Sárgarépás zakuszka

Valahogy újabban többre értékelem a felvágottaknál a kencéket. Legtöbbször csak egy gyors kőrözöttre van időm, de ha van valami ilyesmi a reggeliző asztalon, már nem is érdekel a felvágott és a sonka. Mivel sokáig nem szerettem a sárgarépát, csak a kíváncsiság hajtott. Egyik reggel a kollégám kente a kenyerére ezt a szép színű, és főleg jó ízű kencét, így elkértem a receptet, és kipróbáltam. Jó volt. Ha ilyen formában találkoztam volna vele először, és nem a húslevesben főtt változatával, talán nem kellett volna évtizedeket várnom, hogy közelebbi barátságba kerüljek ezzel az egészséges zöldséggel. Tovább a recepthez>>>

Répatorta mascarpone krémmel

És akkor jöjjön Timi répatortája is. Tényleg nagyon finom. Répatortával kapcsolatban rájöttem valamire. Sok függ attól, hogy a sárgarépa mennyire friss. A teljesen friss sárgarépa lédús, így a torta tésztája kicsit nehezebb, nedvesebb lesz. Vagy kevesebb répa kell vagy egy kicsit ki kell belőle nyomni a levet. Mivel a mennyiséget bögrével kell mérni, a bögrét csak lazán töltsük meg a sárgarépával, ne nyomkodjuk bele!

Tovább a recepthez>>>

Répatorta

A sárgarépával nem túl régi a jó kapcsolatom, ezért csak az utóbbi időben foglalkoztat, hogy többféle ételben is kipróbáljam. Csak mostanában került sor a répatortára is. Mivel sok receptet elolvastam, a HVG oldalán találtam meg azt, amelyiket kipróbálásra érdemesnek találtam. „A tökéletes répatorta”  néven szerepelt. Gondoltam ez csak jó lehet. Családi ebédhez készítettem desszertnek. Én elégedett voltam vele, mert sok összehasonlítási alapom nem volt, de lányom szerint Timi barátnője sokkal jobbat készít. Azért ez is nagyon finom volt. Tovább a recepthez>>>

Juharszirupos sárgarépa

Egy újabb recept a régi készletből. Egy kis mézzel is helyettesíthető a juharszirup, bár nem ugyanolyan az íze, csak hasonló. Tovább a recepthez>>>

Normann rizskrémleves

Egy régi Magyar Konyhában találtam ezt a receptet. Eddig elkerülte a figyelmemet, de amióta rákaptam a levesekre, örülök minden új felfedezésnek. Közel 100 leves van fent az oldalamon, ezeknek a jelentős része krémleves. Rájöttem, hogy még azokat a zöldségeket is szeretem ilyen formában, amelyeket darabosan nem szívesen fogyasztok el.
Volt egy Csöpi nevű uszkárunk, aki csak húst volt hajlandó enni, meg milánói spagettit. A zöldségeket egyáltalán nem tudtuk vele megetetni, pedig az egészséges kutyaétel 1/3-a zöldség. Kitaláltam, hogy a húst ledarálva keverem hozzá, így kénytelen lesz megenni azt is. Az első ilyen alkalom után nem akartunk hinni a szemünknek, a hús utolsó morzsáját is megette, de az összes borsó, sárgarépakocka és egyéb zöldségféle fényesre nyalva a tányérjában maradt. Ezután jött a turmixolás, és ha megfelelő többségben volt a hús, mind megette. Valahogy én is így vagyok a krémlevesekkel. Ennek a levesnek az alkotórészeit külön-külön is szeretem, de így együtt, krémlevesnek elkészítve, kimondottan ízlett az egész családnak. Tovább a recepthez >>>

Káposztasaláta (light)

Megjelent a piacon a friss káposzta. Majdnem olyan zsenge, mint egy jégsaláta, és az ebből készült salátának alig akad párja. Leginkább a majonézes változatát szeretem, ami egy kissé ellentmondásban áll a káposzta diétás mivoltával ... de nem főzött tartárral készítve. Nincs is jobb kísérője egy grillezett csirkecombnak, ha már mellőzni kell a szénhidrátban gazdagabb köreteket, mint ez a light káposztasaláta. Tovább a recepthez >>>

Sárgarépás rizs

Egy eszerű kis változtatással az unalmas rizsből egy nagyon finom, a legtöbb húsételhez jól passzoló köretet lehet készíteni. A sárgarépához való vonzódásom még viszonylag friss, így további sárgarépás ételek megjelenésére lehet számítani a családi étlapon.:) Be kell hoznom néhány évtizednyi elmaradást.:) Tovább a recepthez >>>

Sárgarépás levesbetét

Gyerekkori rémálmom volt a levesevés. Ehhez képest ma a 70. leves receptjét tettem fel a honlapomra.:)
Apukám minden délben hazajött ebédelni, és nekem minden délben meg kellett vívnom a saját levescsatámat. Én akkoriban csak azzal tudtam érvelni, hogy nem szeretem. Apukám szerint meg leves nélkül nincs ebéd! Képes volt alkudozni velem, hogy kóstoljam meg, mert nem mondhatom azt, hogy nem szeretem, ha nem is tudom, hogy milyen…csak 7-6-5 kanállal! Ő is jól felidegesítette magát, meg én is stresszes voltam minden délben, bár akkor ezt a kifejezést még nem is ismertük.
Hosszú évek alatt megszerettem, ma meg kimondottan örülök, ha számomra ismeretlen receptbe ütközöm. Magam is kísérletezgetek új ételekkel, köztük levesekkel is. Legtöbben a húslevesbe csak klf. tésztát, grízgaluskát, esetleg hús- vagy májgombócot főznek, pedig az ötletes levesbetétekkel még a kockából készült levest is fel lehet dobni.
Évtizedekig nem szerettem a sárgarépát, de nem is olyan régen ez megváltozott, és ez a zöldség is felkerül a felnőttként megszeretett ételek kategóriájába. (Kicsit jöhetett volna előbb is.):) Ez a levesbetét annyira finom volt, hogy mire asztalra került, egy jelentős részét sikerült elcsipegetnem. (Legközelebb kipróbálom a mikróban.)

Sárgarépás levesbetét

Hozzávalók:

30 dkg sárgarépa
2 tojás
4 dkg puha vaj
3 dkg liszt
só, bors, szerecsendió
+ 2 db leveskocka
snidling

A sárgarépát 1,2 l vízbe 6-7 percig főzöm, majd hideg vízben lehűtöm és a reszelő durvább fokán lereszelem. A főzővízébe beledobom a leveskockát és felforralom. A tojásfehérjét sózom és kemény habbá verem. A puha vajat habosra keverem a tojások sárgájával, fűszerezem, és felváltva hozzákeverem a lisztet és a tojáshabot.
Egy 25x16 cm-es kis tepsit sütőpapírral kibélelek, belesimítom a masszát, és 190 °C-os sütőben megsütöm. Nagyon gyorsan megsül, még 10 perc sem kell hozzá.
Sütőpapírra borítom, kicsit hagyom hűlni és rombusz alakúra felszeletelem. Lehet akár mintánkat is kiszúrni belőle. A forró levesben tálalom. Snidlinget szórok a tetejére.
Megjegyzés: nekem leves nélkül is nagyon ízlett, pedig nem olyan régen szerettem meg a sárgarépát. Nem kell sajnálni a fűszert, mert az ad neki igazán jó ízt.

Képek a készítés folyamatáról >>>