Indiai étteremben jártam

Akik ismernek, azok tudják, hogy elkötelezett híve vagyok az indiai konyhának. Az elmúlt években a legtöbb budapesti indiai étteremet kipróbáltam. Pár nappal ezelőtt jártam a Curry Center nevű indiai gyorsétteremben, és csak pozitívan tudok nyilatkozni róla. Az étterem már tavaly nyitott, de én csak most értesültem róla, így frissek az élményeim.

Az étterem Budapesten a XI. kerületben van a Villányi út 6 szám alatt. Gyakorlatilag a Móricz Zsigmond körtéren található a 61-es villamos végállomásánál.

Az étterem nagyon kulturált és tiszta, a tulajdonosok és a személyzet nagyon kedves. A képen Sarika, az üzlet tulajdonosa és a férje látható. Mivel ők régi ismerőseink, csak eddig nem tudtuk, hogy éttermet nyitottak, így egy kicsit többet láthattunk belőle, mint egy átlagos vendég. Az indiai szakács 3 hónapja érkezett Magyarországra, és azóta az ételek még finomabbak lettek, a vendégek visszajelzései szerint.

Amire mindig is kíváncsi voltam, az a bizonyos tandori kemence, amiben a kedvenc indiai ételem, a tandori csirke és a nan (lepénykenyér) készül. Ezt most közelről is megnézhettem, és utána el is fogyaszthattam.

 A szakács ügyesen kilapította, nyújtotta a tésztát,...

... majd egy textillel bevont párnára tette, és a 400 °C-os kemence belső oldalára tapasztotta.

 Rövid idő alatt hólyagosasodni kezdett, majd a barnás foltok mutatták is, hogy elkészült.

 Két piszkavas segítségével kivette, majd igény szerint vajjal, fokhagymával kente meg.

 Nagyon-nagyon finom. Sajnos a képen nem látszanak a lángok és ahogy vörösen izzottak a kövek.

Néhány étel a választékból.

Többféle étel is megkóstoltunk a párommal együtt. Először kaptunk egy kis ízelítőt az előételekből.

Ami a tányérra került az a Samosa, ami zöldségekkel töltött  fűszeres sült tészta, és Zöldséges- és csirkés Pakora, ami nem más, mint csirkefalatok és zöldségek csicseriborsólisztből készült bundában sütve. Mindehhez a kedvencemet, a mentaszószt kaptuk mártogatni.

A sokféle étel közül a párom egy Vindaloo bárányt választott, ami egy csípős, hagymás, paradicsomos bárányhús, hozzá 2 féle Basmati rizzsel és természetesen nannal.

Én meg a Vajas (tejszínes) csirkét, ami egy tejszínes, paradicsomos csirke. Ez az az étel, amelyet eddig minden indiai étteremben kipróbáltam, mert ez a másik nagy kedvencem, így van összehasonlítási alapom. Ezt nannal tunkoltam csak úgy indiaiasan. Őszintén mondom, hogy nagyon finom volt, messze ez ízlett eddig a legjobban a kicsit édeskés ízével. Ugyanezt elmondhatom a többi ételről is, minden amit kóstoltunk nagyon ízlett. Én a bárányból nem ettem, de a párom is maximálisan elégedett volt vele.

Már nem sok hely maradt, de azért egy kis édesség még lecsúszott, hiszen a sós után jól esik egy kis édes befejezés, de ebből már csak tényleg egyetlen darabot sikerült elfogyasztanom. Ez pedig a Gulab Jamun nevű édesség volt, ami egy tejből készült gombóc rózsavizes cukorszirupban. Ennek a receptjét mindenképpen meg kell szereznem, mert nagyon ízlett, és még csak saccolni sem tudtam, hogy hogyan készülhetett.

Indiában két olyan gyümölcsöt ettem, amit itthon is lehet kapni, de össze se lehet hasonlítani az ottanival. Az egyik a banán, ami Indiában sokkal aromásabb, finomabb és kisebb, meg a mangó, aminek az itthon kapható változata alig hasonlít az indiaihoz. A tulajdonos nem is a sarki zöldségesnél veszi a mangót a Mango Lassihoz, ami tulajdonképpen egy joghurtos mangóturmix, és hihetetlenül finom.  Jól lehűtve igazi élvezetet nyúlt.

Ha valaki kedvet kap meglátogatni az éttermet, és szereti az indiai konyhát, biztos nem fog csalódni.

.

Gyümölcsökkel sült csirkemell

Ezt a receptet egy régi újságban találtam, ahol Hegyi Barbara receptjeként mutatták be. Már akkor szemeztem vele, de csak jóval később került kipróbálásra. Addigra már kimondottan megkedveltem a hús-gyümölcs párosítást. Minden családtagom pozitívan nyilatkozott róla. Tovább a recepthez>>>

Kenőmájas csavart

A leveles-vajas tészta méltatása pár nappal ezelőtt egy másik recept kapcsán már megtörtént. Sokrétű felhasználására egy újabb jó példa. Ercsihaminál bukkantam a receptre, és nálunk is nagyon bejött. Pillanatok alatt elkészül, és egy kicsit más, mint az eddig megszokott sajtos, pizzás, baconos, sonkás változat. Tovább a recepthez>>>

Tojásos-löncshúsos melegszendvics

Emlékszem még azokra a régi időkre, amikor sokkal több konzervet ettünk, mint ma. Olcsó volt a húskonzerv, a májkrém, és lényegesen kevesebb fajta felvágottat lehetett  kapni. Volt a kenőmájas, a parízer, a gépsonka, meg még néhány felvágott és annyi. Ma már csak májkrémféléből vagy 20 félét láttam egyetlen nagyobb árúházban. Valahogy jobban is ízlettek azok a régi konzervek, vagy csak az emlék szépíti meg, nem tudom, de volt egy sárga dobozos löncskonzerv, amit nagyon szerettem. Sokszor készítettem belőle melegszendvicset, meg gyors "milánói" spagettit (akkor még nem is tudtam, hogy mi a különbség a milánói és a bolognai spagetti között, minden tésztát gyüjtőnéven milánóinak hívtunk, amelynél a tésztát valamilyen paradicsomos, húsos, sonkás szósszal öntöttük le). A mai konzervek nem nagyon ízlenek, bár van a Lidl-ben egy csülökkonzerv, ami nagyon hasonlít ízre erre a régi sárgadobozosra. Abból szoktam ilyen melegszendvicset készíteni. (A képeken most éppen nem ez a fajta szerepel.) Tovább a recepthez>>>

Kukoricás-sajtos-tejszínes csirkeragu

Az ilyen ételek akkor készülnek nálunk, amikor valamilyen maradékot sajnálok kidobni. Most volt egy kis maradék bacon, amit záros határidőn belül fel kellett használnom, és egy megkezdett doboz főzőtejszín, mert csak egy löttyintés kellett belőle csoki olvasztáshoz. A mélyhűtőben mindig van fagyasztott csirkemell zacskózva, hogy a fiam csak elővegyen 2 szeletet, ha valamit gyorsan akar magának készíteni, a spejz polcán mindig van pár doboz kukorica, sajt meg a sajtimádó párom jóvoltából soha nem fogyhat ki a hűtőből. Ebből meg nem nehéz összedobni 20 perc alatt egy finom ételt. Tovább a recepthez>>>

Gesztenyés méhkas

Ez az utolsó recept, ami nem idén készült, illetve most már csak olyan maradt a gépemben, ami képileg nem szalonképes, és inkább újra elkészítem. Tovább a recepthez>>>

Villámleves

Nem véletlenül kapta a villám nevet, mert nem sok leves készül el ennél gyorsabban. Nem tudom ki hogy van vele, de én nagyon szeretem a forró levesben nyúló sajtot. Látványra nem túl szép, de az egyszerűsége ellenére nagyon finom. Tovább a recepthez>>>

Zöldborsós-gombás máj

A belsőségek nem túl népszerűek a családomban, kivéve a májat. Abból is inkább a rántott változatot szeretjük, de egy ilyen felturbózott "pirított máj" bármikor jöhet. Tovább a recepthez>>>

Túrós zebraszelet (light)

Amikor ezt a sütit sütöttem, még nem ismertem a Xukrot. Diétás süteményt ma már inkább azzal készítek A Glukononban egyébként majdnem annyi a kalória, mint a cukorban, míg a Xukorban lényegesen kevesebb. Mivel elég drága, így folyékony édesítővel szoktam egy részét helyettesíteni akkor, amikor nincs szükség a cukor tömegére,  mint pl. egy piskótánál. Tovább a recepthez>>>

Rumos szilvás sütemény

Újabb régi recept kapott szép új külsőt. Mivel volt egy zacskó, már válogatásra szoruló szilvám itthon, elővettem ezt a receptet. Először akkor készítettem, amikor csak terveztem egy honlap létrehozását. Majdnem 5 éve már ennek, de azóta sem volt ismétlése. Az első ételekhez csak néhány képet készítettem, hiszen akkor még a receptek zöme kép nélkül vagy egy-egy, a kész ételről készült képpel jelent meg, így nem csak egy nagyszerű süteményt kóstolhattunk most újra, hanem újabb fázisfotókkal is kiegészíthettem a leírást. Előbb-utóbb ez lesz a sorsa a többi régi receptnek is. Azért az eredeti képet is a képtárban hagytam nosztalgiából. Tovább a recepthez>>>

Sajtos-magos rombusz

Egy kis sós rágcsálnivaló a régi készletből. Tovább a recepthez>>>

Zsemlegombóc

A vadashoz nálunk a zsemlegombóc az elvárás. Néha ugyan próbálkozom krumplifánkkal, és a maradék szósz még csak-csak elmegy kifőzött spagettivel, de csak akkor. Sokáig csak gombócokat készítettem, amit ha egy kicsit túlfőztem, az ízét is kifőztem belőle. Olyan is előfordult, hogy nem találtam el jól, és az első szétesett. A folpack fóliában való főzés a legbiztosabb módszer arra, hogy ne szívja meg magát vízzel, hogy biztosan ne essen szét, és az íze is benne maradjon. Kezdőknek mindenképpen ezt ajánlom, mert elronthatatlan. Többféle elkészítési módja is van, nekem ez vált be a legjobban.

Tovább a recepthez>>

Gyors vadas marha

 

Fiatalabb koromban, amikor étterembe mentünk, szinte mindig Vadas marhát rendeltem, ugyanis nagyon szerettem, és a hosszadalmas készítése miatt csak ritkán vállalkoztam rá. Az "igazit" úgy kell készíteni, hogy a húst a zöldségek és a fűszerek társaságában pácolni kell 1-2-3 napig, miközben időnként meg kell forgatni, aztán a sütőben meg kell sütni, ami szintén hosszadalmas dolog, főleg ha nagyobb darab húsról és öreg állatról van szó. A gyerekeim nagyon szeretik, de nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy nekik az egészből csak a mártás a lényeg, és a zsemlegombóc. Ekkor fedeztem fel ezt a gyors módszert, amikor is nem annyira a húson van a hangsúly, hanem a mártáson. A kuktában az ízletes zöldségek és fűszerek társaságában omlósra párolódik a hús, ami így nagyon finom lesz, és összehasonlíthatatlanul gyorsabban készül el.

Még az első receptjeim között tettem fel az oldalamra ezt az ételt, és nem is csodálkozom azon, hogy nem sokan kaptak kedvet az elkészítéséhez, hiszen ez a kép nem volt éppen ínycsiklandó.

Tegnap újra lefényképeztem, és 23 képpel illusztráltam a receptet. Még lehetett volna egy kis füstölt szalonnával megtűzdelni a húst, de így is nagyon finom lett, hiszen a mártás íze a meghatározó. Tovább a recepthez>>>

Sonkás hasé

Szeretem az ilyen gyorsan elkészíthető sós sütiket, bár a leveles tészta nem igazán diétás, mert sok benne a zsiradék, de hogy sokoldalú, az biztos. Édes vagy sós, így is, úgy is nagyon finom. Valaki panaszkodott a tescós tésztára, hogy kemény lett az abból készült sütemény. Már én is jártam úgy, hogy ugyan leveles lett, de kicsit kemény. Sokfélét kipróbáltam már, és azt tapasztaltam, hogy ugyanattól a gyártótól származó tészta sem mindig egyforma. Úgy látszik ők sem mindig kapnak jó alapanyagot hozzá. A frissen kapható tészta drágább, meg súlyra is kevesebb, de kétség kívül jobb. Tovább a recepthez>>>

Takarékos menü

Gyerekkoromban, amikor főleg hétvégén ettünk húst, és jóval takarékosabban éltünk, nagymamám nagyon rafináltan készített ilyen takarékos menüket. A levesben főtt húst különféle mártásokkal tálalta. Akkor nem nagyon szerettem ezeket a mártásokat (meggy, kapor, torma, stb.), de amikor a levesben egyben megfőzött sertéshúst felszeletelte és a sütőben jó fokhagymásan fűszerezve megsütötte, azt már igen. Akkor még nem volt ilyen választék a fűszerkeverékekből és a Villámpácnak még a hírét sem hallottuk. Nem azt mondom, hogy pont olyan, mintha előfőzés nélkül sütöttem volna meg, de takarékos megoldás, és ezekkel a villámpácokkal egész jó eredményt lehet elérni. A kedvenc fűszeres oldalasomat is elő kell párolni a kuktában, és csak kenegetni grillezés közben a páccal. Tovább a recepthez>>>

Dunahullám

Ez is egy régi darab. Már legalább 4 éve sütöttem, és azóta sem volt ismétlés, pedig valamikor régen ez volt a kedvenc sütim. Tovább a recepthez>>>

Díjak

Mindkettőt Okkitól kaptam. Köszönöm szépen, örülök, hogy gondolt rám, de a továbbadással megint gondban vagyok, mert nincs időm mostanában új blogokat felfedezni, a régi kedvenceim meg már többnyire megkapták.

Tökmagolajos pogácsa

Aki még nem használt tökmagolajat, az nem is tudja, hogy milyen finom pirított tökmagíze van. Az olaj sűrű, a színe sötétzőld és nagyon egészséges. Amióta először megkóstoltam, azóta dédelgettem ezt a pogácsa ötletet. Kicsit bizarr a zöld színe, de mindenkinek ízlett. Egyébként is a tökmagos pogácsa volt a kedvencem a "fornettiféle" pékségekben, de így még tökmagosabb lett. Tovább a recepthez>>> 

Nagyon csokis süti

Közeleg a szeptember vége, amikor is a honlapom 5 éves évfordulója lesz. Addig egy kis rendet akartam tenni az oldalamon, és a régi elfekvő receptjeimet feltenni. Nem voltam túl precíz a könyvelésben, mert majdnem 10 recepttel több volt fent, mit ahogy számoltam. Ezt a receptet is tévedésből a „Már fent vannak” nevű mappába tettem a „Teljesen kész receptek” nevű mappa helyett, és csak véletlenül vettem észre. Kár lett volna érte, olyan jól néz ki, meg finom is. Fejenként egyet tudtunk megenni belőle, mert, ahogy a neve is jelzi, nagyon csokis. Tovább a recepthez>>>

Tatárbifsztek

A tatárbifsztekhez kellemes emlékek fűznek, na nem azért, mert szeretem, ugyanis nem bírom megenni a nyers húst, hanem azért, mert  ifjú házasként Budapestre kerültem, és eleinte gyakran összejöttünk a barátokkal az Ádám nevű vendéglátóipari létesítményben, ahol mindenki tatárbifszteket evett, rajtam kívül. 50 Ft volt egy adag, és ezzel máris elárultam, hogy nem mostanában volt. Én nem ettem belőle, de előszeretettel kevertem a páromnak, aki nagy élvezettel ette nem kevés pirítósra kenve. Ha nem lett volna gyomorforgató érzésem a nyers hús láttán, biztos én is szerettem volna. Annyira irigyeltem azt az élvezetet, amivel pusztították ezt a húskészítményt, hogy egyszer egy darabot eltettem magamnak, és megsütöttem otthon. Nagy csalódás volt. Párom szerint nem is hasonlított a nyers változathoz. Azóta nem kísérleteztem se a sütésével, se az evésével, mert ami ennyire kiváltja az ellenérzést belőlem, az talán nem véletlenül van.  Az Ádámban hozták ki így a nyersanyagokat, ahogy én is elrendeztem a tányéron némi kis nosztalgiával. Tovább a recepthez>>>

Lábtörlő

Néha én sem tudok ellenállni az ehhez hasonló érdekes recepteknek, hiába köszön vissza oly sok blogból, szeretném látni a saját oldalamon is. A neten forgó receptektől eltérően én egy pogácsatésztából készítettem. K. Andi hozott egy konyhás találkozóra nagyon finom pogácsát, amit azóta szerettem volna kipróbálni, de közben megláttam ezt is, így ötvöztem a kettőt. A leeső darabokból lett azért pogácsa is.

A Lábtörlő ötlete Iléskrisz érdeme. Köszönet érte. Eredetileg félbevágott virsliket kellett volna beleszőni a tésztába, de én kiadósabbra terveztem, így egész virsliket dugdostam a csíkok alá. Ennek köszönhetően némelyik a hosszabb sütési időt nem bírta ki repedés nélkül, de azért így is nagyon mutatós, és főleg finom lett. Tovább a recepthez>>>

Csokis marlenka

A sok édes után most megint valamilyen sósat akartam feltenni a régiek közül, de a konyhás levelezőlistán épp a Marlenka a téma, és tavalyról még volt egy csokis változat a tarsolyomban (a gépemben), így most is csak egy édességgel jelentkezem. Mint ahogy a receptben is írtam, nekem a legnagyobb gondot a tészta kinyújtása okozza, ahogy a levestésztánál is, mert erős karokra van szükség ahhoz,  hogy szép vékony legyen. Már végeztem az utolsó lap nyújtásával, amikor eszembe jutott, hogy van egy tésztagépem, amit szinte alig használtam, ugyanis ami nincs elől, arról hajlamos vagyok megfeledkezni. Nálam szinte minden bevetésre készen áll,  minden be van dugva, (van is egy kis káosz e miatt a konyhában), és inkább kikapcsolható konnektorokat, hosszabbítókat használok, hogy a biztonságra is adjak valamit. Szóval legközelebb előveszem és azzal fogom kinyújtani. Máris több kedvvel gondolok arra, hogy nekiálljak a sütésének, úgyis várakozik 2 doboz, már megfőzött sűrített tej a kamrapolcon. Tovább a recepthez>>>

Szedres pite

A szedret önmagában nem szeretem, mert nekem túl savanyú, de így, süteményben nagyon finom. Pikáns, a színe miatt meg különösen mutatós. Tovább a recepthez>>>

Mártásban sült csirkemell

A sok édesség után egy kis csirke a változatosság kedvéért. Tovább a recepthez>>>

Rétes

Sokszor emlegettem nagymamámat, aki fantasztikusan főzött, és egy rétes elkészítése annyi volt neki, mint másnak egy piskóta, már ami a hozzáállást és a rutint illeti, mert azért csodát ő sem tudott tenni, az időt nem tudta lerövidíteni. Szinte látom magam előtt, ahogy körbejárja az asztalt és a kézfejére csavarja a vastagabb széleket, és olyan volt a tészta, hogy az újságot el lehetett olvasni, ha alá tettük. Néha morgolódott a liszt miatt, hogy már megint milyen rossz lisztet kapott, de ennek ellenére szakadt tésztát ritkán láttam nála, mert még a „rossz „ lisztből is tudott jó rétest sütni. Én nagyon elégedett vagyok a készen kapható réteslapokkal, mert amennyi rétest eszünk, ahhoz az az évi néhány csomag tökéletesen megfelel. Azért én is kihívásnak veszem a házilag nyújtott rétes elkészítését, és biztos sok olyan háziasszony van, aki gyakrabban, szebben, jobban és rutinosabban készíti, de én ezzel is nagyon elégedett voltam. Ráadásul jó emlékek is fűznek hozzá, mert tavaly nyáron, nyaralás közben, hiszen ilyenkor jobban ráér az ember, készítettem, és a páromat bíztam meg a tészta alapos kidolgozásával. Ehhez tudni kell azt, hogy több évtizedes házasságunk alatt mindössze néhány tojásrántottát, és néhány bögre kakaót készített. Még most is előttem van a kép, ahogy fürdőnadrágban ül, ölében egy nagy műanyag táll, és ököllel dolgozza a tésztát, hogy szép sima és hólyagos legyen. Azért megéri a fáradságot, mert nem lesz sokkal finomabb a gyári változatnál, hiszen úgyis a töltelék adja meg az igazi jóságát, de a tudat, hogy erre is képesek vagyunk, még édesebbé és finomabbá teszi.  Tovább a recepthez>>>

Rácsos túrós

És még egy rácsos. Tovább a recepthez>>>

Mákos-szezámos aprósüti

Amikor csaknem 2 évvel ezelőtt megvettem a rácsozót, mindenen kipróbáltam. Rétesen, pitén, pillecukros bevonaton, és a sós süteményeken is. Ez is akkor készült. Tovább a recepthez>>>

Hagymás krumplipüré

Igaz, hogy most pont nem a krumplipüré szezonját éljük, mert régi krumpli már alig kapható és abból az igazi. Ez is egy tavalyi recept, bár a dátumból kimaradt egy szám. Tovább a recepthez>>>

Hamis marcipángolyó

Évekkel ezelőtt a fiamtól kaptam karácsonyra egy csoki-szökőkutat (nem minden hátsó szándék nélkül). Az első egy-két évben a nyári kertipartik slágere volt, akkor készítettem ezt a hamis marcipángolyót, amit mindenki úgy csokizott össze, ahogy akart. Szökőkút nélkül is lehet csokizni, de meztelenül is nagyon finom. Tovább a recepthez>>> 

Eperhabos torta

Ez a 900. recept (kb. 10 ezer kép) az oldalamon. Lányom 30. szülinapi tortája volt, és épp ideje annak,  hogy ez is látható legyen, hiszen mindjárt itt a következő szülinap. Tovább a recepthez>>>