Fatörzs torta

Az utóbbi időben semmire sincs időm.:( Készül egy-egy új étel, de a receptírásra és a képek szerkesztésére, már alig marad idő. Kicsit lanyhult a lelkesedésem, de remélem ez csak átmeneti állapot, hiszen 10. éve az életem egy jelentős részét fordítottam a weboldalamra, hisz ez volt a fő hobbim. Mostanában többnyire a régi receptjeimből válogattam, így ritkábban készítettem teljesen új ételt. Ezt a tortát még tavaly karácsonykor sütöttem, de eddig még nem tettem fel az oldalamra. Most újra aktuális lett. Tovább a recepthez.

Narancsos muffin szaloncukorral

Nem tudom másnál is így van-e, de mire a karácsonyfát lebontjuk, addigra jócskán megüresednek a szaloncukros papírok. Azt hittem, hogy nem sok maradt rajta, aztán kiderült, hogy egy nagyobb tál is megtelt vele. Ez nem volt túl jó hír, mivel hétfőtől komoly szénhidrátmegvonás lép életbe a családban. Ki fogja megenni ezt a sok édességet? Egyből beugrott, hogy egy részét hasznosíthatnám muffin töltelék formájában. Már régóta őrzöm ezt a narancsos muffin receptet, itt volt az ideje kipróbálni. 16 db lett belőle. Egyet, ha már szétvágtam a kép kedvéért, mindjárt meg is kóstoltam. Finom, puha, narancsos, és az amúgy is nagyon kellemes ízű citromos-túrós szaloncukor még finomabbá tette. Délután a dohányzóasztalon egy tányéron maradt vagy 10 db belőle, és csak egy fél órára hagytuk el a nappalit, ahol Gina, a golden retriever békésen aludt. Estefelé tünt fel, hogy üres a tányért. Először egymást gyanúsítottuk meg, hogy nem gondolt a másikra, még én is ettem volna belőle, mert csak a tesztpéldányt kóstoltam meg, de kiderült, hogy a tettes Gina volt, aki még a papírt is megette, meg azt a 3-4 szelet bejglit is, ami még a tányéron volt. 9 éve nem fordult elő, hogy ételt vett volna el az asztalról, csak a 60 ezres vadonatúj szemüvegemet vette le és rágta szét évekkel ezelőtt, de ételt azt nem. Múlt héten kezdte ezt az új szokást, akkor egy fél tábla csokit már megszerzett így magának, és a miszlikbe tépkedett papír buktatta le. Úgy látszik hogy a fogyókúra, amire fogtuk, őt is élelmessé teszi. Tovább a recepthez>>>

Rakott bejgli (maradékból)

Az év első bejegyzésében minden kedves olvasómnak és blogtársamnak nagyon boldog új évet kívánok!
Nekem a január elseje az év legdepressziósabb napja. Annyira szeretem az év utolsó hónapját, a tervezgetést, a váráslást, a kis titkokat, a karácsonyi menü tervezgetését, a sütkérezést, a dekorálást, az ajándékok becsomagolását, a kivilágított várost, és mindent, ami a karácsonnyal kapcsolatos, hogy ilyenkor kimondottan ürességet, és szomorúságot érzek. Hogy könnyebb legyen elviselni újra a hétköznapokat, a héten még szabadságon vagyok. Majd jövő hétfőn lesz rossz újra korán kelni, de nem annyira, mintha már holnap hajnalban szólna az óra.

Lassan elfogynak a maradékok is, vagy átalakulnak.

Valahogy nálunk nem tartozik a bejgli a kedvenc sütemények közé. Már a harmadik alkalommal sütöttem a Stahl Judit féle tortaváltozatot, mert az legalább tavaly még mind elfogyott, de az idén még alig ettünk belőle, pedig sokkal kevesebb sütit sütöttem, mint a korábbi években.  Sajnáltam volna kidobni, így egy kicsit átalakítva talán jobban elfogy.  Jövőre azért elgondolkodom majd azon, hogy érdemes-e, csak a hagyomány miatt, bejglit sütni, ha nincs is rá igazán igény a családban.  Tovább  a recepthez>>>

A legfinomabb rakott káposzta

A recept egyszerű. Főzz egy jó adag töltött káposztát, majd ebből készíts rakott káposztát! Nem hülyültem meg, csak úgy elsóztam, hogy alig lehetett megenni. Már az egész rosszul indult. Szombaton elmentem a piacra a kedvenc savanyúság árusomhoz, hogy vegyek mindenféle különlegességet, mint pl. fokhagymával tömött cseresznyepaprikát, káposztával tömött uborkát, bébikukoricát, stb., és persze savanyú káposztát és leveleket. Olyan sokan voltak, hogy mire sorra kerültem, és kiválasztottam azt a 6-7 félét a vacsorához, a mögöttem állók fenyegető pillantásait éreztem a hátamon. Gyorsan fizettem és távoztam. Estefelé, amikor a káposzta került volna sorra, jutott eszembe, hogy pont azt nem vettem. Párom nem volt otthon, fiamat kértem meg, hogy gyorsan vigyen el a Tescóba, de ő is időre ment valahová, így nem tudtam végigállni a sort a savanyúságos előtt. Kénytelen voltam előre csomagolt vecsési savanyú káposztát venni, levél nélkül. Gondoltam nem nagy baj, hiszen a káposztalevelet többnyire a tányéron hagyják a családtagjaim, így jó lesz a meztelen gombóc is. A töltelék nagyon fincsi lett, még a rizst is füstölt hús levében pároltam meg hozzá. Egy nagy darab füstölt sonka levével engedtem fel a káposztát is, és került bele házi, kicsit csípős kolbász is, és igazán nagyon finom lett a végeredmény. Eztán 3 napig állt a hidegben, és mire sorra került, olyan sós lett, hogy alig tudtuk megenni. Még most sem értem, hogy tudtam így elsózni. Nem csak a káposzta, de a gombóc is nagyon sós volt. Még a kutyának sem adok nagyon sós ételeket, így már majdnem kidobtam, amikor mentő ötletem támadt. Főztem egy adag rizst só nélkül. A gombócokat szétnyomkodtam, a káposztát kiöblítettem, és a szokásos módon, jó sok tejföllel rétegeztem és átsütöttem. Olyan finom rakott káposzta lett belőle, mint még soha.  Azt azért nem mondom, hogy ezután majd  töltött káposztával indítom a rakott káposztát, de újabb bizonyíték, hogy nincs elrontott étel, legfeljebb kicsit körülményesebb módon készül el egy bizonyos étel.

Azért a lekozmált ételekből nem lehet mást készíteni, és idén erre is volt példa. A karácsonyi vacsora előétele borleves, és gesztenyeleves volt. A gesztenyeleves elkészült, félrehúztam, és közben egy másik étel alatt nagyobbra akartam venni a hőmérsékletet, de nem figyeltem eléggé, és alágyújtottam a kész levesnek. (Ez a hátránya a gázzal szemben a kerámialapos tűzhelynek.) Csak akkor vettem észre, amikor már a tetején forrt ki a fazékból. Mivel a gesztenyeleves egy sűrű krémleves, és tele volt rumban áztatott mazsolával, így kb. 2 cm vastagon úgy leégett, hogy nem csak a levest, hanem majdnem a kedvenc, vastag aljú fazekamat is ki kellett dobni. Végül sikerült a fazekat sok-sok forralással, sikálással, és mindenféle házi praktikákkal megmenteni, de a levest nem. Szerencsére volt még 2 gesztenyemassza a fagyasztóban, meg egy zacskó mazsola is, így újra elkészíthettem.

 

Csokis-narancsos puszedli

Itt van a másik karácsonyi süti, szintén Puffin oldaláról., amit kár lenne kihagyni. Tovább a recepthez és a képekhez>>>

Banános golyó

Vészesen közeledik a karácsony. Máskor már kész tervem volt ilyenkor a karácsonyi menüt illetően. Most meg még azt se tudom, mi lesz a karácsonyi vacsora, pedig idén is 14-en leszünk szentestén. Tavaly ilyenkor már a fagyasztóban volt a káposztába való töltelék is, hogy csak tölteni kelljen a leveleket, és már mehet is a fazékba a többi hozzávalóval együtt. A pulyka vagy csirkemell szeletek is feldolgozva, akár megtöltve, feltekerve, szintén lefagyasztva vártak a sorukra. Most még a húsokat sem vettem meg, ellenben minden ajándék megvan, ami nagy szó, mert sokan vagyunk a listán, és minden évben komoly fejtörést okoz az ajándékok kitalálása, és felkutatása. Még a neten rendelt ajándékok is megérkeztek, így az ünnepi készülődés félig már sikeres.

Régi családi hagyomány szerint a karácsony előtti héten minden nap sütöttünk valamit. Kezdve a szárazabb, elállósabb sütikkel, de most még csak az sincs összeírva, hogy miket szeretnék sütni. Azért próbasütéseket is végeztem pár hete, amikor Csak a puffin blogjában találtam két nagyon jó receptet, amit azonnal ki kellett próbálnom, és biztos, hogy az ünnepi sütitálon is ott lesznek.

Ez az egyik. Egyszerű és nagyon finom. Tovább a recepthez>>>

Mézeskalácsos tiramisu

Lassan megint aktuálisak lesznek a mézeskalácsos receptek. Ez volt idén az első édesség, amit januárban készítettem, hogy a karácsonyi mézeskalács-maradékok utolsó morzsáit is eltüntessem. Olyan sikeres volt, hogy azóta babapiskóta helyett inkább így kérik a tiramisut. Akár karácsonyi desszert is lehet belőle, hiszen ez a fűszeres krém, és a mézeskalács amúgy is ünnepi hangulatba hoz... engem mindenképpen. Tovább a recepthez>>>

Bejgli torta

A karácsony tervezgetésekor már épp azon gondolkodtam, hogy idén kihagyom a bejglit, mert január első hetében többnyire a kukában landol a maradék. Főleg a végek, de akad közte rendesebb darab is. Lehet, hogy a túlzásba vitt sütögetés is az oka, de nem véletlen, hogy minden évben a bejgli marad meg. Levontam a következtetést, talán nem kellene sütni. Aztán vasárnap megnéztem a Stahl Judit műsorát, és bemutatta ezt a módszert, és megtetszett. Kipróbáltam, és ma elfogyott az utolsó szelet is, amire még nem volt példa, pedig a recept is ugyanaz, mint eddig mindig, de így valahogy kapósabb lett. Azon sem kell bosszankodni, hogy kireped-e vagy sem, mert ez garantáltan nem reped, de még száraz bejglivég sem marad a ünnep utánra. Hacsak nem jön még ennél is jobb ötlet, jövőre is így készítem. Tovább a recepthez >>>

Karácsonyi torta 2010

Ma elfogyott a torta és vele együtt az ünnep is.:( Minden nagyon jól sikerült, de a holnapi munkát valahogy nem nagyon várom. Ezt a tortát készítettem a karácsonyi vacsorához. Tovább a recepthez >>>

Banános tekercs

Most valamilyen karácsonyi étel vagy sütemény receptjét illene feltennem, mert amerre csak járok mindenhol ilyesmibe ütközöm. Ez most nem az, sőt, egy elfuserált édesség újjászületése. Először a Húsgombócos-zöldséges krumplileves receptjét választottam, hiszen gyorsan hétköznap lesz megint, és újra aktuális lesz, mégis e mellett döntöttem. A sok karácsonyi süti mellet mégis csak jobban mutat ez a kép. Ez nem egy egyszerű piskótatekercs, hanem eredetileg Garibaldi galuskának készült, amit egy nagyon régi Magyar Konyhában találtam, és hasonlót egyszer már készítettem nagy sikerrel. Arra a receptre már nem emlékszem, éppen ezért örültem meg, amikor megláttam a MK-ban. A lényege az lett volna, hogy egy piskótaszerű masszából, édes tejben galuskákat főzök, majd kiszedem, és egy jénaiba lerakom, közé diót és mazsolát szórok, majd átsütöm. Ez így nem jött össze. A piskótából nem galuska lett, hanem szétterült a tej tetején. Szerencsére csak 2-3 darabbal próbálkoztam. Végül nem kísérleteztem tovább, a tejfölös piskótamasszát megsütöttem, feltekertem, megkentem lekvárral, és még banánt is tettem bele, az édes, vaníliás tejből meg szószt készítettem hozzá. A piskóta nagyon jó lett, kicsit más az állaga, mint a hagyományosnak, de így nem is olyan száraz. Nekünk nagyon ízlett. Ha visszagondolok az elmúlt évtizedekre, és a sok megfőzött, megsütött ételre, alig akad olyan étel, amit végérvényesen elrontottam, pedig kísérleteztem eleget, meg ezerszám próbáltam ki ételrecepteket, de kukába ezekből csak nagyon kevés került, ellenben több új recept született.
A karácsonyi készülődéssel egész jól állok. Főleg a saját oldalamról kerestem recepteket. Készítettem ma Piramist, Gesztenyés méhkast (ez új, még a gépben vannak a képek), elkészült a bejgli tésztája és a töltelékek, amit most kivételesen úgy készítek, mint a Stahl Judit vasárnap a TV-ben, tortaformában, de a régi bevált receptemmel, és ezt holnap sütöm meg. Sütöttem ma Márványos csokis sütit, Barackmagot, elkészítettem a töltött káposzta töltelékét, holnap főzöm meg. Már elkészültek a sonkás-sajtos-aszalt-szilvás, baconba tekert pulykatekercsek is, a hűtőben várják a sütést. Este még a Való Világ alatt becsomagoltam az ajándékok egy részét. Holnapra (sőt már mára) is rengeteg tennivaló maradt, de már nem kell vásárolni, amivel ma elment a nap nagy része, azért is vagyok lemaradva. A végső menü. Csirkesaláta tésztakosárban (előétel), gombalevesporos-tejszínes és fűszeres-tejszínes halfilé (a gombát nem szerető gyerekeim miatt), hozzá krumplipüré, sonkás-sajtos-aszalt-szilvás pulykatekercs baconba tekerve, vörösboros párolt aszalt szilvával, rizs, krumpli. Kitaláltam a tortát is. A Névnapi rolád alapján készül, csak tortaformában, valamilyen karácsonyi dekorációval. Az alapja a gesztenyés piskóta (liszt nélkül), meg 2 féle csokis tejszíntöltelékkel. Még tervezek sütni méteres kalácsot, és Tejszínes kukoricás kosarakat, hogy valami sós is legyen, meg Sós aprósüteményt. Azt írtam, hogy jól állok? Most így leírva nem úgy látom. Ha még sokáig írogatok itt, a korai felkelésből se lesz semmi, és csak a kapkodás marad. Tovább a recepthez >>>

Tejszínes halragu leveles tésztában

Én ezzel a recepttel vettem részt a Kifőztük Karácsony adománygyűjtő számában. Már csak néhány napig van lehetőség adományozni a rászorulóknak, és letölteni ezt a kiadványt, ami egy fantasztikus kezdeményezés eredménye. 115 blogger karácsonyi receptje és ötlete található az újságban. Adakozz, hogy minél több rászoruló gyermekes család kaphasson karácsonykor élelmiszercsomagot. Tovább a recepthez >>>

Variációk linzerre

Még december elején is azt hittem, hogy rengeteg idő van karácsonyig...én kis naiv...az ablakos sütit is a dekorációhoz sütöttem, aztán kipróbáltam a tésztát másra is, mert még úgy gondoltam, hogy sok időm van, így csak játszadoztam egy kicsit. Most meg úgy le vagyok maradva, hogy a hátrány már szinte behozhatatlan. Igaz, hogy máskor még az utolsó aranyvasárnapon is ajándékok után járkáltunk, és most kivételesen mindent beszereztünk már, cserében még azt se tudom, hogy mi lesz a menü a karácsonyi vacsorán, pedig 12-en leszünk és ez már komolyabb tervezést követelne meg. Hogy szépítsek a helyzeten, ma elkészítettem este, munka után a bejgli tésztáját, úgyis jó neki, ha áll egy napot, meg a töltelékeket, így holnap munka után már csak össze kell állítani, pihentetni és sütni. (Aki kitalálta, hogy pár nappal karácsony előtt kell ledolgozni szombaton azt az egy napot, na, annak se kell takarítani, főzni, sütni, készülődni az ünnepre, mert ekkora hülyeséget nem talált volna ki. Vagy férfi vagy szingli lehetett.) Tovább a recepthez >>>

Borleves

Nálunk karácsonykor nem szerepel a Borleves a menüben, mivel sokan vagyunk, többen kocsival érkeznek, a nagyszülőket is haza kell vinni vacsora után, és még abban sem mernék megbízni, hogy a hosszas forralással az alkohol elpárolog belőle (a zéró tolerancia óta meg különösen nem). Nemrég azért főztem egy fél adagot kettőnknek, hátha valaki pont ezt keresi nálam, és tényleg, pont tegnap kérték tőlem, és milyen jó, hogy van honnan elővenni. Arról már nem is beszélve, hogy milyen finom volt.:) Tovább a recepthez >>>

Karácsonyi filmek

Viki blogjában olvastam a kedvenc karácsonyi filmjéről szóló bejegyzést, és azonnal elkezdtem egy kommentet írni hozzá, aztán rájöttem, hogy ezt inkább ide kellene írnom, bár semmi köze a főzéshez, de nem csak fözésből áll a karácsonyi készülődés.

Nekem a Karácsonyi vakáció (Chevy Chase) a kedvenc filmem. Már 20 éves, ki gondolta volna? Először VHS kazettáról, szinkron nélkül, aztán szinkronizálva, néhány éve DVD-ről nézem meg minden karácsonykor. Tudom, furán hangzik, de minden évben ezt a filmet teszem be a lejátszóba, amikor ajándékokat csomagolok, vagy karácsonyfát díszítek. Talán háromszor, ha kimaradt, mert úgy elraktam, hogy nem találtam meg. Ha mástól nem, ettől beindul nálam a karácsonyi hangulat. A gyerekeim még kicsik voltak, amikor először megnéztük. Az összes poént előre tudom, mégis imádom. Amióta ezt a filmet nézem, azóta már 23-án feldíszítjük a karácsonyfát, és irigykedem az amerikaiakra, hogy náluk már jóval karácsony előtt áll a fa. Nálam 27-én már teljesen lecseng az ünnepi hangulat, így állhat a fa akár februárig, nem más, mint hangulatvilágítás a tévénézéshez. Így meg a várakozás, az izgalom, a karácsonyra való hangolódás fontos kelléke. (23-án egyébként nem csak ezért díszítjük fel a fát, hanem azért is, mert 24-én mindig nálunk van az egész család -10-12 fő, nagyszülők, unokatesók-, és így is az utolsó pillanatban készülök el. Azt sem értem, hogy a karácsonyi filmeket miért nem a karácsony előtti hetekben vetítik, amikor ezzel is a várakozás izgalmát lehetne fokozni. Kit érdekel már 29-én egy karácsonyi film …na jó… engem, de már közel sem olyan hatásos, mint egy héttel korábban.