Gyors vadas marha

 

Fiatalabb koromban, amikor étterembe mentünk, szinte mindig Vadas marhát rendeltem, ugyanis nagyon szerettem, és a hosszadalmas készítése miatt csak ritkán vállalkoztam rá. Az "igazit" úgy kell készíteni, hogy a húst a zöldségek és a fűszerek társaságában pácolni kell 1-2-3 napig, miközben időnként meg kell forgatni, aztán a sütőben meg kell sütni, ami szintén hosszadalmas dolog, főleg ha nagyobb darab húsról és öreg állatról van szó. A gyerekeim nagyon szeretik, de nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy nekik az egészből csak a mártás a lényeg, és a zsemlegombóc. Ekkor fedeztem fel ezt a gyors módszert, amikor is nem annyira a húson van a hangsúly, hanem a mártáson. A kuktában az ízletes zöldségek és fűszerek társaságában omlósra párolódik a hús, ami így nagyon finom lesz, és összehasonlíthatatlanul gyorsabban készül el.

Még az első receptjeim között tettem fel az oldalamra ezt az ételt, és nem is csodálkozom azon, hogy nem sokan kaptak kedvet az elkészítéséhez, hiszen ez a kép nem volt éppen ínycsiklandó.

Tegnap újra lefényképeztem, és 23 képpel illusztráltam a receptet. Még lehetett volna egy kis füstölt szalonnával megtűzdelni a húst, de így is nagyon finom lett, hiszen a mártás íze a meghatározó. Tovább a recepthez>>>

Tatárbifsztek

A tatárbifsztekhez kellemes emlékek fűznek, na nem azért, mert szeretem, ugyanis nem bírom megenni a nyers húst, hanem azért, mert  ifjú házasként Budapestre kerültem, és eleinte gyakran összejöttünk a barátokkal az Ádám nevű vendéglátóipari létesítményben, ahol mindenki tatárbifszteket evett, rajtam kívül. 50 Ft volt egy adag, és ezzel máris elárultam, hogy nem mostanában volt. Én nem ettem belőle, de előszeretettel kevertem a páromnak, aki nagy élvezettel ette nem kevés pirítósra kenve. Ha nem lett volna gyomorforgató érzésem a nyers hús láttán, biztos én is szerettem volna. Annyira irigyeltem azt az élvezetet, amivel pusztították ezt a húskészítményt, hogy egyszer egy darabot eltettem magamnak, és megsütöttem otthon. Nagy csalódás volt. Párom szerint nem is hasonlított a nyers változathoz. Azóta nem kísérleteztem se a sütésével, se az evésével, mert ami ennyire kiváltja az ellenérzést belőlem, az talán nem véletlenül van.  Az Ádámban hozták ki így a nyersanyagokat, ahogy én is elrendeztem a tányéron némi kis nosztalgiával. Tovább a recepthez>>>

Gulyásleves

Múlt nyáron együtt nyaraltunk Hévízen a sógorékkal. Róla annyit kell tudni, hogy anyukája nagyon jól főz, néhány magyaros, igazi házias ételt tőle tanult el, és nagyon precíz, aprólékos mérnök ember, ha főz, annak megadja a módját. Egyik reggel kérdeztem, hogy mi legyen az ebéd. Volt a mélyhűtőben egy darab sertéslapocka. Pörköltnek kevés volt, gondoltam lehetne egy gulyáslevest főzni, hozzá meg valamilyen tésztafélét, palacsintát. Az ötletemet előadtam és azonnal ki is lettem okítva, hogy gulyáslevest csak marhából lehet főzni, az se mindegy melyik részéből. Azt mondta, hogy ha komoly a szándékom, akkor veszünk marhahúst. Az elkövetkező másfél órát a keszthelyi Tescóban töltöttük, ahol kiborította szegény hentest, miután a gyér marhahúsválaszték összes darabját egyenként kézbe vetette, majd anatómiailag kikérdezte a hentest és megállapította, hogy két kisebb darab hús alkalmas csak egy jó gulyásleveshez, bár ezzel nem lesz tökéletes az eredmény. Nem kevés időbe telt a megfelelő pirospaprika és fűszerek kiválasztása sem. Ezek után úgy döntöttem, hogy főzze meg ő, én legfeljebb kukta leszek, megelőzve ezzel azt, hogy kétbalkezes kezdőnek érezzem magam a saját konyhámban. Még azt is megkérdeztem, hogy mekkora kockákra daraboljam azt a kétféle húst (comb és fartő), amit végül is megvettünk. Lemértem pontosan, amekkorát mutatott, így lett 2,5 x 2,5 cm a méret. Míg elmentek a fürdőbe, én előkészítettem mindent, mérnöki pontossággal feldaraboltam a húst és a zöldségeket. Hazaérve örömmel mutatta azt a lábszárdarabot, amit hazafelé az egyik hentesnél vettek. Így lett 3 féle hús a levesben. Közben voltak kisebb nézeteltéréseink, főleg a zsírt illetően, mert szerintem elég zsír sült ki a szalonnából, szerinte meg egy kis plusz zsírt még elbírt volna. A végén még a víz mennyisége miatt is volt egy kis vita, mert nekem a leves, az leves, vagyis van leve, szerinte meg akkor jó, ha megáll benne a kanál. A végeredmény azért igazolta őt, mert nagyon finom lett a leves. Tovább a recepthez >>>

Kukoricás-babos marhapörkölt

Vettem a Lidlben egy zacskó szárított Spätzle-t, és kíváncsi voltam, hogy milyen lehet. Még régebben készítettem házilag, az nekem jobban ízlett, de nem volt ez sem rossz. Ehhez mindenképpen valamilyen szaftos húsféleség kellett. Gondoltam, egy jó kis marhapörkölt megfelelő lesz, már úgyis régen volt itthon. Tegnap, mielőtt vendégségbe mentünk, fel is kockáztam egy szép darab marhahúst, hogy egy kicsit lerövidítsem a mai ebédfőzés. Nem kellett volna, mert a vendégségben marhapörkölt volt a vacsora. Szeretem, de nem minden nap, ugyanis a múlt héten már ettem egyszer a munkahelyemen is. Ha már a húst apróra vágtam, maradt a pörkölt, de némi módosítással. Finom lett, rádasul olyan kiadós, hogy még holnapra is maradt belőle. Mostanában nem lesz újra marhapörkölt, az biztos. Tovább a recepthez >>>