Malacpofi pogácsa

Tegnapelőtt este kérte valaki a honlapomon, hogy mutassam meg képekben, hogy a malacfejet hogy kell készíteni. Már majdnem megírtam, hogy sajnos nem tudom ezt most megmutatni, mert másnap elutazunk vidékre, aztán reggel felkeltem és gyorsan összedobtam egy pogácsatésztát. Amíg kelt, összepakoltam amit vinni akartunk, aztán megsütöttem a malacpofikat. Ha már valaki ilyen szépen kér, és pont tőlem várja a segítséget, nincs szívem megtagadni a kérést.:) 1-2 órával később indultunk a tervezetthez képest, de jól jött a pogi, ugyanis a gyerekek bulit szerveztek még tegnap estére, így frissen elfogyasztották a malackákat. Ahogy hallottam, sikere volt. Tovább a recepthez >>>

Sajtos húsgombócleves

Az idei karácsony egy kicsit fárasztóbb volt, mint a korábbiak. Szenteste 12-en, másnapján 10-en voltunk nálunk, így nem sok időm maradt a netre. Volt olyan étel, amit végig fényképeztem a készítés közben, és pont a végeredményt felejtettem el lencsevégre kapni. Idén többnyire a saját honlapomról készültek az ételeket a családom nagy örömére. Nem tudok keveset főzni, mert folyton attól félek, hogy nem lesz elég. Kiszámolom nagyjából, hogy mennyi kell, aztán még 1-2 szelet hús, hátha valaki még enne, aztán napokig sem fogy el a maradék. Ma sikerült kivégeznünk a töltött káposzta utolsó töltelékét is, ugyanis holnap újra 9-en leszünk, és kell a hely az újabb maradékoknak.

Ezt a Sajtos húsgombóclevest már régebben készítettem és nekünk nagyon ízlett. Tovább a recepthez >>>

Karácsony

Olyan gyorsan jött el ez a nap, hogy a terveket félig sem sikerült megvalósítanom. Elmaradt a szokásos sütögetés (karácsony előtti héten minden nap min. 1 süti), az utolsó pillanatban találtam ki a karácsonyi menüt, amit máskor már hetekkel előbb tudtam. Sajnos temetésen voltunk tegnap vidéken, így kiesett a készülődés legfontosabb napja, csak éjfélig tudtam valamennyit behozni a lemaradásból. Az internetünk elszállt tegnap este, így még receptet sem tudtam feltenni. Most javult meg, így a a sütés-főzés közepén pár sor erejéig szakítottam egy kis időt, hogy mindenkinek, aki olvassa a blogomat, nagyon boldog és békés ünnepeket kívánjak, egyben köszönöm azoknak, akik már külön is kívántak nekem hasonló szépeket.
A mai vacsorán 12-en leszünk. Lassan 10 éves hagyomány nálunk, hogy a szentesetét együtt töltjük nálunk a budapesti nagyszülőkkel, a sógornőmékkel, az unokatesókkal. Minden évben kihívás a karácsonyi vacsora, amit nagy örömmel készítek azzal együtt, hogy mire megérkezik délután a társaság, már hulla fáradt vagyok, de ezt kárpótolja mindig a kellemes társaság. Az este legszebb része az ajándékozási ceremónia. A legkisebb unokatesók (akik már felnőttek azóta) osszák az ajándékot egyenként. Mindenki kibontja és megmutatja, csak akkor kapja a következő. Igaz, hogy ez több, mint egy órás ceremónia, de így mindenki látja, hogy ki mennyire örül annak, amit kapott. Az idei menü a következő:

Cézár saláta
Muffintepsiben sült csirkecsiga
Tejfölös hal
Krumplipüré
Zöldséges-mogyorós rizs
Profiterol

Sütöttem:
Ági féle sajtos ropogós
Sós-omlós sütemény
Bejgli
Diós csokoládészelet
Kekszes őzgerinc
Tejszínes mézes krémes

Ilyen kevés sütit még soha nem készítettem, de nem is fogok kidobni semmit januárban.:) Holnapután 11-en leszünk az asztal körül délben, így csak egy fél nap pihenőm lesz holnap. Ennek ellenére szeretem a karácsonyt, ami békében, szeretetben és azóta vitamentesen telik, amióta vettünk egy szép nagy műfenyőt..:) Mindenkinek azt kívánom, hogy hasonlóan szép legyen az ünnepe!:)

Szaloncukor

Gyerekkoromban nagymamám szokott nekünk szaloncukrot készíteni. Még ma is élénken emlékszem rá, hogy megfőzte a fondant, ízesítette és a trükk az volt az egészben, hogy lisztben készített kiöntő formát hozzá. Egy laposabb tálba 2-3 cm vastagon lisztet öntött, szépen elsimította a felületét és a mutatóujját behajlítva a középső ujjpercét belenyomta a lisztbe. Így pont szaloncukor méretű és formájú mélyedéseket kapott, amibe beleöntötte a már alig folyós fondant, ami hamarosan megszilárdult. Amikor kiszedegette a cukrokat, lesöprögette róla a rátapadt lisztet és hihetetlenül hasonló formájú és ízű szaloncukrok lettek belőle, mint az akkoriban kapható bolti változatok. Többnyire kakaóval, citrommal és vaníliával ízesítette. Én nagyon szerettem.
Szaloncukrot már nem is tudom, hogy mikor készítettem utoljára, de nem is nagyon jutott az eszembe, hiszen van néhány nagyon finom fajta az üzletekben, igaz nem olcsón. Annyi szaloncukrot láttam mostanában blogszerte, hogy nekem is el kellett készítenem a sajátomat. Adva volt az olcsón megvett mandula, így marcipánkészítéssel indult, és szaloncukor lett a vége. Jó volt vele ráhangolódni az ünnepekre. Tovább a recepthez >>>

Almás-gesztenyés bejgli

Vészesen közeleg a karácsony és én még nem tartok sehol az előkészületekben, ráadásul 23-án egy szomorú esemény miatt vidékre kell utaznunk, így csak 2 napom maradt a készülődésre, és még ma is dolgozom. A hétvégén sikerült a bejglit megsütnöm, de azt is 2 részletben. Pénteken este a tésztát és a töltelékeket készítettem el, szombaton meg sikerült megsütnöm.:)
Én leginkább a gesztenyés bejglit szeretem A megszokott receptem nagyon finom, de pár nap múlva már egy kicsit kezd kiszáradni, míg a többi töltelék nem, ezért egy kicsit variáltam rajta, így nem csak finom lett, de állagra is jobban tetszik. Minden más a megszokott receptem szerint készült idén is, így most csak a töltelék az új a receptben. Tovább a recepthez >>>

Variációk linzerre

Még december elején is azt hittem, hogy rengeteg idő van karácsonyig...én kis naiv...az ablakos sütit is a dekorációhoz sütöttem, aztán kipróbáltam a tésztát másra is, mert még úgy gondoltam, hogy sok időm van, így csak játszadoztam egy kicsit. Most meg úgy le vagyok maradva, hogy a hátrány már szinte behozhatatlan. Igaz, hogy máskor még az utolsó aranyvasárnapon is ajándékok után járkáltunk, és most kivételesen mindent beszereztünk már, cserében még azt se tudom, hogy mi lesz a menü a karácsonyi vacsorán, pedig 12-en leszünk és ez már komolyabb tervezést követelne meg. Hogy szépítsek a helyzeten, ma elkészítettem este, munka után a bejgli tésztáját, úgyis jó neki, ha áll egy napot, meg a töltelékeket, így holnap munka után már csak össze kell állítani, pihentetni és sütni. (Aki kitalálta, hogy pár nappal karácsony előtt kell ledolgozni szombaton azt az egy napot, na, annak se kell takarítani, főzni, sütni, készülődni az ünnepre, mert ekkora hülyeséget nem talált volna ki. Vagy férfi vagy szingli lehetett.) Tovább a recepthez >>>

Kelt túrós pogácsa

A nagymamám nagyon finom pogácsákat tudott sütni, de nem hiszem, hogy 5-nél többre emlékeznék. Krumplis, sajtos, töpörtyűs, vajas, de legtöbbször csak egy egyszerű kelt pogácsa volt a tartalmas levesek kísérője. Én az elmúlt 3 évben legalább 15 félét készítettem és nyitott vagyok újabb és újabb pogácsák befogadására. Szeretem...sajnos...pedig nem kellene. Ha véletlenül olyanba botlom, amilyet még nem próbáltam, azonnal kényszert érzek a kipróbálására. Ezzel is így voltam és nem bántam meg. Tovább a recepthez >>>

Csirkefalatkák narancsmártással

Egy újabb narancsos csirkeétel. Eddig a kedvencem a Rozmaringos narancsos csirke volt, de ez is majdnem annyira ízlik. A szószból akár jó kis mártogatós is lehet más ételhez. Tovább a recepthez >>>

Mikrós narancslekvár

A narancslekvárral az a bajom, hogy általában túl keserű az ízlésemhez képest. Legkevésbé az ízlett, amit egyenesen Angliából kaptam. Kuka lett a végzete. Itthon is vettem már, de leginkább mégis csak az ízlik, amit én készítek. Nem azért, mert olyan fantasztikus narancslekvárt tudok főzni, hanem azért, mert olyan ritkán szánom rá magam, hogy a következő főzésig elfelejtem, hogy nem is szeretem olyan nagyon. Ha túlságosan kiáztatom a héját vagy egyáltalán nem teszek bele, nincs meg az a tipikus narancslekvár íze. Ahogy most készítem, az még nekem is ízlik. Van benne héj, meg finom narancs íz, mégsem zavaró a keserűsége. Ezt a mikrós lekvárt akkor készítettem először, amikor megtetszett egy recept, amihez ez kellett volna, de 10 évvel ezelőtt még nem lehetett minden sarki közértben kapni (talán ma sem), úgyhogy kényszer szülte. Azóta mindig így készül. Igaz, hogy nem túl nagy mennyiség, de 2 hétvégi reggelire pont elég, ha nem akarok semmi narancslekvárosat sütni. Már vagy 2 hónapja találtam egy receptet, amit mindenképpen ki akartam próbálni, de nem volt narancslekvárom hozzá, most van, de most meg a receptet nem találom.:( Gondolom nem fog megromlani ez a kis üveg lekvár, mert ha másra nem is, majd a karácsonyi kalácsra lesz mit kenni. Tovább a recepthez >>>

Borleves

Nálunk karácsonykor nem szerepel a Borleves a menüben, mivel sokan vagyunk, többen kocsival érkeznek, a nagyszülőket is haza kell vinni vacsora után, és még abban sem mernék megbízni, hogy a hosszas forralással az alkohol elpárolog belőle (a zéró tolerancia óta meg különösen nem). Nemrég azért főztem egy fél adagot kettőnknek, hátha valaki pont ezt keresi nálam, és tényleg, pont tegnap kérték tőlem, és milyen jó, hogy van honnan elővenni. Arról már nem is beszélve, hogy milyen finom volt.:) Tovább a recepthez >>>

Tésztás zöldborsó

Szeretem a változatos köreteket. Még a krumplipürét is legtöbbször megbolondítom valamivel. Ezt a receptet már régóta őrzöm - nem is tudom hol találtam - és csak mostanában került sorra, de nem utoljára készítettem, az biztos. Nekem még csak úgy magában is nagyon ízlett, bár a recept köretként emlegeti és én is annak készítettem. Tovább a recepthez >>>

Ananászos grillázstorta

Évekkel ezelőtt ez volt a kedvenc tortám, de az utóbbi 3 évben valahogy elkerülte a figyelmemet. Ideje volt újra elővenni a receptet. Valamelyik újságban olvastam, de a pontos forrásra már nem emlékszem. Tovább a recepthez >>>

Karácsonyi filmek

Viki blogjában olvastam a kedvenc karácsonyi filmjéről szóló bejegyzést, és azonnal elkezdtem egy kommentet írni hozzá, aztán rájöttem, hogy ezt inkább ide kellene írnom, bár semmi köze a főzéshez, de nem csak fözésből áll a karácsonyi készülődés.

Nekem a Karácsonyi vakáció (Chevy Chase) a kedvenc filmem. Már 20 éves, ki gondolta volna? Először VHS kazettáról, szinkron nélkül, aztán szinkronizálva, néhány éve DVD-ről nézem meg minden karácsonykor. Tudom, furán hangzik, de minden évben ezt a filmet teszem be a lejátszóba, amikor ajándékokat csomagolok, vagy karácsonyfát díszítek. Talán háromszor, ha kimaradt, mert úgy elraktam, hogy nem találtam meg. Ha mástól nem, ettől beindul nálam a karácsonyi hangulat. A gyerekeim még kicsik voltak, amikor először megnéztük. Az összes poént előre tudom, mégis imádom. Amióta ezt a filmet nézem, azóta már 23-án feldíszítjük a karácsonyfát, és irigykedem az amerikaiakra, hogy náluk már jóval karácsony előtt áll a fa. Nálam 27-én már teljesen lecseng az ünnepi hangulat, így állhat a fa akár februárig, nem más, mint hangulatvilágítás a tévénézéshez. Így meg a várakozás, az izgalom, a karácsonyra való hangolódás fontos kelléke. (23-án egyébként nem csak ezért díszítjük fel a fát, hanem azért is, mert 24-én mindig nálunk van az egész család -10-12 fő, nagyszülők, unokatesók-, és így is az utolsó pillanatban készülök el. Azt sem értem, hogy a karácsonyi filmeket miért nem a karácsony előtti hetekben vetítik, amikor ezzel is a várakozás izgalmát lehetne fokozni. Kit érdekel már 29-én egy karácsonyi film …na jó… engem, de már közel sem olyan hatásos, mint egy héttel korábban.

Újabb díj

Rövid blogos pályafutásom másodík díja ez, amit Gesztenyétől kaptam. Köszönöm szépen.:) A legnagyobb gondom, hogy kinek adjam tovább. Kicsit körülnéztem, és szinte valamennyi kedvencem megkapta már, nem is egyszer, aki meg nem, annak én adtam egy másikat nem olyan régen. Legszívesebben mindenkinek adnám, akinek az oldalán már jártam, mert a "régi nagyokat" éppúgy szeretem, mint azokat, akik csak most bontogatják a szárnyaikat.:)

Kókuszos verdens beste

Van egy norvég sütemény, aminek a neve Verdens beste, magyarul a világ legjobbja. Már több, mint 20 éve, hogy néhány évet Norvégiában éltünk és norvég ismerőseink meghívtak karácsony előtt vendégségbe. Megkínáltak többféle süteménnyel, mert jó norvég szokás szerint a karácsony előtti héten minden nap készül valamilyen sütemény az ünnepre. Szerintem a norvég sütemények nagyon finomak, de leginkább a Verdens beste ízlett. Légiesen könnyű, édes, krémes finomság. Amikor a vendéglátónktól elkértem a receptet, egy köteg fénymásolt lapból kihúzta az egyiket és odaadta nekem. Mint mondta, még nem volt olyan vendégük, aki ne kérte volna el a süti receptjét, így felkészült rá. Azóta is őrzöm ezt a lapot. Másnap azonnal én is elkészítettem, és azóta nem volt olyan vendég nálunk, akinek ezt a sütit ne sütöttem volna meg. Azóta is ez az első számú kedvencem. Az eredeti Verdens beste itt található. Most egy kicsit változtattam rajta, és kipróbáltam kókuszosan is. Aki még soha nem kóstolta ezt a sütit, annak először javaslom az eredeti, vaníliakrémes változatot, bár ez a kókuszos is nagyon finom. Tovább a recepthez >>>

Sajtos rakott krumpli

Sikerült egy olyan rakott krumplit összehoznom, ami kiküszöböli azt a két tipikus hibát, ami miatt nem mindig ízlik. Ilyen hiba, ha száraz és a krumplidarabokat nem éri egyenletesen a só. Mivel sós vízben előfőzöm, ez már nem fordulhat elő, és a szaftossága is garantált, mivel a tejfölös mártással összekeverve kerül a sütőbe. A sajt meg a fűszer már csak a ráadás. Tovább a recepthez >>>

Csirke "popcorn"

Ez egy nagyon finom nassolni való étel. Már sütés közben elfogyott a fele, de szerencsére most csak teszteltem, nem a vendégeknek készült. Tovább a recepthez >>>