Nem olyan régen ezt a díjat megkaptam Edotól, de nem itt, hanem a honlapomon. Mivel ez a képecske egyszer már körbejárt a blogvilágban, így nem is olvastam el alaposan a leírást, hiszen egyszer már megkaptam, sőt továbbítottam is. Csak most tűnt fel, hogy ennek mások a szabályai. Most újra megkaptam Pixie Pietől.
A szabályok:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam- (megköszöntem)
2. A logót ki kell tennem a blogomba – (kitettem)
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam – (belinkeltem)
4. Írni kell magamról 7 dolgot-(írtam)
5. Tovább kell adnom a kitüntetést 7 blogtársamnak
Körülnéztem és már mindenki megkapta, akinek én is adtam volna, ezért most kivételesen nem küldöm tovább senkinek.
És most írok magamról 7 dolgot.
- Grafomániás vagyok, na jó, nem nagyon csak kicsit.
- Ha most állnék pályaválasztás előtt, nagy bajban lennék, mert annyi minden érdekel, hogy el se tudnám dönteni, hogy hová adjam be a jelentkezési lapomat.
- A világ legfinnyásabb gyereke voltam és még ma sem tudok megenni bizonyos ételeket: a legtöbb húst (kivéve a csirkét, a pulykát, a sertést, a marhát,) a tengeri herkentyűket, a máj kivételével a belsőségeket, a nyers húst (tatárbifsztek), a halászlevet, a zellert, hogy csak a legdurvábbakat említsem. (Utóbbit azért belefőzöm az ételbe.) Némelyiket valamilyen gyerekkori előítéletből, némelyiket az íze miatt. Nem tudok abból az állatból enni, amelyiket élve is láttam. Képtelen lennék egy csirke nyakát elvágni.
- 13 évesen készítettem az első önálló ételt, és azóta töretlen a konyha iránti szeretetem. Teljesen mindegy, hogy sütésről vagy főzésről van szó. Régebben mindig a vendégeken próbáltam ki az új recepteket és eszembe se jutott, hogy elronthatom, legfeljebb más lett a neve. Most a családom a „szenvedő” alany.
- Akkor olvasom a legtöbb szakácskönyvet és receptet, amikor fogyókúrázom. Ilyenkor szinte érzem is az étel ízét, és látom a kész ételt a lelki szemeim előtt a leírás alapján. A legtöbb jó és általam kipróbált receptre ilyenkor szoktam rátalálni, vagy egy ételt kitalálni.
- Szeretek minden konyhai kütyüt, elektromos berendezést. Ha valami újdonságok látok, addig sóvárgok utána, míg meg nem szereztem. Egy kedves ismerősünk egyszer régen azt mondta: „Aliznak bármit vehettek, a lényeg, hogy be lehessen dugni a 220-ba.” Igaza volt.:)
- Minden érdekel, amihez kézügyesség kell, minden technikát kipróbálnék. Ha férfi lennék, szerintem folyton barkácsolnék, mivel nő vagyok, így inkább a varrógépet részesítem előnyben, de legújabban könyvet is kötök, és alig van olyan kézimunka, amit ne próbáltam volna már ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése