Málnazselés csokitorta

Már azon gondolkodom, hogy milyen tortát süssek a lányom 30. szülinapjára, miközben a 29. szülinapi tortája is még a gépemben lapult. Azt hiszem ideje volt már, hogy ez is felkerüljön az oldalra. Ezzel is úgy jártam, mint nagyon sok más receptemmel, hogy nem írtam fel menet közben az arányokat, mert úgy gondoltam, hogy emlékezni fogok rá, aztán pár napig nem érrek rá vele foglalkozni, és mire a képek bekerülnek a recept mappájába, már nem emlékszem a mennyiségekre. A fázisfotók miatt látom, hogy mit csináltam, de hogy miből mennyit raktam bele, azt már nem mindig. Sok receptemet ezért nem tudtam eddig feltenni az oldalra. Tegnap megerőltettem egy kicsit a memóriámat, és sikerült néhányat véglegesíteni, de még így is maradt épp elég. Még van 2 hetem, hogy kitaláljam az idei tortát. Olyan sokat piszkáltak a fiamnak sütött nőcis torták miatt, hogy az eredetileg tervezett pasis torta helyett valami mást fogok kitalálni...vagy mégsem. ? Tovább a recepthez >>>

Bableves

Egy régen elkészített és elfelejtett receptet kerestem elő a gépemből, mert valaki Jókai bablevest kért tőlem. A képek minősége nem túl jó, de mostanában nem tervezek ilyesmit főzni, és ez a Jókai bablevestől nem sokban tér el, ezért feltettem a receptet.
Néha előfordul, hogy kérésre készítek ételeket. Keresik nálam, nem találják, és írnak, hogy kíváncsiak arra, én hogy készítem. Ettől meghatódom, és többnyire soron kívül felkerül az étlapunkra. A leggyorsabb ilyen recept a Tejes pite volt. Délután fodrásznál voltam, és valahogy szóba került, hogy van egy főzős honlapom. Beszélgettünk ételekről, és megkérdezte, hogy ismerem-e a Tejes pitét, mert a férje többször említette, hogy a nagymamája gyakran készítette és nagyon szerette, de ő még csak nem is ismeri. Mondtam neki, hogy mi is nagyon szeretjük, majd felteszem az oldalra. Még aznap este megsütöttem, feltettem a receptet, és már küldtem is e-mailben a linket, hogy nézze meg. Ha valamelyik kedvenc ételemről van szó, engem se kell sokat kérni.:) Tovább a recepthez >>>

Milyen gomba ez?

Egyik napról a másikra kibújtak ezek a gombák a ház előtt a garázsfeljáró mellett. Fogalmam sincs hogy kerültek oda a spórák, főleg ilyen csoportosan. Nem akarom megenni, annyira azért nem szeretjük a gombát, de azért kíváncsi vagyok, hogy milyen fajta lehet. (Biztos mérgező, remélem a kutya nem szereti.) Nem ismerem a gombákat, egyedül a vargánya az, amit biztosan felismerek, mert gyerekként sokat szedtünk a nagymamámmal. Ha valaki felismeri, kérem írja meg!

Szuperpuha krumplis pogácsa

A Konyhalistán Ivett tette közzé ennek a pogácsának a receptjét. Már annyi pogácsát sütöttem, hogy alig van olyan recept, amire elsőre ugrom, de ez ilyen volt. Tegnap egy kicsit későn álltam neki, és már akkor gyanítottam, hogy nem egyhamar készül el, amikor a krumplit feltettem főni. A recept szerint háromszor kellett volna hajtogatni, de akkor éjfélre sem készült volna el, így csak egyszer hajtogattam, és már így is javában ment a Megasztár 5. reklámblokkja, amikor az első tepsi pogácsa elkészült. Olyan finom és könnyű lett, hogy mire a második tepsi is megsült, az első már el is fogyott. Csak néhány darab maradt mutatóban másnapra, és reggel mindenki arról számolt be, hogy nem volt túl jó az éjszakája. Tovább a recepthez >>>

Trüffelkrémes patchwork torta

Ha 4 évvel ezelőtt, amikor a honlapomat elkezdtem szerkeszteni, ilyen elterjedt lett volna a blogírás, mint manapság, akkor biztos arra adtam volna a fejem. 1 éve, amikor ezt a blogot elkezdtem írni, még voltak olyan elképzeléseim, hogy áthozom a receptjeimet ide, de én az első pillanattól fázisfotókkal illusztráltam a receptjeimet, és olyan sok volt a kép, hogy már reménytelen vállalkozásnak bizonyult. Ezért megmaradt az eredeti oldal, ahol épp ma ünneplem a 4. évfordulómat. Én azt, hogy több mint 800 új ételt sütöttem-főztem (mert sok van még készen a a gépemben, ami még nem került fel az oldalra), és közel 8 ezer képpel illusztráltam a recepteket, alig hiszem el, mert olyan soknak tűnik. Hogy ehhez mennyi órát ültem csak a számítógépnél, az is egy szép nagy szám lenne. Gyakorlatilag az összes szabadidőmet ennek szenteltem. Nem bántam meg, mert annyi pozitív visszajelzést kaptam már, nem csak e-mailben, hanem ismerősöktől és kollégáktól, hogy már ezért megérte. Különösen azok a visszajelzések ösztönöztek a legjobban, amikor fiatal látogatók arról számoltak be, hogy az én receptjeim segítségével tanultak meg főzni, mert a képek adtak kellő önbizalmat nekik arra, hogy belevágjanak. Lenne egy másik hobbim is, a foltvarrás, amit a honlapom oltárán fel kellett áldoznom, mert arra már végképp nem maradt időm, de ami késik nem múlik, az anyagokat gyűjtögetem a padláson, és egyszer lesz egy foltvarrós honlapom is, tele fázisfotókkal, csak meg kell várni, hogy nyugdíjas legyek, ami még nem holnap lesz. Addig marad az Aliz konyhája. A tortát is ennek a jegyében készítettem, mert a díszítéssel a másik hobbimra utaltam.
Tovább a recepthez >>>

Sültfagylaltos gofri

Norvégiában vettem az első gofrisütőmet 24 évvel ezelőtt (még kimondani is sok). Eleinte szinte minden nap sütöttem vele. A hozzá kapott kis könyvecskében lévő összes receptet kipróbáltam, pedig nem volt egyszerű lefordítani a norvég recepteket magyarra, hiszen akkor még magyar-norvég szótár sem volt. (Ez ma, ismerve a Google Tanslate-t, szinte elképzelhetetlen.) 5 év múlva tudtam meg, hogy itthon nem is wafflenek, hanem gofrinak hívják. Mint ahogy mindent, ezt is meg lehet unni. Az utóbbi években alig használtam a sütőt, pedig most is ugyanolyan finom egy jó kis gofri, mint 24 évvel ezelőtt. Ma már ebben is azt a kis pluszt keresem, ami miatt érdemes lefényképezni és megosztani másokkal is. Nálunk sikere volt. Tovább a recepthez >>>

Csirkemell gombás panírban

4 éve, amikor elindítottam az Aliz konyháját, egymás után raktam fel a recepteket, amelyeket a családomnak főztem. Néhány hónap múlva a gyerekek a rántott húst kezdték "követelni", mégpedig azt a teljesen hétköznapi, mezítlábas - liszt-tojás-zsemlemorzsa - változatot. Én legtöbbször változtattam rajta valamit, ami miatt újnak számított. Hagyományosat többnyire étteremben eszünk. Van néhány hely Budapesten is, ahol nagyon jól készítik, de néha Ausztriába megyünk, hogy egy igazi bécsi szeletet együnk, krumplisalátával, egy kis vásárlással összekötve, mert konzervdobozos croissant még mindig nem lehet itthon kapni. (Ha valaki mégis látott itthon ilyen terméket, kérem írja meg, hogy hol.) Persze nem mindig igazi bécsi szelet az, ami annak látszik. 2-3 éve Bécsből hazafelé bementünk egy kisebb étterembe. Már elmúlt az ebédidő, vendég egy szál se, 2 pincérlány támasztotta a pultot. Kérdeztem tőlük németül, hogy lehet-e-ebédelni, nekünk jó lenne egy-egy adag bécsi szelet, krumplisalátával. Erre bekiabál magyarul a konyhába, hogy "Marika néni! Tudna 3 adag bécsi szeletet sütni?" 5 perc múlva már hallottuk is a húsklopfoló hangját. Ennyit az "echte Wiener Schnitzel"-ről. Magyar volt a szakács Marika néni, a pincérlányok, talán még a húst is itt vették, de azért nagyon finom volt.
Már alig van olyan nyersanyag, amibe ne paníroztam volna húst vagy zöldséget. A gomba idáig kimaradt, mert a gyerekek nem szeretik, de most kipróbáltam és finomnak bizonyult. Tovább a recepthez >>>

Kreatív blogger

Felától kaptam ezt a díjat, amit köszönök szépen. Mivel ezt már régebben megkaptam, és akkor írtam is magamról 7 dolgot, most nem ismétlem meg, de akit érdekel, itt elolvashatja.

Mikrós kalácsfelfújt

A múlt hétvégén vettem egy nagyon finom mazsolás kuglófot, de néhány szelet fogyott csak el belőle. Néhány napig őrizgettem, aztán lefagyasztottam, hogy ne száradjon ki teljesen, majd jó lesz valamire. Nem sokáig pihent a fagyasztóban, mert eszembe jutott, hogy régen gyakran készítettem kalácsból felfújtat a mikróban. Gyors és egyszerű édesség, de annyira finom, hogy nem is tudom eddig miért nem tettem fel a receptjét az oldalamra. Aki evett belőle, annak nagyon ízlett, és nem is tudta miből készítettem. Krémes és finom volt, bár azt is hozzá kell tennem, hogy maga a kuglóf is nagyon ízletes volt az enyhén citromhéjas, mazsolás ízével. Tovább a recepthez >>>

Sajtos kenyér

Megint a régi receptek közül választottam egyet. Ráérős reggelire és sietős vacsorára szoktam ilyesmit készíteni. Tovább a recepthez >>>

Narancsos-csokis kocka

Megint egy recept az elfekvő készletből. Egyszerűen nincs időm az elmúlt 3 hét alatt készült képeket feldolgozni. Ilyenkor jól jönnek a kész receptek, amiket gondosan őrzök a gépemben.
Tovább a recepthez >>>

Kukoricás-babos marhapörkölt

Vettem a Lidlben egy zacskó szárított Spätzle-t, és kíváncsi voltam, hogy milyen lehet. Még régebben készítettem házilag, az nekem jobban ízlett, de nem volt ez sem rossz. Ehhez mindenképpen valamilyen szaftos húsféleség kellett. Gondoltam, egy jó kis marhapörkölt megfelelő lesz, már úgyis régen volt itthon. Tegnap, mielőtt vendégségbe mentünk, fel is kockáztam egy szép darab marhahúst, hogy egy kicsit lerövidítsem a mai ebédfőzés. Nem kellett volna, mert a vendégségben marhapörkölt volt a vacsora. Szeretem, de nem minden nap, ugyanis a múlt héten már ettem egyszer a munkahelyemen is. Ha már a húst apróra vágtam, maradt a pörkölt, de némi módosítással. Finom lett, rádasul olyan kiadós, hogy még holnapra is maradt belőle. Mostanában nem lesz újra marhapörkölt, az biztos. Tovább a recepthez >>>

Túrógombóc leves

Apukám kedvenc levese volt a tejleves túrós rétes betéttel. Nagymamám főzött a családra, és ő fáradhatatlan volt a konyhában. Neki egy rétesnyújtás annyi volt, mint másnak egy palacsintasütés. Szinte hetente készített rétest. Hihetetlen ügyesen nyújtotta papírvékonyra a tésztát. Képes volt csak azért rétest nyújtani, hogy apu kedvenc tejlevesébe belefőzze. Akkor még nem szerettem a leveseket, főleg a tejlevest nem, azt meg végképp nem értettem, hogy miért rontja el azzal a rétest, hogy megfőzi. Kicsit vékonyabb rudakat készített, amit 3-4 centiméterenként lenyomkodott, feldarabolt és pár perc alatt belefőzte a levesbe. A fantáziámat már régóta foglalkoztatta a recept reprodukálása, bár még abban a szakadt, ma már alig olvasható, kézzel írt füzetben sem találtam meg a receptjét, amit nagy becsben őrizgetek, de ez nem gátolt meg abban, hogy egy próbát ne tegyek. Nem frissen nyújtottam, inkább készen vettem a réteslapot, megtöltöttem túrótöltelékkel, feldaraboltam és belefőztem a levesbe. Ha sikerült volna, már rég feltettem volna az oldalamra, de az eredmény egy elég bizarr kinézetű, fura állagú, bár ízében nem rossz valamit lett. Egyszerűen leázott róla a réteslap, a túró meg egyben maradt. A tej amúgy finom lett volna, ha nem néztem volna az állagát, azt a kissé nyúlós, kocsonyaszerű valamit, amit eredetileg réteslapként vásároltam a boltban. A konzekvenciát levontam, csak frissen nyújtott rétestésztából lehet ezt a levest elkészíteni, de akkor jött az ötlet, hogy egyszerűen túrógombóc masszát készítsek és túrós rétes leves helyett túrógombóc leves legyen belőle. Hétvégén már másodszorra készült ez a finom leves, de biztos nem utoljára. Tovább a recepthez >>>

Szilvás-túrós lepény

Egy régi Fakanál újságot lapozgattam a nyáron, és abban találtam ezt a receptet. Eredetileg Besztercei szilvás-túrós lepény volt a neve, de a szilva hévízi volt, a kertben szedtem, és még csak nem is a besztercei fajtából való, így maradt az egyszerű szilvás-túrós elnevezés. Jó úgy sütni, hogy a hozzávalót egyenesen a fáról lehet leszedni. Idén megfogadtam, hogy nem fogok nyaralás közben sok időt a konyhában tölteni, de se a szedernek, se a szilvának nem tudtam ellenállni, mert már a kész sütemény lebegett a szemem előtt, ahogy a bokorra és a fára néztem. Tovább a recepthez >>>

Tepsiben sült csirke Marylandi módra

Ezt a receptet az egyik kedves honlaplátogatóm küldte, ismerve a kukorica iránti szeretetemet. Ebben nem csak a kukorica, hanem a gyümölcs-hús párosítás is tetszik. Aki evett belőle, az csak pozitívan nyilatkozott róla. Tovább a recepthez >>>

Ananászos gyümölcsleves

A gyümölcslevesről eszembe jut, amikor a lányom finn barátnőjének a családja nálunk vendégeskedett az egyik nyáron, amikor pont a meggyszezon közepén jártunk. Próbáltam a heti étrendet úgy összeválogatni, hogy kapjanak egy kis ízelítőt a hétköznapi és az ünnepi ételeinkből. Mindjárt az első nap hideg meggylevessel indítottam. Kérdeztem, hogy ízlik-e nekik, mire azt a választ kaptam, hogy igen, nagyon, csak fura nekik, hogy nálunk a desszerttel kezdődik az ebéd. Legalább annyira rácsodálkoztak az édes gyümölcslevesre, mint én Finnországban a lekváros húsra. Néha nekem is van egy olyan érzésem, hogy nem előételként kellene fogyasztani, hanem desszertként. Tovább a recepthez >>>