Szaloncukor

Gyerekkoromban nagymamám szokott nekünk szaloncukrot készíteni. Még ma is élénken emlékszem rá, hogy megfőzte a fondant, ízesítette és a trükk az volt az egészben, hogy lisztben készített kiöntő formát hozzá. Egy laposabb tálba 2-3 cm vastagon lisztet öntött, szépen elsimította a felületét és a mutatóujját behajlítva a középső ujjpercét belenyomta a lisztbe. Így pont szaloncukor méretű és formájú mélyedéseket kapott, amibe beleöntötte a már alig folyós fondant, ami hamarosan megszilárdult. Amikor kiszedegette a cukrokat, lesöprögette róla a rátapadt lisztet és hihetetlenül hasonló formájú és ízű szaloncukrok lettek belőle, mint az akkoriban kapható bolti változatok. Többnyire kakaóval, citrommal és vaníliával ízesítette. Én nagyon szerettem.
Szaloncukrot már nem is tudom, hogy mikor készítettem utoljára, de nem is nagyon jutott az eszembe, hiszen van néhány nagyon finom fajta az üzletekben, igaz nem olcsón. Annyi szaloncukrot láttam mostanában blogszerte, hogy nekem is el kellett készítenem a sajátomat. Adva volt az olcsón megvett mandula, így marcipánkészítéssel indult, és szaloncukor lett a vége. Jó volt vele ráhangolódni az ünnepekre. Tovább a recepthez >>>