2015. június 15., hétfő
Csirke mogyorószószban
2013. április 22., hétfő
Mogyorós csirke Stone módra
2012. szeptember 21., péntek
Rakott mogyorós csirke
2011. december 29., csütörtök
Indiai mogyorós-currys csirke
2011. szeptember 15., csütörtök
Kéksajtos-mogyorós csirkemell
2011. július 25., hétfő
Csokis marlenka
2011. június 24., péntek
Sonkás csirkenyárs
2011. május 3., kedd
Földimogyorós piskóta
2010. november 29., hétfő
Mogyorókrémes brownie
Az elmúlt 3-4 napot kivettem. Nem csak a munkahelyemen, hanem konyhában is, ugyanis elmentünk egy hosszú wellness hétvégére. Felszerelkeztünk laptoppal, mobil internettel, és még wifi is volt a szobában, de még csak ki se nyitottam a gépet. Hosszú idő óta először mentem úgy szabadságra, hogy nem érdekelt, hogy hányan látták az oldalamat, meg kérdezett-e valaki valamit. Most, hogy újra itthon vagyunk és bekapcsoltam a gépet, azonnal visszatért minden ez irányú érdeklődésem, és most már sajnálom, hogy legalább a gasztro oldalt nem néztem meg naponta egyszer, hogy képben legyek, hogy ki mit főzött a hétvégén. Lemaradtunk az első hóesésről, mert Kalocsán egész hétvégén nem esett hó, csak egy kevés eső, és csak a TV-ben láttuk, hogy az ország egyes részein milyen hó problémával küzdenek. Lemaradtunk az első adventi vasárnapról, nincs még adventi koszorúm, és egyáltalán...semmilyen karácsonyi hangulatom. Ma már azért főztem egy késői ebédet, de a képek még a gépben vannak, így újra a tartalékhoz nyúltam és egy régebbi sütireceptet tettem fel. Tovább a recepthez>>>
2010. április 14., szerda
Mogyorós csavart

2009. november 10., kedd
Cukros-mézes mogyoró és dió
Ha már átengedtem a nagy TV-t a nappaliban, hogy még nagyobb legyen az élmény, fokoztam egy kis különleges rágcsálnivalóval is. Az egész nagyon gyorsan elkészült és legalább valami jó nekem is jutott, ha már a focit nem szeretem, az alkotás öröme.:) Arról már nem is beszélek, hogy ez mennyivel olcsóbb, mint a hasonló bolti termék. Mondom, csak hasonló, mert el tudom képzelni azokat a szuper karamellizáló, szárító, meg ki tudja még mint nem csináló nagyüzemi gépeket, amelyekkel előállítják ezeket a finomságokat. Azért nincs okom panaszra, mert nagyon sok dicséretet kaptam értem, így nekem is jutott egy kis sikerélmény.
Az egyik kedvencünk az a mézes mogyoró, ami kicsit sós is egyben. Amikor először kóstoltam furcsa volt, de érdekes is egyben. Éppen ezért sós mogyoróból készítem.
Kb. 10 dkg mogyorót szűrőbe teszek és a só nagy részét egy konyhai papírtörlővel letörölgetem róla, miközben le is rázom. Egy kis lábasba 2-3 evőkanálnyi mézet teszek és lassú tűzön karamellizálom. Ha már kezd kissé barnulni, hozzáadom a mogyorót és pár percig kevergetem, és vigyázok, nehogy megégjen, vagy túl barna legyen. Egy sütőpapíron szétterítem és hagyom hűlni. Ha már kissé megszilárdult, porcukorral összekeverem. A fölösleget a szűrőben jól lerázom róla, hogy épp csak annyi maradjon rajta, amennyi rátapad a karamellre. Először kicsit megpuhul a mogyoró, de mire kihűl ropogós lesz. Ha valakit zavar a sós és édes íz együtt, az egyszerűen vagy sótlan mogyorót használjon, vagy szűrőbe téve folyó víz alatt öblítse le róla a sót. Szárazra törölve menjen a mézkaramellbe.
A karamellás dióhoz ugyanannyi cukrot, mint amennyi a dió, kis lábasban felolvasztok, világos barnára karamellizálom, hozzácsavarok egy fél citromot, és beleszórom az egészben hagyott diót. Ha nehezen vonja be a szemeket, 1-2 ek. vizet is adok hozzá. Ha már minden szemet bevont a cukor, sütőpapírra teszem úgy, hogy ne érjenek össze a szemek, és megszárítom. Mire teljesen kihűl, már meg is szárad.
Magimádó családtagjaim nagyon elégedettek voltak az eredménnyel.
Képek a készítés folyamatáról >>>







