JellyPages.com
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: levesbetét. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: levesbetét. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. október 22., csütörtök

Kolbászleves krumpligombóccal

A maradékok felhasználásának egy jó példája. Mit lehet kezdeni egy szál hűtőben árválkodó sütőkolbászból? Sült kolbászként kevés 4 személyre, de ebben a formában pont elég. És még finom is. Tovább a recepthez.

2015. június 23., kedd

Töltelékes húsleves

Örülök, hogy Babette blogjában rátaláltam erre a receptre, mert ez nálunk nem volt szokás, így eddig eszembe se jutott, hogy így készítsek levesbetétet. Nagyon finom, köszönet érte. Tovább a recepthez>>>

2015. január 10., szombat

Almás sütőtök leves

Lassan hónap közepe lesz, és még nem tettem fel új receptet, pedig van jó pár tartalékban még az előző évről, vagy még korábbról. Akkor egy levessel kezdem, ahogy egy átlagos étkezést is azzal kezdünk. Mivel tél van, így egy szezonális levessel. Én a sütők leveseknek inkább az édesebb, gyümölcsleves kategóriába sorolható változatát szeretem, így egy ilyen receptet osztok meg veletek. Kétféle betétet is készítettem hozzá, és mindkettőnek sikere volt. A sütőtökkockák egy része lesüllyedt a leves aljára, így kellemes meglepetés volt érezni az édes kockák ízét. Melegen, langyosan ettük, nem hidegen, mint a gyümölcsleveseket általában. Tovább a recepthez>>>

2014. július 21., hétfő

Darakocka húslevesbe

Ez egy érdekes változata a daragaluskának. Nekem ízlik, és nem árt egy kis változatosság. Tovább a recepthez>>>

2014. június 4., szerda

Búzadara galuska

Ezt a levesbetétet Vanillánál találtam, és nagyon jó lett. Kicsit eltér a szokásos daragaluskáktól az elkészítési módja miatt. Szerintem elronthatatlan. Tovább a recepthez>>>

2013. február 1., péntek

Spenótos palacsinta levesbetét

Bevallom őszintén, hogy régen, amikor naponta főztem, sokszor készítettem gyors leveseket leveskockából. (Ma már csak ízesítésre használom, néha.) Hogy ne legyen egyhagú, mindig más és más levesbetétet készítettem hozzá, csak a legritkábban főztem bele tésztát. Ez a spenótos, sajttal megbolondított palacsinta is az egyike volt  azoknak a levesbetéteknek, amelyektől a kockából készült húsleves is érdekessé vált. Tovább a recepthez és képekhez>>>

2011. november 21., hétfő

Sajtos palacsinta levesbetét

Van egy étterem, ahol mindig palacsintabetétes erőlevest eszem, mert nagyon szeretem, amikor a forró levesben nyúlik a sajt. Teljes egyszerűséggel az üres sós palacsintákat felszeletelve a csészébe rakják, megszórják reszelt sajttal és erre merik rá a forró levest. Ezt a variációt már kipróbáltam itthon is, de most annyit változtattam rajta, hogy a kisütött palacsintára szórtam a sajtot, majd félbe hajtottam és még egy kicsit így sütöttem. Jól összeragasztotta a sajt a palacsintát. Ezután ujjnyi csíkokra szeleteltem és ezt tettem a forró levesbe tálalás előtt.  A másik variáció szerint a palacsintákat még a serpenyőben megszórtam sajttal, a lapát segítségével feltekertem. Így is jól összeolvadt a forró palacsintasütőben. Ezután rézsútosan csigákra szeleteltem. Ez a megoldás nagyon jól is mutatott, persze lencsevégre pont nem ez került. Tovább a recepthez>>>

2011. május 7., szombat

Levesbetét zöldséges tésztából


A húslevesben főtt zöldségekből készült maga a tészta, amit az egyik nap csak metéltre vágva főztem meg  és tálaltam a levesben, a másik nap meg a levesben főtt húsból készítettem tölteléket,és a maradék nyers tésztába töltöttem. Mindkettő nagyon ízlett, és nem volt unalmas kétszer is ugyanazt a levest tálalni. Tovább a recepthez>>>

2011. április 10., vasárnap

Hagymagaluska leves

Néha a legegyszerűbb ételek ízlenek a legjobban. Erre a levesre nehéz lenne azt mondani, hogy bonyolult, mégis nagyon finom. Olcsó is, és gyorsan el is készül. Továbbb a recepthez>>>

2010. november 7., vasárnap

Chilis-sajtgombóc leves

Ez egy kimondottan gyors leves, és nagyon finom. A kolléganőmtől származik a recept. A múlt héten készítettem el először, akkor leveskockából készült az alap, de a mai húslevest (már elmúlt éjfél), tehát a tegnapi húslevest már úgy főztem, hogy maradjon mára üres lé, így újra főzhetem, immár finom csirkehúslevesből, ami valószínűleg az ízén és az állagán nem fog javítani, de nem is kell, mert leveskockából készítve is nagyon finom. A lényeg a gombócban van. Füstölt sajttal még finomabb. Én is azzal készítettem, de csak enyhén volt füstölve, így az ízén csak kicsit lehetett érezni. Minél több a gombóc, annál finomabb és tartalmasabb lesz a leves. Mire megfő, a leves is átveszi a sajt ízét. Chilit egyéni ízlés szerint tehetünk bele. Tovább a recepthez >>>

2010. július 25., vasárnap

2010. május 17., hétfő

Káposztaleves csirkegombóccal (light)

Jobban illene rá az egytálétel elnevezés, mert így nagyon komplett étel, nem csak fogyókúrázóknak. Én nagyon szeretem a káposztás ételeket. Kedvencem a Korhelyleves, meg a húsgombócos káposztalevesek, legyen az magyaros vagy paradicsomos. A káposzta az egyetlen zöldség (a kruplit leszámítva), amit bárhogy is készítenek el, szívesen megeszem. És milyen szerencse, hogy a káposzta az egyik legjobb fogyókúrás zöldség. Ebbe a levesbe csupa olyasmit tettem, amit büntetlenül lehet enni. A csirkegombócba zsemle vagy rizs helyett zabpelyhet tettem, ízesítésnek meg egy kis füstölt sonkát. Nagyon finom lett és nem száraz. A káposztát többek között két kiváló füszerrel ízesítettem az Ízvarázzsal, ami a magyaros ízét adja és a Húsvarázzsal, ami a húsízt. A füstölt húsos csont meg nagyot dobott rajta. Nem hiányzott a tejföl és a rántás sem belőle. Tovább a recepthez >>>


2010. március 24., szerda

Kelbimbógombóc leves

Ezt a levest eredetileg kelkáposztából szoktam készíteni, de a piacon megláttam a kelbimbót, és rájöttem, hogy az oldalamon még nincs is kelbimbós étel. Mivel annyira nem rajongunk érte, így elgondolkodtam, hogy mit is készítsek belőle. Eszembe jutott ez a leves, és úgy gondoltam, hogy már a neve is jó lesz, játékos, még kimondani is jó: kelbimbógombóc.:) Az elképzelésem bejött, mert kitűnű kelkáposztapótlónak bizonyult (ez is jól hangzik).:) Tovább a recepthez >>>

2010. március 13., szombat

"Vadas" leves


Mivel nálunk a vadast elsősorban a mártás és a zsemlegombóc miatt kell időnként elkészítenem, így gondoltam, hogy levesként is szívesen látják a fiúk az asztalon. Nem csalódtam, megérte a próbálkozást. Nincs benne hús, se vad, se más, de egy kis Húsvarázs fűszerrel sikerült elérnem a teljes illúziót. (Aki még nem ismeri ezt az erőteljes húsízű fűszert, annak csak ajánlani tudom. Ez itt az ingyenes reklám helye.) Tovább a recepthez >>>

2010. február 22., hétfő

Májrizs

Régebben, amikor naponta főztem, mert jóval több volt a szabadidőm, sokszor okozott gondot, hogy milyen levest főzzek. Van néhány kedvencünk, de nem lehet minden héten gulyáslevest, borsólevest, meg ilyesmiket főzni, meg különben sem voltam soha nagy levesevő (ehhez képest közelít a 80-hoz a leveseim száma, ezt se gondoltam volna). Gyakran készítettem leveskockából húslevest, de mindig igyekeztem valamilyen levesbetéttel feldobni. A tészta volt a legritkább, pedig az mindig kéznél volt. Szinte kerestem az érdekes levesbetéteket. Ez a Májrizs nem egy különleges betét, de a májgombóc mellett nagyon a háttérbe szorult, pedig finom és érdekes. Még a Horváth Ilona szakácskönyvéből készítettem először, és jó hosszú időre feledésbe merült, aztán pár hete maradt néhány szelet sertésmáj, amit végül nem paníroztam be rántott májnak, és szerencsére eszembe jutott ez a rég elfeledett recept. A fiúktól is jó osztályzatot kapott. Tovább a recepthez >>>

2009. november 15., vasárnap

Grízgaluska


A grízgaluska a nagymamám csodálatos húslevesének emlékét hozta vissza. Én csak ritkán készítem, nem is tudom miért. Most is csak azért került sorra, mert a honlapom egyik látogatója kérdezte a jó grízgaluska receptjét. Ági (barátunk) azonnal reagált a kérésre és elküldte a jól bevált családi receptet. Ma ki is próbáltam és tényleg nagyon jó lett. Bátran ajánlom mindenkinek.

Tovább a recepthez >>>

2009. november 6., péntek

Sárgarépás levesbetét

Gyerekkori rémálmom volt a levesevés. Ehhez képest ma a 70. leves receptjét tettem fel a honlapomra.:)
Apukám minden délben hazajött ebédelni, és nekem minden délben meg kellett vívnom a saját levescsatámat. Én akkoriban csak azzal tudtam érvelni, hogy nem szeretem. Apukám szerint meg leves nélkül nincs ebéd! Képes volt alkudozni velem, hogy kóstoljam meg, mert nem mondhatom azt, hogy nem szeretem, ha nem is tudom, hogy milyen…csak 7-6-5 kanállal! Ő is jól felidegesítette magát, meg én is stresszes voltam minden délben, bár akkor ezt a kifejezést még nem is ismertük.
Hosszú évek alatt megszerettem, ma meg kimondottan örülök, ha számomra ismeretlen receptbe ütközöm. Magam is kísérletezgetek új ételekkel, köztük levesekkel is. Legtöbben a húslevesbe csak klf. tésztát, grízgaluskát, esetleg hús- vagy májgombócot főznek, pedig az ötletes levesbetétekkel még a kockából készült levest is fel lehet dobni.
Évtizedekig nem szerettem a sárgarépát, de nem is olyan régen ez megváltozott, és ez a zöldség is felkerül a felnőttként megszeretett ételek kategóriájába. (Kicsit jöhetett volna előbb is.):) Ez a levesbetét annyira finom volt, hogy mire asztalra került, egy jelentős részét sikerült elcsipegetnem. (Legközelebb kipróbálom a mikróban.)

Sárgarépás levesbetét
Hozzávalók:

30 dkg sárgarépa
2 tojás
4 dkg puha vaj
3 dkg liszt
só, bors, szerecsendió
+ 2 db leveskocka
snidling

A sárgarépát 1,2 l vízbe 6-7 percig főzöm, majd hideg vízben lehűtöm és a reszelő durvább fokán lereszelem. A főzővízébe beledobom a leveskockát és felforralom. A tojásfehérjét sózom és kemény habbá verem. A puha vajat habosra keverem a tojások sárgájával, fűszerezem, és felváltva hozzákeverem a lisztet és a tojáshabot.
Egy 25x16 cm-es kis tepsit sütőpapírral kibélelek, belesimítom a masszát, és 190 °C-os sütőben megsütöm. Nagyon gyorsan megsül, még 10 perc sem kell hozzá.
Sütőpapírra borítom, kicsit hagyom hűlni és rombusz alakúra felszeletelem. Lehet akár mintánkat is kiszúrni belőle. A forró levesben tálalom. Snidlinget szórok a tetejére.
Megjegyzés: nekem leves nélkül is nagyon ízlett, pedig nem olyan régen szerettem meg a sárgarépát. Nem kell sajnálni a fűszert, mert az ad neki igazán jó ízt.

Képek a készítés folyamatáról >>>