JellyPages.com
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mogyoró. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mogyoró. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. június 15., hétfő

Csirke mogyorószószban

Már megint találtam egy jó kis mogyorós csirke receptet. Már annyi félét készítettem, hogy nem is tudom eldönteni, hogy melyik recept a jobb. Sokszor csak úgy, leírás nélkül készítem, és utólag jövök rá, hogy több recept elemei is megtalálhatók benne. A lényeg a csirke és a mogyoró, ami jól fűszerezve együtt egy nagyon jó párosítás. Ha valaki még soha nem próbálta, de szereti az amerikai mogyorót, annak ajánlom kipróbálásra bármelyik mogyorós csirke receptet. Tovább a recepthez>>>


2013. április 22., hétfő

Mogyorós csirke Stone módra


A földimogyoró megunhatatlan alapanyag nálunk. Sokféle változatban került már az asztalunkra, így mindig örülök, ha egy új földimogyorós recepttel találkozom, különösen, ha csirkeételről van szó.
Ezt az ”xfaktoros” Stone készítette a TV-ben, amit azonnal ki kellett próbálnom. Az eredeti receptben 4 személyre 1 kg csirkemell, 2 nagydoboz tejföl és 75 dkg sajt szerepel. Ezt némiképp túlzásnak éreztem, még akkor is, ha nincs hozzá köret. Magunknak kicsit más arányokkal készítettem, de a végeredmény mindenképpen jónak modható. Tovább a recepthez és a fázisfotókhoz>>>



2012. szeptember 21., péntek

Rakott mogyorós csirke

Megint egy földimogyorós recept. Mivel a mogyorós csirkének többféle változatát is szoktam készíteni, és nagyon szeretjük a mogyorós burgonyasalátát is, így arra gondoltam, hogy ebben az összetételben sem lehet rossz. És jól gondoltam.:) Tovább a recepthez>>>

2011. december 29., csütörtök

Indiai mogyorós-currys csirke

Nálunk a nagy kedvenc a mogyorós csirke, de már készítettem mogyorós krumplipürét, mogyoróst rizst, meg mogyorós piskótát is, persze szigorúan csak földimogyoróból. Ez az indiai mogyorós csirke egy sokadik változata a mogyorós csirkéimnek, de most is sikere volt a családban. Hogy mennyire igazi indiai, azt nem tudom, ahhoz látnom kellene az indiai barátaink arcát, akiknek indiai éttermük van itt Budapesten, amikor meglátják, mert kb. úgy néztek az oldalamon lévő, általam indiainak titulált receptjeimre, mint ahogy mi nézünk külföldön a gulyásra, ami nem is igazán leves. Megértő mosoly az arcunkon, hiszen hogy is lehetne jó gulyálevest főzni, amiben nem magyar pirospaprika van és még csak nem is magyar kéz kavargatta. Ettől függetlenül ez egy nagyon finom étel, csak ajánlani tudom. Tovább a recepthez>>>

2011. szeptember 15., csütörtök

Kéksajtos-mogyorós csirkemell

A földimogyorót a kék sajttal már párosítottam máskor is pogácsatöltelékként, és már akkor is nagyon tetszett, így nem volt kétséges, hogy ez az étel is sikeres lesz kis családom körében A bundázott húsok egyébként is vezetik a sikerlistát nálunk. Nem értem, hogy sokan miért nem szeretik a csirkemellet, amikor annyi mindent lehet belőle készíteni. Az én fantáziámat sokkal jobban megmozgatja, mint egy darab sertés- vagy marhahús. Tovább a reecpthez>>>

2011. július 25., hétfő

Csokis marlenka

A sok édes után most megint valamilyen sósat akartam feltenni a régiek közül, de a konyhás levelezőlistán épp a Marlenka a téma, és tavalyról még volt egy csokis változat a tarsolyomban (a gépemben), így most is csak egy édességgel jelentkezem. Mint ahogy a receptben is írtam, nekem a legnagyobb gondot a tészta kinyújtása okozza, ahogy a levestésztánál is, mert erős karokra van szükség ahhoz,  hogy szép vékony legyen. Már végeztem az utolsó lap nyújtásával, amikor eszembe jutott, hogy van egy tésztagépem, amit szinte alig használtam, ugyanis ami nincs elől, arról hajlamos vagyok megfeledkezni. Nálam szinte minden bevetésre készen áll,  minden be van dugva, (van is egy kis káosz e miatt a konyhában), és inkább kikapcsolható konnektorokat, hosszabbítókat használok, hogy a biztonságra is adjak valamit. Szóval legközelebb előveszem és azzal fogom kinyújtani. Máris több kedvvel gondolok arra, hogy nekiálljak a sütésének, úgyis várakozik 2 doboz, már megfőzött sűrített tej a kamrapolcon. Tovább a recepthez>>>

2011. június 24., péntek

Sonkás csirkenyárs


Megint takarítottam a gépemben. Még mindig tele van olyan receptekkel, amelyek már nagyon régóta egy mappában gyűlnek, de mindig találtam egy jobbat vagy aktuálisabbat, amit feltettem az oldalamra. Sok olyan van, aminek a receptje hiányzik, és hiába látom a fázisfotókon, hogy mi került bele, a pontos mennyiségre már nem emlékszem. (Ez a hátránya, ha valaki folyton improvizál, és olyan rendetlen, hogy nem írja fel azonnal, hogy mit tett bele. Mire leszedem a gépről a képeket, már nem mindig emlékszem, hogy miből mennyit tettem bele.) Úgy döntöttem, hogy amelyikhez a recept is megvan, azokat mind felteszem, még úgy is, hogy a képek minősége hagy némi kivetnivalót, hiszen a régebbi gépeim gyengébbek voltak. Az elkövetkező hetekben így több régi receptet is felteszek az oldalamra. Ez sem tegnap készült. Tovább a recepthez>>>

2011. május 3., kedd

Földimogyorós piskóta

Kisérletezésem újabb eredménye ez a földimogyorós piskóta, ráadásul  annak is egy diétás változata. Cukorral is éppúgy elkészíthető. Nálunk mindenkinek nagyon ízlett. Tovább a recepthez>>>

2010. november 29., hétfő

Mogyorókrémes brownie

Az elmúlt 3-4 napot kivettem. Nem csak a munkahelyemen, hanem konyhában is, ugyanis elmentünk egy hosszú wellness hétvégére. Felszerelkeztünk laptoppal, mobil internettel, és még wifi is volt a szobában, de még csak ki se nyitottam a gépet. Hosszú idő óta először mentem úgy szabadságra, hogy nem érdekelt, hogy hányan látták az oldalamat, meg kérdezett-e valaki valamit. Most, hogy újra itthon vagyunk és bekapcsoltam a gépet, azonnal visszatért minden ez irányú érdeklődésem, és most már sajnálom, hogy legalább a gasztro oldalt nem néztem meg naponta egyszer, hogy képben legyek, hogy ki mit főzött a hétvégén. Lemaradtunk az első hóesésről, mert Kalocsán egész hétvégén nem esett hó, csak egy kevés eső, és csak a TV-ben láttuk, hogy az ország egyes részein milyen hó problémával küzdenek. Lemaradtunk az első adventi vasárnapról, nincs még adventi koszorúm, és egyáltalán...semmilyen karácsonyi hangulatom. Ma már azért főztem egy késői ebédet, de a képek még a gépben vannak, így újra a tartalékhoz nyúltam és egy régebbi sütireceptet tettem fel. Tovább a recepthez>>>

2010. április 14., szerda

Mogyorós csavart


Ha valamit kevés munkával és gyorsan akarok készíteni, amivel megkínálhatom a vendégeket, akkor csak benyúlok a hűtőbe és kiveszek onnan egy csomag leveles-vajas tésztát. Egyszerre többet is vásárolok, mert sok finomságot lehet belőle készíteni. A bosszantó csak az, ha elfelejtem időben kivenni a fagyasztóból, mint legutóbb is. Ha már felolvadt (persze kapható frissen is), akkor már gyorsan elkészül a finom vendégváró, főleg ha olyan egyszerű, mint ez. Tovább a recepthez >>>

2009. november 10., kedd

Cukros-mézes mogyoró és dió

Nincs olyan bevásárlás, hogy a kosarunkba ne landolna néhány zacskó rágcsálnivaló. Jobb esetben valamilyen mézes, karamellás, wasabis mogyoró vagy különlegesebb olajos mag, rosszabb esetben pattogatott kukorica és sós mogyoró. Én ezek nélkül nagyon jól el tudnám képzelni az életemet, de ugyanez nem mondható el életem párjáról, akinél kialakult egy feltételes reflex, vagyis a focimeccs kezdetét jelző sípszó a „rágcsálhatnék” kezdetét jelenti nála. Ha éppen nincs itthon semmi drága, jöhet, de csakis akkor, a pattogatott kukorica. A legutóbbi meccs már majdnem rágcsálás nélkül telt el, de előkerült egy fél zacskó hétköznapi sós mogyoró, meg a sütésre szánt dió.
Ha már átengedtem a nagy TV-t a nappaliban, hogy még nagyobb legyen az élmény, fokoztam
egy kis különleges rágcsálnivalóval is. Az egész nagyon gyorsan elkészült és legalább valami jó nekem is jutott, ha már a focit nem szeretem, az alkotás öröme.:) Arról már nem is beszélek, hogy ez mennyivel olcsóbb, mint a hasonló bolti termék. Mondom, csak hasonló, mert el tudom képzelni azokat a szuper karamellizáló, szárító, meg ki tudja még mint nem csináló nagyüzemi gépeket, amelyekkel előállítják ezeket a finomságokat. Azért nincs okom panaszra, mert nagyon sok dicséretet kaptam értem, így nekem is jutott egy kis sikerélmény.
Cukros-mézes mogyoró és dió

Az egyik kedvencünk az a mézes mogyoró, ami kicsit sós is egyben. Amikor először kóstoltam furcsa volt, de érdekes is egyben. Éppen ezért sós mogyoróból készítem.
Kb. 10 dkg mogyorót szűrőbe teszek és a só nagy részét egy konyhai papírtörlővel letörölgetem róla, miközben le is rázom. Egy kis lábasba 2-3 evőkanálnyi mézet teszek és lassú tűzön karamellizálom. Ha már kezd kissé barnulni, hozzáadom a mogyorót és pár percig kevergetem, és vigyázok, nehogy megégjen, vagy túl barna legyen. Egy sütőpapíron szétterítem és hagyom hűlni. Ha már kissé megszilárdult, porcukorral összekeverem. A fölösleget a szűrőben jól lerázom róla, hogy épp csak annyi maradjon rajta, amennyi rátapad a karamellre. Először kicsit megpuhul a mogyoró, de mire kihűl ropogós lesz. Ha valakit zavar a sós és édes íz együtt, az egyszerűen vagy sótlan mogyorót használjon, vagy szűrőbe téve folyó víz alatt öblítse le róla a sót. Szárazra törölve menjen a mézkaramellbe.
A karamellás dióhoz ugyanannyi cukrot, mint amennyi a dió, kis lábasban felolvasztok, világos barnára karamellizálom, hozzácsavarok egy fél citromot, és beleszórom az egészben hagyott diót. Ha nehezen vonja be a szemeket, 1-2 ek. vizet is adok hozzá. Ha már minden szemet bevont a cukor, sütőpapírra teszem úgy, hogy ne érjenek össze a szemek, és megszárítom. Mire teljesen kihűl, már meg is szárad.
Magimádó családtagjaim nagyon elégedettek voltak az eredménnyel.

Képek a készítés folyamatáról >>>