Adél tortája

Unokám 3 szülinapjára készítettem ezt a tortát. Már régóta vártam, hogy végre én is elkészíthessem a babás tortát, de eddig nem volt kinek, mert ugye, ehhez mindenképpen kell egy kislány. Sajnálom, hogy nem volt több időm, így csak egy egyszerűbb ruhát kapott a baba. A torta az egyik régi receptem alapján készült: Sárgabarack torta. Azért nem ment simán minden.

A piskótából baracklekváros tekercseket készítettem, és kibéleltem vele egy gömbölyű tálat, és alufólia segítségével meg is magasítottam, hogy a baba méretéhez arányos legyen a szoknya. Ebbe töltöttem a tejszínes sárgabarck krémet, és hagytam egy éjszaka a hűtőben. Mivel az eredeti receptben Alsa gyümölcszselé szerepelt, de azt egy ideje egyáltalán nem kapok sehol, és csak az lenne jó, így zselatinlapokat használtam hozzá. Kicsit izgultam is, hogy eléggé megkeményedik-e. A maradék krémet egy kis tálba tettem, hogy majd bekenem vele a tortát, hogy a borítás alatt szép egyenletes legyen a felület, és majdnem frászt kaptam, amikor reggel azt látom, hogy nem igazán szilárdult meg a krém. Már azon gondolkodtam, hogy irány a Zila Cukrászda, hátha van valamilyen gyereknek való torta, vagy kiszedem a krémet, aztán még keverek hozzá zselatint, mert a lelki szemeim előtt már láttam, hogy ha a tortát kiborítom egy tálra, az nem fogja tartani a formáját, ráadásul a cukorborításnak is van súlya, arról nem is beszélve, hogy legfeljebb kiskanállal lehet majd megenni. Mindez a vendégek érkezése előtt pár órával, a legnagyobb készülődés közben történt. Aztán vettem egy mély levegőt, és kiborítottam a tortát, és nem történt semmi szörnyűség. Keményen állt, és akkor jöttem rá hogy miért volt lágy a maradék krém. Belekevertem a maradék tejszínbe, ami még a keverőtálban volt, és abban nem volt zselatin. Végül pillecukorból készült a szoknya, és csak egy egyszerű díszítésre maradt időm, pedig a fejemben többféle terv is volt korábban. Szeletelni is lehetett, és az ünnepelt is nagyon örült neki.:)