A palacsinta lehet édes, lehet sós, mindig sikerre számíthat nálunk. A Hortobágyi palacsinta az egyik kedvencem, ezért is tetszett meg ez a recept, mert ez majdnem olyan. Előző nap pörkölt volt az ebéd, és direkt főztem annyival többet, hogy másnap ezt a palacsintás ételt kipróbáljam. Nagyon finom lett. Tovább a recepthez >>>
Az elmúlt 3-4 napot kivettem. Nem csak a munkahelyemen, hanem konyhában is, ugyanis elmentünk egy hosszú wellness hétvégére. Felszerelkeztünk laptoppal, mobil internettel, és még wifi is volt a szobában, de még csak ki se nyitottam a gépet. Hosszú idő óta először mentem úgy szabadságra, hogy nem érdekelt, hogy hányan látták az oldalamat, meg kérdezett-e valaki valamit. Most, hogy újra itthon vagyunk és bekapcsoltam a gépet, azonnal visszatért minden ez irányú érdeklődésem, és most már sajnálom, hogy legalább a gasztro oldalt nem néztem meg naponta egyszer, hogy képben legyek, hogy ki mit főzött a hétvégén. Lemaradtunk az első hóesésről, mert Kalocsán egész hétvégén nem esett hó, csak egy kevés eső, és csak a TV-ben láttuk, hogy az ország egyes részein milyen hó problémával küzdenek. Lemaradtunk az első adventi vasárnapról, nincs még adventi koszorúm, és egyáltalán...semmilyen karácsonyi hangulatom. Ma már azért főztem egy késői ebédet, de a képek még a gépben vannak, így újra a tartalékhoz nyúltam és egy régebbi sütireceptet tettem fel. Tovább a recepthez>>>
Tudom, nem túl jó a kép, ettől én se éreznék késztetést arra, hogy azonnal elkészítsem, de a látszat ellenére finom volt. Tovább a recepthez >>>
Na, jó, nem különleges, inkább diétás, de ha azt a nevet adnám neki, nem lenne elég vonzó, pedig nagyon finom. Újabban igyekszem kevesebb cukrot, meg egészségesebb alapanyagokat használni, pl. xukrot, kókuszolajat, zabpehelylisztet, Norbi lisztet. Eddig bármilyen reformtörekvésem csak nagyon rövid időt élt meg, de nem adom fel. Tovább a recepthez >>>
Múlt nyáron együtt nyaraltunk Hévízen a sógorékkal. Róla annyit kell tudni, hogy anyukája nagyon jól főz, néhány magyaros, igazi házias ételt tőle tanult el, és nagyon precíz, aprólékos mérnök ember, ha főz, annak megadja a módját. Egyik reggel kérdeztem, hogy mi legyen az ebéd. Volt a mélyhűtőben egy darab sertéslapocka. Pörköltnek kevés volt, gondoltam lehetne egy gulyáslevest főzni, hozzá meg valamilyen tésztafélét, palacsintát. Az ötletemet előadtam és azonnal ki is lettem okítva, hogy gulyáslevest csak marhából lehet főzni, az se mindegy melyik részéből. Azt mondta, hogy ha komoly a szándékom, akkor veszünk marhahúst. Az elkövetkező másfél órát a keszthelyi Tescóban töltöttük, ahol kiborította szegény hentest, miután a gyér marhahúsválaszték összes darabját egyenként kézbe vetette, majd anatómiailag kikérdezte a hentest és megállapította, hogy két kisebb darab hús alkalmas csak egy jó gulyásleveshez, bár ezzel nem lesz tökéletes az eredmény. Nem kevés időbe telt a megfelelő pirospaprika és fűszerek kiválasztása sem. Ezek után úgy döntöttem, hogy főzze meg ő, én legfeljebb kukta leszek, megelőzve ezzel azt, hogy kétbalkezes kezdőnek érezzem magam a saját konyhámban. Még azt is megkérdeztem, hogy mekkora kockákra daraboljam azt a kétféle húst (comb és fartő), amit végül is megvettünk. Lemértem pontosan, amekkorát mutatott, így lett 2,5 x 2,5 cm a méret. Míg elmentek a fürdőbe, én előkészítettem mindent, mérnöki pontossággal feldaraboltam a húst és a zöldségeket. Hazaérve örömmel mutatta azt a lábszárdarabot, amit hazafelé az egyik hentesnél vettek. Így lett 3 féle hús a levesben. Közben voltak kisebb nézeteltéréseink, főleg a zsírt illetően, mert szerintem elég zsír sült ki a szalonnából, szerinte meg egy kis plusz zsírt még elbírt volna. A végén még a víz mennyisége miatt is volt egy kis vita, mert nekem a leves, az leves, vagyis van leve, szerinte meg akkor jó, ha megáll benne a kanál. A végeredmény azért igazolta őt, mert nagyon finom lett a leves. Tovább a recepthez >>>
Ismét egy régi recept, ami arra figyelmeztet, hogy milyen gyorsan megy az idő. Azt hittem, hogy csak pár hónapja főztem ezt a levest, és meglepődve láttam a dátumon, hogy ez már egy éve volt. Mostanában mintha felgyorsult volna az idő. Tovább a recepthez >>>
Ezt a sütit már 4 évvel ezelőtt feltettem az oldalamra. Akkor még kevesebb fázisfotót készítettem, sokkal gyengébb minőségben, így ezeket a régi recepteket idővel mind szeretném lecserélni. Mivel ezt a sütit többnyire karácsonykor szoktam sütni, mert kiadós, nagyon finom és 1-2 nappal az ünnep előtt elkészíthető, talán sikerül azoknak a figyelmét is felhívom rá, akik eddig még nem vették észre. Mondjuk ezen nem is csodálkozom, hiszen az eredeti kép elég gyenge volt. Ennek ellenére a neten sok helyen találkoztam vele. Pl. a Sütigyárban ketten is feltették ezt a képet. Ez alapján lehet, hogy én sem kapnék kedvet hozzá, pedig a legfinomabbak közé tartozik, és mindig sikerem volt vele. 
Canapé kenyér
Hozzávalók:
Az élesztőt a cukorral egy kevés tejben elkeverem, és hagyom 5 percig kelni.
Egy tálkában felolvasztom a vajat, hozzáadom a sót
és a meleg tejet,
majd a liszthez adom az élesztővel együtt.
Sima tésztává dagasztom és hagyom 1 órát kelni.
A tésztát 3 részre osztom, kicsit megolajozom, hurka alakúra igazítom és a szintén megolajozott formába töltöm.
Addig kelesztem, míg a formákat kitölti.
Ráteszem a fedelét és beteszem a 200 °C-ra előmelegített sütőbe. Kb. 10 perc után 150 °C-ra visszaállítom a hőmérsékletet és még 20-25 percig sütöm.
Készítettem hozzá majonézes-sonkást tojást is, amit jól lehűtöttem a formában, majd egyszerűen kitoltam belőle és felszeletelve tettem a kenyérre.
Most éppen azon gondolkodom, hogy mi lenne, ha a nyers bejglitekercset is abban sütném meg. Milyen jól nézne ki egy szelet csillag alakú bejgli.:)
Régen, amikor elkezdtem önálló konyhát vezetni, és kezdtem saját ötlet szerint főzni, gyakran készítettem olyan ételeket, hogy a húst, a krumplit, a zöldségeket nyersen összeraktam egy jénaiba, megfűszereztem és megsütöttem. Most az időhiány, és a hetesnél a dagadóhiány adta az ötletet, hogy a töltött hús - sült krumpli párosítást leegyszerűsítsem. Az alkotóelemeket nyersen összeraktam és egy tálban megsütöttem, így egyszerre készült el a hús és a köret is. Szeretem az ilyen gyors, és edényspórolós ételeket. Tovább a recepthez >>>
Ez a 800. recept az Aliz konyhája oldalon. 4 év alatt ez nem kevés, tekintettel arra, hogy ennek a sok ételnek a tesztelője a családom volt. Sokan azt mondják, hogy jó nekik, hogy ennyi ételt kóstolhanak meg, de én tudom, hogy ez nem egyértelműen igaz, mert pont a kedvenc ételeik kerülnek így ritkán az asztalra. Hétvégén igazi kívánságebéd volt nálunk: tyúkhúsleves, rántott karaj, rántott csirkemell, krumplipüré, uborkasaláta. Furcsa volt fényképezőgép nélkül főzni. Csak ez a Mokkarolád volt új, ami egy gyors édesség. Míg megsül a piskóta, elkészül a krém. Csak a hűtésre kell egy kis időt szánni. Ennél a receptnél a krém az, amiben megvan az X faktor. A receptekben mindig azt keresem, azt a kis pluszt, ami megfog benne. Tovább a recepthez >>>
Ez egy kimondottan gyors leves, és nagyon finom. A kolléganőmtől származik a recept. A múlt héten készítettem el először, akkor leveskockából készült az alap, de a mai húslevest (már elmúlt éjfél), tehát a tegnapi húslevest már úgy főztem, hogy maradjon mára üres lé, így újra főzhetem, immár finom csirkehúslevesből, ami valószínűleg az ízén és az állagán nem fog javítani, de nem is kell, mert leveskockából készítve is nagyon finom. A lényeg a gombócban van. Füstölt sajttal még finomabb. Én is azzal készítettem, de csak enyhén volt füstölve, így az ízén csak kicsit lehetett érezni. Minél több a gombóc, annál finomabb és tartalmasabb lesz a leves. Mire megfő, a leves is átveszi a sajt ízét. Chilit egyéni ízlés szerint tehetünk bele. Tovább a recepthez >>>
A töklámpásunk idén köretként fejezte be rövid pályafutását. Sütve csak a nagyon édes tököt szeretjük, így idén sósan ettük. Az ötletemet a párom nem nagyon díjazta, amikor látta, hogy mire készülök, de megnyugtattam, hogy nem haragszom meg, ha csak a krumplit eszi meg belőle. Én se tudtam mire számítsak, de meglepően jó lett. Nem csak a páromnak ízlett, hanem konzervatívabb ízlésű rokonaimnak is, akik vállalták a kóstoló szerepét. Ők még nincsenek annyira hozzászokva, hogy időnként mindenféle fura és szokatlan ételpárosításokat kelljen megkóstolniuk. Tovább a recepthez >>>
Vettem gombát. Először levest akartam belőle főzni, majd gombapaprikást. Másnap milánói spagettiként szerettem volna látni, de a gyerek azt mondta, hogy ne szúrjak ki vele, hogy piszkálgatni kelljen a gombadarabokat a tésztából, mert a gombát nem hajlandó megenni. Neki rakott töltött húst készítettem és a legfinomabb sajtreszelőn a töltelékbe reszeltem néhány gombakalapot, amitől nagyon finom lett, meg is ette, mert amiről nem tud, azt szereti. A maradékból készítettem ezt a gombafasírtot magamnak, meg a páromnak, és annyira finom lett, hogy fele már el sem jutott az asztalig. Én 20 éves koromig utáltam a gombát, a párom 30-ig, a fiam 27 éves. E szerint még van remény. Tovább a recepthez >>>
Bejegyzések
Megjegyzések
