Rakott bejgli (maradékból)

Az év első bejegyzésében minden kedves olvasómnak és blogtársamnak nagyon boldog új évet kívánok!
Nekem a január elseje az év legdepressziósabb napja. Annyira szeretem az év utolsó hónapját, a tervezgetést, a váráslást, a kis titkokat, a karácsonyi menü tervezgetését, a sütkérezést, a dekorálást, az ajándékok becsomagolását, a kivilágított várost, és mindent, ami a karácsonnyal kapcsolatos, hogy ilyenkor kimondottan ürességet, és szomorúságot érzek. Hogy könnyebb legyen elviselni újra a hétköznapokat, a héten még szabadságon vagyok. Majd jövő hétfőn lesz rossz újra korán kelni, de nem annyira, mintha már holnap hajnalban szólna az óra.

Lassan elfogynak a maradékok is, vagy átalakulnak.

Valahogy nálunk nem tartozik a bejgli a kedvenc sütemények közé. Már a harmadik alkalommal sütöttem a Stahl Judit féle tortaváltozatot, mert az legalább tavaly még mind elfogyott, de az idén még alig ettünk belőle, pedig sokkal kevesebb sütit sütöttem, mint a korábbi években.  Sajnáltam volna kidobni, így egy kicsit átalakítva talán jobban elfogy.  Jövőre azért elgondolkodom majd azon, hogy érdemes-e, csak a hagyomány miatt, bejglit sütni, ha nincs is rá igazán igény a családban.  Tovább  a recepthez>>>