4 éve, amikor elindítottam az Aliz konyháját, egymás után raktam fel a recepteket, amelyeket a családomnak főztem. Néhány hónap múlva a gyerekek a rántott húst kezdték "követelni", mégpedig azt a teljesen hétköznapi, mezítlábas - liszt-tojás-zsemlemorzsa - változatot. Én legtöbbször változtattam rajta valamit, ami miatt újnak számított. Hagyományosat többnyire étteremben eszünk. Van néhány hely Budapesten is, ahol nagyon jól készítik, de néha Ausztriába megyünk, hogy egy igazi bécsi szeletet együnk, krumplisalátával, egy kis vásárlással összekötve, mert konzervdobozos croissant még mindig nem lehet itthon kapni. (Ha valaki mégis látott itthon ilyen terméket, kérem írja meg, hogy hol.) Persze nem mindig igazi bécsi szelet az, ami annak látszik. 2-3 éve Bécsből hazafelé bementünk egy kisebb étterembe. Már elmúlt az ebédidő, vendég egy szál se, 2 pincérlány támasztotta a pultot. Kérdeztem tőlük németül, hogy lehet-e-ebédelni, nekünk jó lenne egy-egy adag bécsi szelet, krumplisalátával. Erre bekiabál magyarul a konyhába, hogy "Marika néni! Tudna 3 adag bécsi szeletet sütni?" 5 perc múlva már hallottuk is a húsklopfoló hangját. Ennyit az "echte Wiener Schnitzel"-ről. Magyar volt a szakács Marika néni, a pincérlányok, talán még a húst is itt vették, de azért nagyon finom volt.
Már alig van olyan nyersanyag, amibe ne paníroztam volna húst vagy zöldséget. A gomba idáig kimaradt, mert a gyerekek nem szeretik, de most kipróbáltam és finomnak bizonyult. Tovább a recepthez >>>
Már alig van olyan nyersanyag, amibe ne paníroztam volna húst vagy zöldséget. A gomba idáig kimaradt, mert a gyerekek nem szeretik, de most kipróbáltam és finomnak bizonyult. Tovább a recepthez >>>
Hű nagyon izgalmas, isteni lehet
VálaszTörlés