Csokoládés-karamellás szelet

Kicsit édes, éppen ezért kevés is elég belőle. Finom falat édességfüggőknek. Tovább a recepthez>>>

Karamellel töltött csokis keksz

Ez a süti pont olyan finom, mint amilyennek kinéz. Kicsit repedezett, belül kicsit puha, na és az a kicsit lágy karamella, aminek az édessége olyan jól harmonizál a csokoládé keserűségével...az valami mennyei kombináció.

Nagyon megörültem ennek a receptnek, mivel már egy jó ideje őrizgettem a hűtőben egy félkonzervnyi sűrített tejből készült karamellt. Ha valamelyik környező országból sikerül szereznem tejkonzervet, egyszerre többet is megfőzök. 3 órás, kis hőmérsékletű főzéssel lesz jó állagú karamell belőle. Felbontás után is nagyon sokáig eláll a hűtőben, és ha beesik egy ilyen recept, már fel is lehet használni. Aki nem tud ilyen konzervet szerezni, az tubusos tejből is főzhet karamellt. Forrás: call-me-cupcake blogja. Tovább a recepthez>>>

Karamellás gofri

Flóra konyhájában láttam meg ezt a receptet, és gyorsan ki is próbáltam, mivel épp gyerekes vendégek jöttek hozzánk.  (Csak most látom, hogy Ő meg Tücsökbogárnál találta ezt a kiváló receptet.) Mivel folyton arra törekszem, hogy a gofri ropogós legyen, különösen örültem neki, mert azon kívül, hogy nagyon finom, még kihűlve is megőrizte azt a kellemes, kissé ropogós állagát.  Tovább a recepthez>>>

Grillázs alagút

Az esküvői sütipróba első darabja, amit már biztos megkóstolhatnak a vendégek. Ez is a könnyen tárolható, - szállítható, és kis helyen elférő kategóriába tartozik. Fóliába csomagolva a hűtőben sokáig eláll annak ellenére, hogy krémes.  Szombaton sütöttem, hétfőn hoztam belőle kóstolót a kolléganőmnek, és kedden a maradék még tökéletes állapotban volt. Ebből a mennyiségből 1 rúd lett. Talán 30 szeletkére vágtam, így legalább 3 adagot kell készítenem. Nagyon finom. Ez az, ami a leendő menyem kedvence lett, aki amúgy nincs is oda a süteményekért. Tovább a recepthez>>>

Csokis marlenka

A sok édes után most megint valamilyen sósat akartam feltenni a régiek közül, de a konyhás levelezőlistán épp a Marlenka a téma, és tavalyról még volt egy csokis változat a tarsolyomban (a gépemben), így most is csak egy édességgel jelentkezem. Mint ahogy a receptben is írtam, nekem a legnagyobb gondot a tészta kinyújtása okozza, ahogy a levestésztánál is, mert erős karokra van szükség ahhoz,  hogy szép vékony legyen. Már végeztem az utolsó lap nyújtásával, amikor eszembe jutott, hogy van egy tésztagépem, amit szinte alig használtam, ugyanis ami nincs elől, arról hajlamos vagyok megfeledkezni. Nálam szinte minden bevetésre készen áll,  minden be van dugva, (van is egy kis káosz e miatt a konyhában), és inkább kikapcsolható konnektorokat, hosszabbítókat használok, hogy a biztonságra is adjak valamit. Szóval legközelebb előveszem és azzal fogom kinyújtani. Máris több kedvvel gondolok arra, hogy nekiálljak a sütésének, úgyis várakozik 2 doboz, már megfőzött sűrített tej a kamrapolcon. Tovább a recepthez>>>

Dobostorta

Ha valamelyik családtagomnak valamilyen tortás ünnepe van (születésnap, névnap), akkor vagy meglepetésnek szánom, vagy megkérdezem, hogy milyen tortát szeretne. Az utóbbi a ritkább, mert majdnem mindig akad egy torta, amit ki szeretnék próbálni, akár én találom ki, akár valahol láttam, és nincs olyan sok lehetőségem a próbálgatásra. Ha megkérdezem, akkor vagy olyat kérnek, aminek a receptje már fent van az oldalamon, vagy valami olyasmit, amit biztos nem készítenék magamtól. Ez a torta is egy megkérdezés következménye, párom ugyanis Dobostortát kért. Miért pont Dobostortát? Talán egyszer készítettem, de annak is van már 20 éve. Nekem még soha nem jutott eszembe, hogy egy cukrászdában Dobostortát vegyek, hiszen ott sorakoznak mellette a finomabbnál finomabb csupakrém csodák. Na, jó, a teteje még elmegy, de csupa piskóta az egész, száraz, nem is érezni benne a krémet, ami vajas is, tömény is...mi ebben a jó? Aztán megváltozott a véleményem, ugyanis rájöttem, hogy az egyik legfinomabb krém, és csak azért tűnik kevésnek, mert sok vékony rétegből áll. Ha összeraknám külön a tésztát és közte a krémes sorokat, semmivel sem lenne más a formája, és az aránya, mint általában a tortáknak. A krémje ugyan vajas, de tele van csokival, tojáskrémmel, és annyira jól kiegészíti a piskótát, hogy nem is tudom mit ettem eddig Dobostorta gyanánt, hogy ilyen negatív emlékek törtek elő belőlem a neve hallatán is. Párom többször próbálkozott már vele, eddig nem sok sikerrel, de most bármikor kérhet, szívesen elkészítem, mert már én is szeretem.:) Tovább a recepthez >>>

Karamellszószos körte

A vasárnapi ebéd része volt ez a desszert. Mostanában igyekszem kalóriaszegényebb ételeket készíteni, így amit megspórolok a főételen, nem akarom elrontani egy tepsi süteménnyel, mert ha már megsütöttem, ne vesszen kárba, ugye. Valami könnyű édességre gondoltam, és azt hiszem sikerült is valóra váltanom. Szándékosan csak 1 körtét készítettem fejenként, nehogy mérlegelni kelljen, hogy együnk-e még egyet. Jól tettem, mert annyira finom volt, hogy biztos nem sikerült volna az önmegtartóztatás. Ritkán ismétlem az ételeket, mert mindig kell az új recept az oldalamra, de ezzel a következő vendégeimet fogom elkápráztatni. Tovább a recepthez >>>

Morzsás-karamelles falatok

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem a leveles-vajas tészta az egyik kedvencem, mert annyi mindent lehet belőle sütni. Jó édesen és sósan is, talán a kelt tészták után ennek van a legtöbb variációs lehetősége. Amikor volt időm, szívesen készítettem magam a tésztát, amióta nincs, azóta mindig tartok pár csomaggal a hűtőben, de néha frissen veszem. Már annyi mindent készítettem belőle, hogy azt hittem nem sok lehetőség maradt, így megörültem, amikor a szokásos heti Dr. Oetker hírlevélben ezt a receptet kaptam. A tészta tetején lévő mogyorós (nálam mandulás) tésztamorzsa, mire megsül, finom ropogós réteget képez. Kicsit kevésnek bizonyult a krém, így maradt néhány töltetlen darab, ami még másnap is nagyon jó volt. Ami a tölteléket illeti nem rossz, de egy karamellpuding legalább olyan jó lett volna hozzá, a mandarint meg alig lehetett érezni benne. Legközelebb vaníliakrémmel (mint amilyen a krémes krémje) és őszibarackbefőttel fogom készíteni, mégpedig hamarosan, mert nagyon finom. Érdemes kipróbálni. Tovább a recepthez >>>

Mikrós túrótorta karamellel

Pont egy évvel ezelőtt készült ez a mikrós túrótorta, és pont ma került elő véletlenül, mert valaki karamellel kapcsolatos kérdést tett fel, és emlékeztem rá, hogy van egy ilyen készen. E szerint ez volt a tavalyi desszert az ünnepen, pedig nem éppen ünnepi süti, sőt nagyon is hétköznapi. Akkor szoktam ezt készíteni, amikor rövid lejáratú túró van a hűtőben és gyorsan fel kell használni. Többnyire csak porcukorral megszórom a tetejét, mert úgy is finom. Tovább a recepthez >>>

Cukros-mézes mogyoró és dió

Nincs olyan bevásárlás, hogy a kosarunkba ne landolna néhány zacskó rágcsálnivaló. Jobb esetben valamilyen mézes, karamellás, wasabis mogyoró vagy különlegesebb olajos mag, rosszabb esetben pattogatott kukorica és sós mogyoró. Én ezek nélkül nagyon jól el tudnám képzelni az életemet, de ugyanez nem mondható el életem párjáról, akinél kialakult egy feltételes reflex, vagyis a focimeccs kezdetét jelző sípszó a „rágcsálhatnék” kezdetét jelenti nála. Ha éppen nincs itthon semmi drága, jöhet, de csakis akkor, a pattogatott kukorica. A legutóbbi meccs már majdnem rágcsálás nélkül telt el, de előkerült egy fél zacskó hétköznapi sós mogyoró, meg a sütésre szánt dió.
Ha már átengedtem a nagy TV-t a nappaliban, hogy még nagyobb legyen az élmény, fokoztam egy kis különleges rágcsálnivalóval is. Az egész nagyon gyorsan elkészült és legalább valami jó nekem is jutott, ha már a focit nem szeretem, az alkotás öröme.:) Arról már nem is beszélek, hogy ez mennyivel olcsóbb, mint a hasonló bolti termék. Mondom, csak hasonló, mert el tudom képzelni azokat a szuper karamellizáló, szárító, meg ki tudja még mint nem csináló nagyüzemi gépeket, amelyekkel előállítják ezeket a finomságokat. Azért nincs okom panaszra, mert nagyon sok dicséretet kaptam értem, így nekem is jutott egy kis sikerélmény.

Cukros-mézes mogyoró és dió

Az egyik kedvencünk az a mézes mogyoró, ami kicsit sós is egyben. Amikor először kóstoltam furcsa volt, de érdekes is egyben. Éppen ezért sós mogyoróból készítem.
Kb. 10 dkg mogyorót szűrőbe teszek és a só nagy részét egy konyhai papírtörlővel letörölgetem róla, miközben le is rázom. Egy kis lábasba 2-3 evőkanálnyi mézet teszek és lassú tűzön karamellizálom. Ha már kezd kissé barnulni, hozzáadom a mogyorót és pár percig kevergetem, és vigyázok, nehogy megégjen, vagy túl barna legyen. Egy sütőpapíron szétterítem és hagyom hűlni. Ha már kissé megszilárdult, porcukorral összekeverem. A fölösleget a szűrőben jól lerázom róla, hogy épp csak annyi maradjon rajta, amennyi rátapad a karamellre. Először kicsit megpuhul a mogyoró, de mire kihűl ropogós lesz. Ha valakit zavar a sós és édes íz együtt, az egyszerűen vagy sótlan mogyorót használjon, vagy szűrőbe téve folyó víz alatt öblítse le róla a sót. Szárazra törölve menjen a mézkaramellbe.
A karamellás dióhoz ugyanannyi cukrot, mint amennyi a dió, kis lábasban felolvasztok, világos barnára karamellizálom, hozzácsavarok egy fél citromot, és beleszórom az egészben hagyott diót. Ha nehezen vonja be a szemeket, 1-2 ek. vizet is adok hozzá. Ha már minden szemet bevont a cukor, sütőpapírra teszem úgy, hogy ne érjenek össze a szemek, és megszárítom. Mire teljesen kihűl, már meg is szárad.
Magimádó családtagjaim nagyon elégedettek voltak az eredménnyel.

Képek a készítés folyamatáról >>>