétest. Hihetetlen ügyesen nyújtotta papírvékonyra a tésztát. Képes volt csak azért rétest nyújtani, hogy apu kedvenc tejlevesébe belefőzze. Akkor még nem szerettem a leveseket, főleg a tejlevest nem, azt meg végképp nem értettem, hogy miért rontja el azzal a rétest, hogy megfőzi. Kicsit vékonyabb rudakat készített, amit 3-4 centiméterenként lenyomkodott, feldarabolt és pár perc alatt belefőzte a levesbe. A fantáziámat már régóta foglalkoztatta a recept reprodukálása, bár még abban a szakadt, ma már alig olvasható, kézzel írt füzetben sem találtam meg a receptjét, amit nagy becsben őrizgetek, de ez nem gátolt meg abban, hogy egy próbát ne tegyek. Nem frissen nyújtottam, inkább készen vettem a réteslapot, megtöltöttem túrótöltelékkel, feldaraboltam és belefőztem a levesbe. Ha sikerült volna, már rég feltettem volna az oldalamra, de az eredmény egy elég bizarr kinézetű, fura állagú, bár ízében nem rossz valamit lett. Egyszerűen leázott róla a réteslap, a túró meg egyben maradt. A tej amúgy finom lett volna, ha nem néztem volna az állagát, azt a kissé nyúlós, kocsonyaszerű valamit, amit eredetileg réteslapként vásároltam a boltban. A konzekvenciát levontam, csak frissen nyújtott rétestésztából lehet ezt a levest elkészíteni, de akkor jött az ötlet, hogy egyszerűen túrógombóc masszát készítsek és túrós rétes leves helyett túrógombóc leves legyen belőle. Hétvégén már másodszorra készült ez a finom leves, de biztos nem utoljára. Tovább a recepthez >>>
Egy régi Fakanál újságot lapozgattam a nyáron, és abban találtam ezt a receptet. Eredetileg Besztercei szilvás-túrós lepény volt a neve, de a szilva hévízi volt, a kertben szedtem, és még csak nem is a besztercei fajtából való, így maradt az egyszerű szilvás-túrós elnevezés. Jó úgy sütni, hogy a hozzávalót egyenesen a fáról lehet leszedni. Idén megfogadtam, hogy nem fogok nyaralás közben sok időt a konyhában tölteni, de se a szedernek, se a szilvának nem tudtam ellenállni, mert már a kész sütemény lebegett a szemem előtt, ahogy a bokorra és a fára néztem. Tovább a recepthez >>>
A gyümölcslevesről eszembe jut, amikor a lányom finn barátnőjének a családja nálunk vendégeskedett az egyik nyáron, amikor pont a meggyszezon közepén jártunk. Próbáltam a heti étrendet úgy összeválogatni, hogy kapjanak egy kis ízelítőt a hétköznapi és az ünnepi ételeinkből. Mindjárt az első nap hideg meggylevessel indítottam. Kérdeztem, hogy ízlik-e nekik, mire azt a választ kaptam, hogy igen, nagyon, csak fura nekik, hogy nálunk a desszerttel kezdődik az ebéd. Legalább annyira rácsodálkoztak az édes gyümölcslevesre, mint én Finnországban a lekváros húsra. Néha nekem is van egy olyan érzésem, hogy nem előételként kellene fogyasztani, hanem desszertként. Tovább a recepthez >>>
Ez volt a mai édesség. Volt egy csomag túró és egy fél üveg meggybefőtt a hűtőben, és ez lett belőle.
Egy fasírt sülhet a sütőben, grillben, vagy olajban, készülhet egyben vagy adagonként, leginkább azonban a fűszerezésével lehet variálni.
Ha nem azon jár az eszem, hogy milyen leves nincs még az oldalamon, akkor legtöbbször borsólevest, kukoricalevest, vagy valamilyen húslevesféleséget főzök. Említettem már, hogy gyerekkori mumusom a leves volt, amit kihagytam volna az életemből, ha lehet, de levesimádó apukám szerint nincs ebéd leves nélkül. Akkor még azt gondoltam, hogy nincs jó ebéd levessel. Azóta nagyot fordult az ízlésvilágom és jobban örülök a gyűjteményemben egy új levesnek, mint egy jó édességnek. (Na, jó, azért a 239 édesség magasan vezeti a mezőnyt a 88 levessel szemben, és ez azért önmagáért beszél.) Tovább a recepthez >>>
Sajnos letelt a szabadság.:( Az elmúlt 2 hétben többször ettünk különböző vendéglátó helyeken, többnyire jó tapasztalatokat szerezve. A legutóbbit tegnap este szereztem Hévízen, az egregyi Csülök Csárdában. Kellemes környezet, szép kilátás, egy szünetet szinte nem is tartó énekes-harmonikás hangulatfokozó játéka kíséretében, jó társaságban igazán finom vacsorát ettünk. A fényképezőgépemet elfelejtettem elvinni, pedig lett volna mit fényképezni. Majd legközelebb, mert biztos visszamegyünk oda.
Nyaralok, ami nem jelenti azt, hogy a konyhát hanyagolom, sőt néhány új receptet is kipróbáltam, mégis egy régebbi receptet kellett elővennem, mivel a fényképezőgépemből nem tudom a képeket feltölteni a laptopra. A mobil internet meg olyan lassú, hogy háromszor annyi ideig tököltem a recept felrakásával, mint az otthoni gépemen, így egy kicsit elment a kedvem az egésztől, pedig azt terveztem, hogy sokat fogok foglalkozni kedvenc időtöltésemmel, hogy készítek képeket a gasztronómiai élményeimről, de már most tudom, hogy nem lesz otthon időm majd arra, hogy 2 hét képeit feldolgozzam, mert Photoshop is csak az otthoni gépemen van.:( Ha nem jelentkezem egy darabig, az azt is jelenti, hogy jól érzem magam számítógép nélkül is, vagyis internetfüggőségem gyógyulófélben van. Tovább a recepthez >>>
Ez már a sokadik kukoricaleves, de mindegyik egy kicsit más. Pár éve még eszembe se jutott volna, hogy kukoricából levest főzzek, ma meg már a kedvenc leveseim közé sorolhatom. Már van egy újabb, amit hamarosan elkészítek, de a kukoricalevesek közül nálam a Metélőhagymás kukoricaleves a No.1. Ez a csirkés változat is nagyon finom és nem utolsó sorban nagyon gyorsan, alig fél óra alatt elkészül.
Ezt az ételt gyakran készítettem régebben. Némi magyarázattal tartozom azoknak, akik megnézik a fázisfotókat is, mivel nem zsömlébe, hanem kiflibe töltöttem a fasírtot. Az úgy volt, hogy elmentem a Tescóba zsemlét venni. Épp kifogtam egy 5 Ft-os zsemlevásárt, aminek köszönhető, hogy négy árva zsömlét sem kaptam, de még drágábbat sem. Megpróbáltam olyan kifliket válogatni, amelyek kicsit egyenesebbek, nagyobbak, tömzsibbek és elfér bennük a töltelék. Végül jól sikerült így is, de a nevét meghagytam, ha már egy évtizede ezen a néven szerepel a családi étlapon. A töltelék kicsit eltér a hagyományos fasírttól, mert a füstölt hozzávalók és a csemegeuborka nagyon kellemes ízt ad neki. Mi csak egy joghurtos zöldsalátával ettük, de önmagában is finom, vagy körettel főételként is megállja a helyét. Tovább a recepthez >>> 
A múlt hétvégi ebéd része volt ez a desszert. Egy nagyon régi Fakanálban találtam a receptet. Gyümölcsszószt ajánlottak hozzá, de a nagy melegre való tekintettel inkább fagyival tálaltam. A meleg és a hideg együtt nagyon izgalmas kombináció. Ha megkérdeztem volna a fiúkat, hogy mit süssek, úgyis azt a választ kaptam volna, hogy nem kell semmi, elég lesz egy kis fagyi is. Ezzel a desszerttel kettőt ütöttem egy csapásra, fagyit is kaptak és süthettem is. Tovább a recepthez >>>
Még régen valaki kérdezte, hogy hol van az oldalamon a paprikás krumpli receptje, mert nem találja. Mondtam neki, hogy azért nem tettem fel, mert az egy olyan étel, amit mindenki tud készíteni. Nem hiszem, hogy bárki paprikás krumpli receptért blogok tucatjait böngészné át, ha meg egy paprikás krumplit ütök össze, nagy ritkán, akkor azt azért teszem, mert nincs sok időm, ezért aztán egyszer sem jutott eszembe, hogy nekiálljak fényképezni főzés közben. Amikor ettük, már igen, de a honlapom sajátossága a fázisfotók, így nem elég csak a végeredményt lefényképezni. Erre azt mondta, hogy rosszul gondolom, mert nem mindenki tud jó paprikás krumplit főzni, és aki nálam pont azt keresi, mint ő, az arra is kíváncsi, hogy én hogy készítem, és nem feltétlenül azt, hogy nem tudja hogy kell. (Jut eszembe, azóta se tettem fel paprikás krumplit az oldalamra.) Ez most csak azért jutott az eszembe, mert vannak ilyen ételek, és a pirított máj is ilyen. Aki nem szereti a májat, az úgysem készít, aki meg igen, az meg már úgyis tudja hogy kell.
A grízes tészta is olyan, mint a káposztás - és a túrós tészta. Sósan is, és édesen is nagyon finom. Nálunk a párom csak édesen eszi ezeket a tésztaféléket, míg a fiam és én vegyesen. Felét sósan, szalonnával, borssal (melyiket hogyan), míg a másik felét porcukorral, hiszen mindkét változatát egyformán szeretjük, éppen ezért nehéz a választás. A fiamat még az sem zavarja, ha a tésztát a kisütött szalonna zsírjában forgatom meg, mielőtt ráteszem a tejfölt és a túrót. Szerinte attól a kis szalonnás íztől nem lesz rosszabb a porcukros változat sem. Én azért a vaníliás ízt jobban szeretem párosítani a túróval. Bár az is igaz, hogy engem se zavar, ha a megborsozott káposztás kockára teszem a cukrot. A grízes tésztát eddig mindig porcukorral és lekvárral ettük, de a párom nem nagyon lelkesedik érte, így kipróbáltam sósan és szalonnával. Nekem nagyon ízlett, bár nem tudtam eldönteni, hogy mivel együk, mi illik hozzá, de mire kitaláltam volna, már el is fogyott, csak úgy magában. Tovább a recepthez >>>
Egy újabb levesbetét, ami feldob egy egyszerű -akár leveskockából készült- húslevest is. Tovább a recepthez >>>
Nem egy kimondottan aktuális nyári édesség, mert be kell kapcsolni hozzá a sütőt, ami ebben a nagy melegben nem éppen vonzó. Valami olyasmit akartam feltenni az oldalamra, ami kissé lecsendesíti a kedélyeket, amit a tortám váltott ki. (Nem itt, hanem a honlapomon.) Remélem ezzel senkinek nem lesz semmi problémája, mert ez csak egy egyszerű, de nagyon finom csokis süti. Tovább a recepthez >>>
Ennél sokkal találóbb nevet is adhattam volna neki, de nem jutott eszembe semmi szolid, márpedig igyekeztem, hogy ne verje ki a biztosítékot senkinél sem, mint pl. a Cicitortám. Még mielőtt újabb felháborodott megjegyzést kapnék érte Névtelen kedves olvasómtól. szeretném megjegyezni, hogy ismét nagy sikert arattam vele családi körben. A 90 éves nagypapának különösen tetszett.:)
Szeretem az ehhez hasonló ételeket, főleg ilyen nagy melegben. Valahogy nem igazán vágyom most a húsra, de a salátaféléket meg nem szeretem önmagában. Főzni sincs nagy kedvem, a szabadidőm is kevesebb lett. Egy ilyen étellel nem kell sok időt tölteni a konyhában, ami amúgy a kedvenc tartózkodási helyem, csak nem ilyen nagy melegben. Tovább a recepthez >>>
Bejegyzések
Megjegyzések
