Van egy lilaakác bokrunk a terasz mellett, és egy takaros
kis fészek az ágak között. Mivel csaknem szemmagasságba építették, így minden
különösebb nehézség nélkül figyelemmel kísérhetjük a rigócsalád életét.
Már a második alom nevelkedik nálunk, és a két kutya meg a
cica mellett már őket is a családunk részének tekintjük. Megadóan viselik, hogy
folyton kukkoljuk őket, és a fényképezőgépet is jól tűrik. Szívet melengető látvány a kis életüket figyelni. Amikor még nem tudtak a kicsik repülni, a fészek melletti ágakon ücsörögtek, de gyorsan kirepültek, és rövid idő után újra indult a költés.
A papa és a mama.
Míg a mama költ, a papa egy közeli ágon ücsörög, ha épp nem
kajaszerző körúton van.
Pár napja kikeltek a fiókák, és három tátott kis csőr mered az ég felé. (Most éppen egy látható a képen, de hárman vannak.)
Bejegyzések
Nagyon aranyosak! Gondolom nagyon szeretnek nálatok lenni, azért is tűrik a "kukkolást".:) Milyen jó, hogy a kutyák meg a cica sem bántják őket!
VálaszTörlésEgyik nap kiesett a fészekből az egyik kicsi. A kutyákat gyorsan beküldtük a lakásba, a párommal meg nagy nehezen megfogtuk. Visszaültette a fészek melletti ágra, miközben a mama a fészek szélén ült mozdulatlanul. 2 nap múlva megtanultak repülni. Hihetetlenül gyorsan lesz a tojásból egy repülni tudó kismadár.
VálaszTörlés