Malacpofi pogácsa

Tegnapelőtt este kérte valaki a honlapomon, hogy mutassam meg képekben, hogy a malacfejet hogy kell készíteni. Már majdnem megírtam, hogy sajnos nem tudom ezt most megmutatni, mert másnap elutazunk vidékre, aztán reggel felkeltem és gyorsan összedobtam egy pogácsatésztát. Amíg kelt, összepakoltam amit vinni akartunk, aztán megsütöttem a malacpofikat. Ha már valaki ilyen szépen kér, és pont tőlem várja a segítséget, nincs szívem megtagadni a kérést.:) 1-2 órával később indultunk a tervezetthez képest, de jól jött a pogi, ugyanis a gyerekek bulit szerveztek még tegnap estére, így frissen elfogyasztották a malackákat. Ahogy hallottam, sikere volt. Tovább a recepthez >>>

Sajtos húsgombócleves

Az idei karácsony egy kicsit fárasztóbb volt, mint a korábbiak. Szenteste 12-en, másnapján 10-en voltunk nálunk, így nem sok időm maradt a netre. Volt olyan étel, amit végig fényképeztem a készítés közben, és pont a végeredményt felejtettem el lencsevégre kapni. Idén többnyire a saját honlapomról készültek az ételeket a családom nagy örömére. Nem tudok keveset főzni, mert folyton attól félek, hogy nem lesz elég. Kiszámolom nagyjából, hogy mennyi kell, aztán még 1-2 szelet hús, hátha valaki még enne, aztán napokig sem fogy el a maradék. Ma sikerült kivégeznünk a töltött káposzta utolsó töltelékét is, ugyanis holnap újra 9-en leszünk, és kell a hely az újabb maradékoknak.

Ezt a Sajtos húsgombóclevest már régebben készítettem és nekünk nagyon ízlett. Tovább a recepthez >>>

Karácsony

Olyan gyorsan jött el ez a nap, hogy a terveket félig sem sikerült megvalósítanom. Elmaradt a szokásos sütögetés (karácsony előtti héten minden nap min. 1 süti), az utolsó pillanatban találtam ki a karácsonyi menüt, amit máskor már hetekkel előbb tudtam. Sajnos temetésen voltunk tegnap vidéken, így kiesett a készülődés legfontosabb napja, csak éjfélig tudtam valamennyit behozni a lemaradásból. Az internetünk elszállt tegnap este, így még receptet sem tudtam feltenni. Most javult meg, így a a sütés-főzés közepén pár sor erejéig szakítottam egy kis időt, hogy mindenkinek, aki olvassa a blogomat, nagyon boldog és békés ünnepeket kívánjak, egyben köszönöm azoknak, akik már külön is kívántak nekem hasonló szépeket.
A mai vacsorán 12-en leszünk. Lassan 10 éves hagyomány nálunk, hogy a szentesetét együtt töltjük nálunk a budapesti nagyszülőkkel, a sógornőmékkel, az unokatesókkal. Minden évben kihívás a karácsonyi vacsora, amit nagy örömmel készítek azzal együtt, hogy mire megérkezik délután a társaság, már hulla fáradt vagyok, de ezt kárpótolja mindig a kellemes társaság. Az este legszebb része az ajándékozási ceremónia. A legkisebb unokatesók (akik már felnőttek azóta) osszák az ajándékot egyenként. Mindenki kibontja és megmutatja, csak akkor kapja a következő. Igaz, hogy ez több, mint egy órás ceremónia, de így mindenki látja, hogy ki mennyire örül annak, amit kapott. Az idei menü a következő:

Cézár saláta
Muffintepsiben sült csirkecsiga
Tejfölös hal
Krumplipüré
Zöldséges-mogyorós rizs
Profiterol

Sütöttem:
Ági féle sajtos ropogós
Sós-omlós sütemény
Bejgli
Diós csokoládészelet
Kekszes őzgerinc
Tejszínes mézes krémes

Ilyen kevés sütit még soha nem készítettem, de nem is fogok kidobni semmit januárban.:) Holnapután 11-en leszünk az asztal körül délben, így csak egy fél nap pihenőm lesz holnap. Ennek ellenére szeretem a karácsonyt, ami békében, szeretetben és azóta vitamentesen telik, amióta vettünk egy szép nagy műfenyőt..:) Mindenkinek azt kívánom, hogy hasonlóan szép legyen az ünnepe!:)

Szaloncukor

Gyerekkoromban nagymamám szokott nekünk szaloncukrot készíteni. Még ma is élénken emlékszem rá, hogy megfőzte a fondant, ízesítette és a trükk az volt az egészben, hogy lisztben készített kiöntő formát hozzá. Egy laposabb tálba 2-3 cm vastagon lisztet öntött, szépen elsimította a felületét és a mutatóujját behajlítva a középső ujjpercét belenyomta a lisztbe. Így pont szaloncukor méretű és formájú mélyedéseket kapott, amibe beleöntötte a már alig folyós fondant, ami hamarosan megszilárdult. Amikor kiszedegette a cukrokat, lesöprögette róla a rátapadt lisztet és hihetetlenül hasonló formájú és ízű szaloncukrok lettek belőle, mint az akkoriban kapható bolti változatok. Többnyire kakaóval, citrommal és vaníliával ízesítette. Én nagyon szerettem.
Szaloncukrot már nem is tudom, hogy mikor készítettem utoljára, de nem is nagyon jutott az eszembe, hiszen van néhány nagyon finom fajta az üzletekben, igaz nem olcsón. Annyi szaloncukrot láttam mostanában blogszerte, hogy nekem is el kellett készítenem a sajátomat. Adva volt az olcsón megvett mandula, így marcipánkészítéssel indult, és szaloncukor lett a vége. Jó volt vele ráhangolódni az ünnepekre. Tovább a recepthez >>>

Almás-gesztenyés bejgli

Vészesen közeleg a karácsony és én még nem tartok sehol az előkészületekben, ráadásul 23-án egy szomorú esemény miatt vidékre kell utaznunk, így csak 2 napom maradt a készülődésre, és még ma is dolgozom. A hétvégén sikerült a bejglit megsütnöm, de azt is 2 részletben. Pénteken este a tésztát és a töltelékeket készítettem el, szombaton meg sikerült megsütnöm.:)
Én leginkább a gesztenyés bejglit szeretem A megszokott receptem nagyon finom, de pár nap múlva már egy kicsit kezd kiszáradni, míg a többi töltelék nem, ezért egy kicsit variáltam rajta, így nem csak finom lett, de állagra is jobban tetszik. Minden más a megszokott receptem szerint készült idén is, így most csak a töltelék az új a receptben. Tovább a recepthez >>>

Variációk linzerre

Még december elején is azt hittem, hogy rengeteg idő van karácsonyig...én kis naiv...az ablakos sütit is a dekorációhoz sütöttem, aztán kipróbáltam a tésztát másra is, mert még úgy gondoltam, hogy sok időm van, így csak játszadoztam egy kicsit. Most meg úgy le vagyok maradva, hogy a hátrány már szinte behozhatatlan. Igaz, hogy máskor még az utolsó aranyvasárnapon is ajándékok után járkáltunk, és most kivételesen mindent beszereztünk már, cserében még azt se tudom, hogy mi lesz a menü a karácsonyi vacsorán, pedig 12-en leszünk és ez már komolyabb tervezést követelne meg. Hogy szépítsek a helyzeten, ma elkészítettem este, munka után a bejgli tésztáját, úgyis jó neki, ha áll egy napot, meg a töltelékeket, így holnap munka után már csak össze kell állítani, pihentetni és sütni. (Aki kitalálta, hogy pár nappal karácsony előtt kell ledolgozni szombaton azt az egy napot, na, annak se kell takarítani, főzni, sütni, készülődni az ünnepre, mert ekkora hülyeséget nem talált volna ki. Vagy férfi vagy szingli lehetett.) Tovább a recepthez >>>

Kelt túrós pogácsa

A nagymamám nagyon finom pogácsákat tudott sütni, de nem hiszem, hogy 5-nél többre emlékeznék. Krumplis, sajtos, töpörtyűs, vajas, de legtöbbször csak egy egyszerű kelt pogácsa volt a tartalmas levesek kísérője. Én az elmúlt 3 évben legalább 15 félét készítettem és nyitott vagyok újabb és újabb pogácsák befogadására. Szeretem...sajnos...pedig nem kellene. Ha véletlenül olyanba botlom, amilyet még nem próbáltam, azonnal kényszert érzek a kipróbálására. Ezzel is így voltam és nem bántam meg. Tovább a recepthez >>>

Csirkefalatkák narancsmártással

Egy újabb narancsos csirkeétel. Eddig a kedvencem a Rozmaringos narancsos csirke volt, de ez is majdnem annyira ízlik. A szószból akár jó kis mártogatós is lehet más ételhez. Tovább a recepthez >>>

Mikrós narancslekvár

A narancslekvárral az a bajom, hogy általában túl keserű az ízlésemhez képest. Legkevésbé az ízlett, amit egyenesen Angliából kaptam. Kuka lett a végzete. Itthon is vettem már, de leginkább mégis csak az ízlik, amit én készítek. Nem azért, mert olyan fantasztikus narancslekvárt tudok főzni, hanem azért, mert olyan ritkán szánom rá magam, hogy a következő főzésig elfelejtem, hogy nem is szeretem olyan nagyon. Ha túlságosan kiáztatom a héját vagy egyáltalán nem teszek bele, nincs meg az a tipikus narancslekvár íze. Ahogy most készítem, az még nekem is ízlik. Van benne héj, meg finom narancs íz, mégsem zavaró a keserűsége. Ezt a mikrós lekvárt akkor készítettem először, amikor megtetszett egy recept, amihez ez kellett volna, de 10 évvel ezelőtt még nem lehetett minden sarki közértben kapni (talán ma sem), úgyhogy kényszer szülte. Azóta mindig így készül. Igaz, hogy nem túl nagy mennyiség, de 2 hétvégi reggelire pont elég, ha nem akarok semmi narancslekvárosat sütni. Már vagy 2 hónapja találtam egy receptet, amit mindenképpen ki akartam próbálni, de nem volt narancslekvárom hozzá, most van, de most meg a receptet nem találom.:( Gondolom nem fog megromlani ez a kis üveg lekvár, mert ha másra nem is, majd a karácsonyi kalácsra lesz mit kenni. Tovább a recepthez >>>

Borleves

Nálunk karácsonykor nem szerepel a Borleves a menüben, mivel sokan vagyunk, többen kocsival érkeznek, a nagyszülőket is haza kell vinni vacsora után, és még abban sem mernék megbízni, hogy a hosszas forralással az alkohol elpárolog belőle (a zéró tolerancia óta meg különösen nem). Nemrég azért főztem egy fél adagot kettőnknek, hátha valaki pont ezt keresi nálam, és tényleg, pont tegnap kérték tőlem, és milyen jó, hogy van honnan elővenni. Arról már nem is beszélve, hogy milyen finom volt.:) Tovább a recepthez >>>

Tésztás zöldborsó

Szeretem a változatos köreteket. Még a krumplipürét is legtöbbször megbolondítom valamivel. Ezt a receptet már régóta őrzöm - nem is tudom hol találtam - és csak mostanában került sorra, de nem utoljára készítettem, az biztos. Nekem még csak úgy magában is nagyon ízlett, bár a recept köretként emlegeti és én is annak készítettem. Tovább a recepthez >>>

Ananászos grillázstorta

Évekkel ezelőtt ez volt a kedvenc tortám, de az utóbbi 3 évben valahogy elkerülte a figyelmemet. Ideje volt újra elővenni a receptet. Valamelyik újságban olvastam, de a pontos forrásra már nem emlékszem. Tovább a recepthez >>>

Karácsonyi filmek

Viki blogjában olvastam a kedvenc karácsonyi filmjéről szóló bejegyzést, és azonnal elkezdtem egy kommentet írni hozzá, aztán rájöttem, hogy ezt inkább ide kellene írnom, bár semmi köze a főzéshez, de nem csak fözésből áll a karácsonyi készülődés.

Nekem a Karácsonyi vakáció (Chevy Chase) a kedvenc filmem. Már 20 éves, ki gondolta volna? Először VHS kazettáról, szinkron nélkül, aztán szinkronizálva, néhány éve DVD-ről nézem meg minden karácsonykor. Tudom, furán hangzik, de minden évben ezt a filmet teszem be a lejátszóba, amikor ajándékokat csomagolok, vagy karácsonyfát díszítek. Talán háromszor, ha kimaradt, mert úgy elraktam, hogy nem találtam meg. Ha mástól nem, ettől beindul nálam a karácsonyi hangulat. A gyerekeim még kicsik voltak, amikor először megnéztük. Az összes poént előre tudom, mégis imádom. Amióta ezt a filmet nézem, azóta már 23-án feldíszítjük a karácsonyfát, és irigykedem az amerikaiakra, hogy náluk már jóval karácsony előtt áll a fa. Nálam 27-én már teljesen lecseng az ünnepi hangulat, így állhat a fa akár februárig, nem más, mint hangulatvilágítás a tévénézéshez. Így meg a várakozás, az izgalom, a karácsonyra való hangolódás fontos kelléke. (23-án egyébként nem csak ezért díszítjük fel a fát, hanem azért is, mert 24-én mindig nálunk van az egész család -10-12 fő, nagyszülők, unokatesók-, és így is az utolsó pillanatban készülök el. Azt sem értem, hogy a karácsonyi filmeket miért nem a karácsony előtti hetekben vetítik, amikor ezzel is a várakozás izgalmát lehetne fokozni. Kit érdekel már 29-én egy karácsonyi film …na jó… engem, de már közel sem olyan hatásos, mint egy héttel korábban.

Újabb díj

Rövid blogos pályafutásom másodík díja ez, amit Gesztenyétől kaptam. Köszönöm szépen.:) A legnagyobb gondom, hogy kinek adjam tovább. Kicsit körülnéztem, és szinte valamennyi kedvencem megkapta már, nem is egyszer, aki meg nem, annak én adtam egy másikat nem olyan régen. Legszívesebben mindenkinek adnám, akinek az oldalán már jártam, mert a "régi nagyokat" éppúgy szeretem, mint azokat, akik csak most bontogatják a szárnyaikat.:)

Kókuszos verdens beste

Van egy norvég sütemény, aminek a neve Verdens beste, magyarul a világ legjobbja. Már több, mint 20 éve, hogy néhány évet Norvégiában éltünk és norvég ismerőseink meghívtak karácsony előtt vendégségbe. Megkínáltak többféle süteménnyel, mert jó norvég szokás szerint a karácsony előtti héten minden nap készül valamilyen sütemény az ünnepre. Szerintem a norvég sütemények nagyon finomak, de leginkább a Verdens beste ízlett. Légiesen könnyű, édes, krémes finomság. Amikor a vendéglátónktól elkértem a receptet, egy köteg fénymásolt lapból kihúzta az egyiket és odaadta nekem. Mint mondta, még nem volt olyan vendégük, aki ne kérte volna el a süti receptjét, így felkészült rá. Azóta is őrzöm ezt a lapot. Másnap azonnal én is elkészítettem, és azóta nem volt olyan vendég nálunk, akinek ezt a sütit ne sütöttem volna meg. Azóta is ez az első számú kedvencem. Az eredeti Verdens beste itt található. Most egy kicsit változtattam rajta, és kipróbáltam kókuszosan is. Aki még soha nem kóstolta ezt a sütit, annak először javaslom az eredeti, vaníliakrémes változatot, bár ez a kókuszos is nagyon finom. Tovább a recepthez >>>

Sajtos rakott krumpli

Sikerült egy olyan rakott krumplit összehoznom, ami kiküszöböli azt a két tipikus hibát, ami miatt nem mindig ízlik. Ilyen hiba, ha száraz és a krumplidarabokat nem éri egyenletesen a só. Mivel sós vízben előfőzöm, ez már nem fordulhat elő, és a szaftossága is garantált, mivel a tejfölös mártással összekeverve kerül a sütőbe. A sajt meg a fűszer már csak a ráadás. Tovább a recepthez >>>

Csirke "popcorn"

Ez egy nagyon finom nassolni való étel. Már sütés közben elfogyott a fele, de szerencsére most csak teszteltem, nem a vendégeknek készült. Tovább a recepthez >>>

Mini túrós táska

Ebben a mini változatban az a jó, hogy akár egyszerre is bekapható, ami egy porcukorban megforgatott sütinél nagyon praktikus lehet. Nekünk nagyon ízlett. Még sűrű szilvalekvárral is el tudnám képzelni, vagy sütésálló lekvárral. Jól mutat a sok kicsi batyu. Tovább a recepthez >>>

Hétvégi gasztrokaland

Wellness hétvégén voltunk Nyíregyházán egy nagyobb társasággal. Nem elég, hogy a szállodában is folyton ettünk, hála a svédasztalos ellátásnak, még hazafelé is megálltunk egy étteremben, nem messze Nyíregyházától Nagycserkeszen, a Napliget Étteremben. Kollégáktól jött az ötlet, hogy ezt nem szabad kihagyni, mert nagyon jó az étel és sokat is adnak. Ez annyira így van, hogy megérdemelnek ennyi ingyen reklámot. A kiszolgálás gyors, az adagok iszonyatosan nagyok, de fel vannak rá készülve, mert kérés nélkül is becsomagolják egy helyes kis dobozba a maradékot. Az étlapon fél adagok is szerepelnek, ami egy átlagos éttermi adagnak felel meg. Én ezt az Ördögpecsenyét rendeltem, ami nem más, mint 2 nagy lapcsánka (tócsni) között egy nagyon finom tarjás, gombás, uborkás ragu. A szakács fantáziáját dicséri a névhez illő küllem. Nagyon ötletes és finom. Pont a felét tudtam megenni, így a másik feléből megvolt a mai ebédem. (A tányér a szokásosnál nagyobb volt.)

Székelykáposzta

Káposztából minden jöhet, a kerek, a gömbölyű, a hosszúkás...ja... nem, az a csoki... a káposztából jöhet az édes, a savanyú, a töltött, a rakott, a lucskos, de elsősorban a székelykáposzta. Gyorsan elkészíthető és nehéz elrontani. Bár ez sem igaz, mert ha túl savanyú, ha nem elég savanyú, ha kispórolják belőle a húst, az erősen rontja a minőségét. Ez az az étel, amit legalább 3 napig egymás után képes vagyok megenni a nélkül, hogy unnám. Tovább a recepthez >>>

Meggyes-zselés finomság

Ki ne ismerné azt az egyszerű édességet, hogy a tejfölt megízesíti, aztán lerakja babapiskótával vagy keksszel és másnapra már szeletelhető is. A fiam sokszor ezzel kápráztatta el a barátnőit, mert a végeredmény alapján a konyhai antitalentum kislányok azt hitték, hogy ezt valami nagy durranás elkészíteni. (Remélem egy régi barátnője sem olvassa ezt a blogot.):) Fiam fantáziája nem korlátozódott csak a cukorra és a vaníliára, mert ő a fűszerezés nagymestere -teljesen autodidakta módon - már középiskolás kora óta (mégis csak hagyni kellett volna, hogy szakácsnak menjen a gyerek):) Eddig eszembe se jutott, hogy én is elkészítsem és felrakjam a weboldalamra, de most mégis. A receptet az egyik Látogatóm írta be a fórumomra, és megtetszett benne ez a zselés gyümölcs a tetején, ami nem sokkal fáradságosabb, mégis olyan kerek lesz tőle ez a finomság. Tovább a recepthez >>>

Töpörtyűgombóc leves

Lőrincen, a Havanna lakótelep szélén van egy piac, ami csak szombaton működik. Van ott egy hentes, aki világbajnok disznóságokat árul. Igaz, hogy drágább a többinél, de az árúja is annyival jobb. Hihetetlenül finom a töpörtyűje. Nem túl gyakran vásárolunk, mert nem nagyon kellene enni ilyesmit, de néha elcsábulunk, és végigálljuk a sort, mert megéri. Ezt a levest még a nyáron főztem és nem voltam túl népszerű itthon, amikor szóltam, hogy a maradék töpörtyűből levesbetétet szeretnék készíteni. Egyrészt azért, mert a párom már a lila hagymát is felkutatta hozzá, másrészt meg nem hangzott túl jól, hogy gombócot akarok belőle készíteni. A végeredmény azonban mindenkit meggyőzött arról, hogy a lemondás nem csak áldozatot jelent.

Tovább a recepthez >>>

Borsós-csirkés tészta

Sokan nem szeretik a csirkemellet, mert túl ízetlennek, túl száraznak tartják, nálunk meg ezt szeretik a legjobban a gyerekek, ezért számtalan változatban készítettem már. Mindig van pár kilónyi a mélyhűtőben, így ha nincs semmi konkrét elképzelésem előre, amihez vásárolok is, hát jön a csirkemell a hűtőből. Vettünk hétvégén egy zsák krumplit a bevásárlásból hazafelé (évek óta nem eszünk annyi krumplit, hogy érdemes lenne nagyobb tételben beszerezni, mert vagy megromlik, vagy megfagy, vagy kicsírázik a fele, ezért inkább annyit veszünk egyszerre, amennyi 2-3 hétvégén elfogy. Most mégis megálltunk az útszéli árusnál és vettünk egy zsákkal. Ennek örömére tésztás csirkét készítettem.:) Tovább a recepthez >>>

Raffaelló golyó és tekercs

Már hosszú évek óta készítem ezt a finom csemegét, de egy valamit nem szerettem benne, azt, amit mindenki szeret, az egész mandulát a közepében. Gondoltam, kipróbálom drazséval, de nem volt itthon, így fehér és keserű csokival kevertem az aprított mandulát és azzal töltöttem meg. Egész jó lett. Recept itt: >>>

Mézes-fűszeres tej

Engem is megcsapott a Karácsony szele. Mindez reggel történt a konyhába lépve. Elő is vettem a télapós és karácsonyos bögréket, mert év végéig ebből isszuk a reggeli kakaót és teát, persze csak hétvégén, mert reggel fél 7-kor, amikor indulunk a munkába, nem igazán szoktunk se teázni, se kakaózni. Ez a hétvégék privilégiuma. Karácsonykor meg nem kakaót iszunk, hanem mézes-fűszeres tejet. Nem különösebben komplikált a recept, hiszen a tejen, a mézen, a Mézessütemény fűszerkeveréken és a narancshéjon kívül legfeljebb egy kis tejszínhab kerül a bögrékbe, mégis olyan karácsonyvárós hangulatot árasztott, hogy még a papír és a ceruza is előkerült, hogy legalább a nevek felkerüljenek a megajándékozandók listájára, bár ajándékötletünk még nincs is. Tovább a recepthez >>>

Ünnepi párolt káposzta

Elképzelhetetlennek tartottam még 20 éves koromban is a gyümölcsöket sós ételekkel együtt enni, de ma már kimondottan szeretem. Mi soha nem ettünk otthon kompótot a sült húsok mellé, ezért furcsa is volt, amikor először kínáltak meg ilyesmivel. A sült hús mellé savanyúság dukált, és a saláta is az ecetes-cukros-sós lében úszkáló zöldsalátát jelentette. A párolt káposzta az egyik kedvencem, nélküle egy jó kis disznótoros nem is képzelhető el. Ez a változata azoknak fog ízleni, akik már megbékéltek az édes és a sós, a hús és a gyümölcs házasságával. Az egyben sült lapocka köreteként tálaltam a családomnak.
Tovább a recepthez >>>

Fokhagymás sült lapocka

Nem gyakran készítek egyben sült húsokat, de a nyáron együtt nyaraltunk a sógorékkal, akik beállítottak egy fantasztikus illatú, ízű sült hússal, s azóta szerettem volna újra átélni azt az élményt. A jénai tálban egy szalonnával, fokhagymával tűzdelt gyönyörű darab hús feküdt egy aszpikos rétegen, aminek a tetején a dermedt pecsenyezsír már előre vetítette a későbbi zsíros kenyér-lilahagyma párosítás élményét. Hozzá kell tennem azt is, hogy a konyhapulton a közvetlen szomszédságában egy 3 kg-os friss, kerek, hatalmas kenyér is várta ezt az alkalmat. A hétvégén vettem egy szép darab lapockát es a kapott recept szerint (kiegészítve a sütőzacskóval) megsütöttem. A legnagyobb titka az alacsonyabb hőmérséklet és a hosszabb sütési idő volt.

Tovább a recepthez >>>

Citromhéj

Most, hogy közeledik a nagy karácsonyi sütögetés időszaka, itt az ideje, hogy sok süti fűszerét, a reszelt citromhéjat is hadrendbe állítsuk. Sokkal egyszerűbb kivenni a hűtőszekrényből a kész citromhéjat, mint minden alkalommal külön reszelgetni. Alapanyag is több adódik, hiszen télen gyakrabban iszunk friss citrommal készült teát, mint az év többi részében (már csak a C vitamin miatt is).

Emlékszem, hogy nagymamám mindig lereszelte a citrom héját és cukorral összekeverve tartotta a konyhaszekrényben, egy fedeles, néhai mustáros pohárban, és még csak nem is hűtőszekrényben. Gyerekként gyakran megdézsmáltam, ha valami édességre vágytam, mert abban az időben nem volt jellemző, hogy valamelyik szekrényben csokik és egyéb édességek, a mélyhűtőben meg fagylaltok várták volna sorsukat, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a konyhakredencben többnyire volt házi sütemény, úgyhogy nem panaszként jegyeztem meg, utalva sanyarú gyerekkoromra.

Ennek a tartósítási módszernek az a nagy előnye, hogy sokáig eláll, gazdaságos, azonnal használható, kevesebb kell belőle az ételbe, így ha nem kapunk vegyszermentes citromot, kevesebb káros anyaggal kell számolnunk. Hűtőben tartva akár hosszú hetekig felhasználható.

Ha cukorral keverem össze a lereszelt citromhéjat, a cukor felszívja az illóolajat, így a cukornak átadja az ízét, illatát és kevesebb mennyiségtől is intenzívebb lesz a citromos íz az ételben, mintha frissen reszelném hozzá. Tovább a recepthez >>>

Töltött muffin

Nem vagyok különösebben muffinrajongó, bár el kell ismernem, hogy jól tud kinézni, ha valaki szán egy kis időt a díszítésre. Az első csomag papírkapszlit még 20 évvel ezelőtt vettem Norvégiában és az azon lévő receptet sütöttem sokáig, bár nem sokszor. Valahogy nem indította be a fantáziámat. Ha jól emlékszem Stahl Judit hatására kezdtek sokan muffingyártásba, és ma már rengeteg változata kering a neten, édes és sós változatban. A papírkapszli, ahogy Stahl nevezi, régi nevén mignon papír, már gyerekkoromban is létező dolog volt, de csak a cukrászdákban találkoztam vele, és csak a sütemények alátétjeként. A papírboltokban azért néha lehetett kapni, de nem hiszem, hogy bárkinek is eszébe jutott volna ebben megsütni a kakós kevertet.

Ez a muffin egy csokis alapból és a Stracciatella nevű sütim krémjének a variációjából jött létre, a tetejére meg pillecukorból készült a bevonat és a dísz. Tovább a recepthez >>>

Spagettis sertésszelet

Igaz, hogy már pár hete készült ez az étel, de még emlékszem az elismerő hümmögésekre az asztalnál. (Mondjuk ennél több elismerést a családomtól csak akkor kapok, ha kiprovokálom. Nem vagyok nagyon elkényeztetve a dicséretekkel, de a férjem ezt már a házasságunk elején letisztázta, ha nem szól semmit, akkor ízlik. A nem szólásnak nincs mértéke, abból nem tudom, hogy csak kicsit ízlik vagy nagyon, de a hümmögés az már komoly elismerés, mert az önkéntelenül jön.) Ez a Spagettis sertésszelet egy praktikus egytálétel, nem kell külön köretet készíteni, sőt még saláta sem nagyon illik hozzá, az elkészítése sem bonyolult. Kell még valami egy jó ételhez?

Tovább a recepthez >>>

Almás rózsa

Almás rózsa

Az elmúlt hét a rózsák hete volt a konyhámban. Kezdődött a krumpli rózsával, majd a Mákos túrótorta tésztarózsájával és a hétvégén ezzel az Almás rózsával. Ilyenkor szoktam abba a hibába esni, hogy mindent olyan szemmel nézek, hogy lehet-e belőle rózsát készíteni. (Amikor intenzíven űztem a foltvarrást, nem volt olyan mozaik, kőpadló, katedrál ablak, amit ne úgy néztem volna, hogy ezt meg lehetne-e varrni.) Már vannak ötleteim a rózsára, mint süteményre, de ezt előbb ki kell próbálni. Jade blogjában láttam meg először ezt a rózsát, de több helyen is feltűnt azóta. Futótűzként terjed, és hamaros mindenki ki fogja próbálni, mert aki igazán szeret sütni, az nem mehet el szó nélkül, illetve kipróbálás nélkül egy ilyen recept mellett.

Tovább a recepthez >>>

Grízgaluska

A grízgaluska a nagymamám csodálatos húslevesének emlékét hozta vissza. Én csak ritkán készítem, nem is tudom miért. Most is csak azért került sorra, mert a honlapom egyik látogatója kérdezte a jó grízgaluska receptjét. Ági (barátunk) azonnal reagált a kérésre és elküldte a jól bevált családi receptet. Ma ki is próbáltam és tényleg nagyon jó lett. Bátran ajánlom mindenkinek.

Tovább a recepthez >>>

Hagymás-sajtos melegszendvics

Én úgy nőttem fel, hogy nem is tudtam, hogy létezik melegszendvics. (Micsoda veszteség, bár amiről nem tudunk, az nem is hiányzik.) Középiskolás voltam, amikor az egyik ismerősöm megkínált sütőben sült sajtos pirítóssal. A kenyérre reszelt sajtot szórtak és megsütötték a sütőben. Emlékszem milyen örömmel vittem haza a „receptet”. Ez még nagyon új dolognak számított. Nem voltak melegszendvicset árusító büfék és a Magyar Konyha első száma is még csak évek múlva jelent meg először. Tulajdonképpen minden újdonság, ami szép lassan beszivárgott a konyhánkba ezzel az újsággal kezdődött. Hosszú évekig szinte csak a húsos-, gombás- és a sajtos melegszendvics triumvirátus uralta a piacot, de ma már, hála a rengeteg szakácskönyvnek, gasztronómiai újságnak és az Internetnek, megszámlálhatatlan változata megtalálható. Mostanában elég ritka vendég a konyhámban, bár a tél közeledtével egy forró tea kísérőjeként még mindig megállja a helyét gyors vacsoraként.
Legutóbb egy hagymás változatot készítettem.
Tovább a recepthez >>>

Mákos túrótorta

Nem vagyok egy nagy mákrajongó, de el kell ismernem, hogy ez a torta, párosítva a mákot a túróval, még nekem is különleges élményt okozott. Mindjárt el is határoztam, hogy benne lesz a karácsonyi sütilistában, mégpedig az első 3-ban, nehogy lecsússzon a listáról. Nem mindenki rajong a krémes, habos csodákért, így ez akár alternatívája lehet egy krémes karácsonyi tortának, csak rózsa helyett kis karácsonyfákat kell sütni rózsa helyett. (Kipróbálni!!!!)
Sajnos megint nem enyém volt az ötlet (csak a rózsa), mert a receptet egy nagyon régi Kuktában találtam.

Mákos túrótorta

Hozzávalók:

Tésztához:
30 dkg liszt
20 dkg Ráma
10 dkg porcukor
1 tojássárgája
½ citrom reszelve
1 cs. vaníliás cukor
pici só

Máktöltelék:
23 dkg darált mák
2,5 dl tej
4 evőkanál cukor
10 dkg mazsola
½ citrom reszelt héja
fahéj
piskótamorzsa

Túrótöltelék:
50 dkg túró
3 evőkanál étkezési keményítő
2 egész tojás + 2 sárgája
cukor ízlés szerint (10-15 dkg)
1 citrom héja + leve
10 dkg mazsola
rum
pici só

kevés citromos cukormáz és baracklekvár

A tészta hozzávalóiból omlós tésztát gyúrok és 1-2 órára a hűtőszekrénybe teszem pihenni.
A mák hozzávalóit összeforralom és annyi összemorzsolt babapiskótát keverek hozzá, amennyitől kenhető állagú lesz. Hagyom hűlni.
A túrókrémhez a túróhoz adom a hozzávalókat a mazsola kivételével. Ha nagyon száraz, darabos a túró, akkor mixelő rúddal pépesítem. Utoljára a mazsolát keverem hozzá.
Egy 26 cm-es kapcsos tortaforma alját kibélelem sütőpapírral és a tészta 2/3-át kinyújtom. Úgy bélelem vele ki a formát, hogy az oldalára is jusson. Villával megszurkálom és belesimítom a mákot, erre pedig a túrókrémet. A maradék tésztát kinyújtom és 1 cm széles csíkokat vágok belőle és rombusz formában berácsozom a túró tetejét.
180 °C-os sütőben addig sütöm, míg a tetején a tészta megpirul.
Néhány evőkanálnyi átszitált porcukorhoz pár csepp citromlevet és egy pici tojásfehérjét teszek, majd sűrűn folyó cukormázat készítek belőle keveréssel. Nylonzacskó sarkába töltöm, aminek levágom a csücskét, vagy tölcsért készítek sütőpapírból és annak a segítségével minden rács közepére cukorcsíkot nyomok. A rácsok közé baracklekvárt töltök.
Megjegyzés: még másnap is finom volt, mert a tésztája porhanyósabb lett. Maradt egy pici tészta és próbaként készítettem pár rózsát. (A nyers tészta olyan, mint a gyurma.) Kíváncsi voltam, hogy sütés közben elveszíti-e a formáját, de nem, így ez a tény nálam újabb távlatokat nyit a sütemények díszítése terén.)

Képek a készítés folyamatáról (27 db)>>>

Sütőtök torta

Többek között azért is adtam a fejem a blogírásra, mert nem csak jó dolgok történnek a konyhában, nem csak sikeres ételek készülnek, és nem minden tökéletes se az alapanyagok, se a receptek terén. A honlapomra csak azokat az ételeket teszem fel, amelyeket bárkinek merek ajánlani, mert ha követi a leírásomat, nem kaphat sokkal rosszabb eredményt, mint én, még egy nagyon kezdő sem. Már nagyon régen feliratkoztam egy hirlevélre, így minden pénteken kapok egy receptet. Nagyon jól van időzítve, mert az ember sokszor pénteken tervezi meg a hétvégi menüt. Néhányat már elkészítettem és eddig nem is volt vele gondom, de ez a mostani nem volt egy főnyeremény.
Jöttek a gyerekek szombaton ebédre, és ezzel a tortával akartam őket meglepni. Sikerült.:(

Jöjjön a recept a megjegyzéseimmel.

"(Dr. Oetker Mesterkonyha)
-------------------------------------------------------

SÜTŐTÖK TORTA

(kb. 16 szelet)

Hozzávalók:

Tésztához:

150 g búzaliszt
1 tasak Dr. Oetker Bourbon Vaníliás cukor
1 tojássárgája (közepes méretű)
3 evőkanál víz
80 g lágy vaj vagy margarin

Feltéthez:

600-750 g sütőtök
50 g barnacukor
50 g durvára darált mogyoró

Ezenkívül:

2 evőkanál barnacukor
2 evőkanál durvára darált mogyoró

Előkészítés:

2 evőkanál barnacukrot a 2 evőkanál darált mogyoróval elkeverjük.
A kapcsos sütőformát (kb. 26 cm átmérőjű) kivajazzuk, a mogyorós keverékkel megszórjuk. A sütőt előmelegítjük."

Az első hiba a kapcsos tortaforma volt. Ezt a süteményt nem lehet kapcsos formában sütni, mert bármilyen jól illeszkedik is a forma aljához az oldala, nincs a töltelékben semmi, ami megkötné azt a cukros levet, ami a tökből és a cukorból kifolyik sülés közben. 10 perc után már a megsült torta illatát éreztem, de 2 percen belül kiderült, hogy csak a kifolyt leve az, ami épp a sütő aljára ég. Aki már jár így, az tudja milyen élmény a forró sütőben vakarni a füstölő, forró cukros levet. 5 perc után visszatettem a sütit és alátettem egy fóliát. Mire megsült, pont fele annyi idő alatt, mint ahogy megadták a sütési időt, újabb adag lé folyt ki a tortából, pedig azt hittem, hogy mind a sütőre égett.

"Elkészítés:

A lisztet egy keverőedénybe szitáljuk, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót, és konyhai robotgéppel először alacsony, majd a legmagasabb fokozaton összedolgozzuk. Az összemorzsolt tésztát egy enyhén lisztezett konyhalapon jól összegyúrjuk, majd 1 órára hűtőszekrénybe helyezzük.
A sütőtököt elfelezzük, magját eltávolítjuk, meghámozzuk, majd apró kockákra vágjuk. A sütőtök húsát a cukorral és a darált mogyoróval elkeverjük, majd az előkészített sütőformában egyenletesen elosztjuk.
A tésztát egy enyhén lisztezett munkalapon körlappá nyújtjuk, és a tésztát a sütőtökös rétegre fektetjük, egy villával megszurkáljuk. A sütőformát a sütő középső részébe toljuk, és a süteményt megsütjük.

Alsó és felső sütés: kb. 200 °C (előmelegítve)
Légkeveréses: kb. 180 °C (előmelegítve)
Gáz: kb. 3-4. fokozat (előmelegítve)
Sütési idő: kb. 45 perc"

(30 perc alatt még úgy is megsült, hogy 5 percre megszakítottam a sütést a takarítás miatt.)

"A megsült süteményt a sütőformában hűlni hagyjuk, majd egy tortatálra fordítjuk."

Ez szó szerint így történ. Az ebéd végén feltálaltam a tortát, addigra pont kihűlt. Nem szeretném szó szerint idézni, hogy mit mondtak a gyerekek, de az volt a lényege, hogy pont úgy néz ki, mint aki megette a sütőtököt … és „visszaadta”. Mivel nem ezt a kifejezést használták, így nekem is elment az étvágyam tőle, pedig jó édes volt a tök, adva volt a siker. 4-en összesen egy szeletet ettünk belőle. Ginának, a kutyának erről persze teljesen más volt a véleménye, mert imádta.:) Remélem hitelrontásért nem fog senki a fejemre koppintani, de a fáradozásomért, a sok-sok képért, amit sütés közben készítettem, az alapanyagokért és az elvesztegetett időmért ennyi kárpótlás jár.:)

Cukros-mézes mogyoró és dió

Nincs olyan bevásárlás, hogy a kosarunkba ne landolna néhány zacskó rágcsálnivaló. Jobb esetben valamilyen mézes, karamellás, wasabis mogyoró vagy különlegesebb olajos mag, rosszabb esetben pattogatott kukorica és sós mogyoró. Én ezek nélkül nagyon jól el tudnám képzelni az életemet, de ugyanez nem mondható el életem párjáról, akinél kialakult egy feltételes reflex, vagyis a focimeccs kezdetét jelző sípszó a „rágcsálhatnék” kezdetét jelenti nála. Ha éppen nincs itthon semmi drága, jöhet, de csakis akkor, a pattogatott kukorica. A legutóbbi meccs már majdnem rágcsálás nélkül telt el, de előkerült egy fél zacskó hétköznapi sós mogyoró, meg a sütésre szánt dió.
Ha már átengedtem a nagy TV-t a nappaliban, hogy még nagyobb legyen az élmény, fokoztam egy kis különleges rágcsálnivalóval is. Az egész nagyon gyorsan elkészült és legalább valami jó nekem is jutott, ha már a focit nem szeretem, az alkotás öröme.:) Arról már nem is beszélek, hogy ez mennyivel olcsóbb, mint a hasonló bolti termék. Mondom, csak hasonló, mert el tudom képzelni azokat a szuper karamellizáló, szárító, meg ki tudja még mint nem csináló nagyüzemi gépeket, amelyekkel előállítják ezeket a finomságokat. Azért nincs okom panaszra, mert nagyon sok dicséretet kaptam értem, így nekem is jutott egy kis sikerélmény.

Cukros-mézes mogyoró és dió

Az egyik kedvencünk az a mézes mogyoró, ami kicsit sós is egyben. Amikor először kóstoltam furcsa volt, de érdekes is egyben. Éppen ezért sós mogyoróból készítem.
Kb. 10 dkg mogyorót szűrőbe teszek és a só nagy részét egy konyhai papírtörlővel letörölgetem róla, miközben le is rázom. Egy kis lábasba 2-3 evőkanálnyi mézet teszek és lassú tűzön karamellizálom. Ha már kezd kissé barnulni, hozzáadom a mogyorót és pár percig kevergetem, és vigyázok, nehogy megégjen, vagy túl barna legyen. Egy sütőpapíron szétterítem és hagyom hűlni. Ha már kissé megszilárdult, porcukorral összekeverem. A fölösleget a szűrőben jól lerázom róla, hogy épp csak annyi maradjon rajta, amennyi rátapad a karamellre. Először kicsit megpuhul a mogyoró, de mire kihűl ropogós lesz. Ha valakit zavar a sós és édes íz együtt, az egyszerűen vagy sótlan mogyorót használjon, vagy szűrőbe téve folyó víz alatt öblítse le róla a sót. Szárazra törölve menjen a mézkaramellbe.
A karamellás dióhoz ugyanannyi cukrot, mint amennyi a dió, kis lábasban felolvasztok, világos barnára karamellizálom, hozzácsavarok egy fél citromot, és beleszórom az egészben hagyott diót. Ha nehezen vonja be a szemeket, 1-2 ek. vizet is adok hozzá. Ha már minden szemet bevont a cukor, sütőpapírra teszem úgy, hogy ne érjenek össze a szemek, és megszárítom. Mire teljesen kihűl, már meg is szárad.
Magimádó családtagjaim nagyon elégedettek voltak az eredménnyel.

Képek a készítés folyamatáról >>>

Gombaporos-tejszínes harcsa

Nem igazán vagyok oda a halas ételekért, de azért el kell ismernem, hogy van néhány ehető is közöttük. A lazac, a fogas, az afrikai harcsa mintha nem is hal lenne. Egy frissen sütött hekk a piacon vagy a Balaton partján még nekem is ízletes falatnak számít. Itthon inkább a szószos, tejszínes, alig halízű halételeket főzöm és a viszonyomat a halhoz az is jelzi, hogy a weboldalamon lévő 650 receptből mindössze csak 8 a halas.
A 8. a címben jelzett halétel egyszerű, gyors és nagyon finom.
A kép nem biztos, hogy eléggé felcsigázza az érdeklődést, de csak ezt az egy darabot tudtam megmenteni a fényképezés számára, mert olyan gyorsan elfogyott.

Gombaporos tejszínes harcsa

Hozzávalók:

70 dkg afrikai harcsafilé
1 cs. gombaleves por
3 dl főzőtejszín

A harcsafiléket féltenyérnyi darabokra vágom és a szeleteket a levesporban megforgatom. Egy kivajazott jénaiba fektetem és leöntöm a tejszínnel.
200 °C-os sütőben megsütöm. Nem sóztam, mivel a levespor sós.
Megjegyzés: pont olyan egyszerű és gyors, mint ahogy leírtam. Nekünk nagyon ízlett.

Képek a készítés folyamatáról >>>

Banános csokis süti

Általában csak a hétvégén főzök, mert hétközben erre se időm, se kedvem nincs. Szerencsére nem várja el senki tőlem, hogy este 6-kor, amikor hazaérek még főzzek is. Az ebédet a munkahelyünkre rendeljük vagy a közeli éttermekben ebédelünk, a fiam meg szívesen főz magának valamit, ha az egyetemi elfoglaltsága és a munkabeosztása ezt megengedi. A hétvégét többnyire a konyhában töltöm és néha 6-7 új receptet is kipróbálok. Mivel a weboldalamra heti 4-5 receptet teszek fel, így már közel 60-at őrzők a gépemben. Ezek közül sok olyan van, amit elkészítettem, lefényképeztem, de nem írtam meg azonnal a receptjét, és már elfelejtettem a hozzávalók arányát. Csak az elkészítés folyamatáról vannak képeim. Egy része olyan, ami nekem annyira nem nyerte el a tetszésemet, de nem mindig vagyok mérvadó, mert mindig ízlik valamelyik családtagomnak. Ezekkel a receptekkel úgy vagyok, hogy ha nekem nem ízlik annyira, nem szívesen ajánlom másnak sem, de ezért ezekből is felteszek néha egy-egy receptet. A többi meg várja a sorát, s hogy mióta, azt a képeken lévő dátum mutatja. Ez a ma feltöltött recept is már fél éves, és azért várt ilyen sokáig, mert elkevertem azt a kis fecnit, amire felírtam a hozzávalók arányát, és a napokban megtaláltam.:) Érdemes kipróbálni, mert nagyon finom.

Banános süti

Hozzávalók:
4 dl liszt
3 dl joghurt
1 dl olaj
3 dl cukor
3 tojás
1 cs. sütőpor
4 banán
15 dkg csoki

Tetejére:
10 dkg margarin
15 dkg liszt
10 dkg cukor
4 ek. kakaópor

A sütőpor összekeverem a liszttel és a cukorral, a joghurtot meg az olajjal és a tojással. A kettőt összeöntöm és sima tésztává keverem.
A banánokat karikára vágom, a csokit apró darabokra és mindkettőt a tésztához adom.
A szóráshoz a margarint a cukorral, a liszttel és a kakaóporral úgy dolgozom össze, hogy ne álljon egybe, hanem morzsás állagú legyen.
Egy közepes tepsit sütőpapírral kibélelek, beleöntöm a tésztát, a tetejére szórom a kakaós morzsát, és előmelegített 200 °C-os sütőben megsütöm.

Képek a készítés folyamatáról >>>

Krumplirózsa

Marcipánból már gyakran készítettem rózsákat, így amikor megláttam ezt a krumplirózsát azonnal ki kellett próbálnom. Az első 2 után rájöttem, hogy ez egy nagyon egyszerű művelet, de azért nem gondolom, hogy ezután így fogom sütni a krumplit, legfeljebb csak dekorálási célra. Mivel a konyhapulton árválkodott néhány fonnyadt cékla, ami még a múlt heti vásárlásból maradt, és épp salátát akartam belőle készíteni, így adta magát a lehetőség, hogy kipróbáljam, hogy rózsaként mennyire állja meg a helyét. Megállta, és nagyon finom volt megsütve. Gyorsan felszeleteltem még egyet és olajban kisütöttem a krumplival együtt. Finom, édeskés íze van így. Nem is jutott eszembe, hogy megsózzam. Míg nedvesen a cékla mindent megfogott, még a mellé tett krumplit is, addig az olaj nem vette át a színét. Együtt süthettem a krumplival.

Krumplirózsa

A krumplit uborkagyalun nagyon vékonyra felszeleteltem, majd meleg, sós vízbe tettem egy fél órára. Ezalatt a krumpli kicsit rugalmasabbá vált (gondolom a keményítő egy része kiázott belőle).
Ezután 5-6 szelet krumplit rózsaformájúra tekertem. A következő szirmot mindig oda tettem, ahol az előző összeért. Közben szorosan kell tartani! Amikor az összes szirmot rátettem, 1 vagy 2 fogpiszkálóval átszúrtam. Ekkor a szirmokat kissé szétnyitottam, hogy rózsa formája legyen. Annyi olajban sütöttem meg, amennyi teljesen ellepte. Inkább kisebb edényt használok, hogy az olaj magasabban legyen. Gyorsan megsül. Sülés közben összetapad, így a fogpiszkálót kissé csavaró mozdulattal kiveszem, de nem mindegyikből jön ki.
A bordó rózsát céklából készítettem. Mivel volt néhány fonnyadt cékla itthon, már eleve puha volt minden szelet, könnyű volt belőle rózsát készíteni. Megsütve még finomabb volt, mint a krumpli.

Képek a készítés folyamatáról >>>

Sárgarépás levesbetét

Gyerekkori rémálmom volt a levesevés. Ehhez képest ma a 70. leves receptjét tettem fel a honlapomra.:)
Apukám minden délben hazajött ebédelni, és nekem minden délben meg kellett vívnom a saját levescsatámat. Én akkoriban csak azzal tudtam érvelni, hogy nem szeretem. Apukám szerint meg leves nélkül nincs ebéd! Képes volt alkudozni velem, hogy kóstoljam meg, mert nem mondhatom azt, hogy nem szeretem, ha nem is tudom, hogy milyen…csak 7-6-5 kanállal! Ő is jól felidegesítette magát, meg én is stresszes voltam minden délben, bár akkor ezt a kifejezést még nem is ismertük.
Hosszú évek alatt megszerettem, ma meg kimondottan örülök, ha számomra ismeretlen receptbe ütközöm. Magam is kísérletezgetek új ételekkel, köztük levesekkel is. Legtöbben a húslevesbe csak klf. tésztát, grízgaluskát, esetleg hús- vagy májgombócot főznek, pedig az ötletes levesbetétekkel még a kockából készült levest is fel lehet dobni.
Évtizedekig nem szerettem a sárgarépát, de nem is olyan régen ez megváltozott, és ez a zöldség is felkerül a felnőttként megszeretett ételek kategóriájába. (Kicsit jöhetett volna előbb is.):) Ez a levesbetét annyira finom volt, hogy mire asztalra került, egy jelentős részét sikerült elcsipegetnem. (Legközelebb kipróbálom a mikróban.)

Sárgarépás levesbetét

Hozzávalók:

30 dkg sárgarépa
2 tojás
4 dkg puha vaj
3 dkg liszt
só, bors, szerecsendió
+ 2 db leveskocka
snidling

A sárgarépát 1,2 l vízbe 6-7 percig főzöm, majd hideg vízben lehűtöm és a reszelő durvább fokán lereszelem. A főzővízébe beledobom a leveskockát és felforralom. A tojásfehérjét sózom és kemény habbá verem. A puha vajat habosra keverem a tojások sárgájával, fűszerezem, és felváltva hozzákeverem a lisztet és a tojáshabot.
Egy 25x16 cm-es kis tepsit sütőpapírral kibélelek, belesimítom a masszát, és 190 °C-os sütőben megsütöm. Nagyon gyorsan megsül, még 10 perc sem kell hozzá.
Sütőpapírra borítom, kicsit hagyom hűlni és rombusz alakúra felszeletelem. Lehet akár mintánkat is kiszúrni belőle. A forró levesben tálalom. Snidlinget szórok a tetejére.
Megjegyzés: nekem leves nélkül is nagyon ízlett, pedig nem olyan régen szerettem meg a sárgarépát. Nem kell sajnálni a fűszert, mert az ad neki igazán jó ízt.

Képek a készítés folyamatáról >>>

Első bejegyzés

Mit is lehetne első bejegyzésnek írni? Egy kis történelem.:) 3 évvel ezelőtt elkezdtem egy weboldalt készíteni, ami a mai napig leköti az összes szabadidőmet. Akkor miért kell még egy blog is, ha úgyis folyton időhiányban szenvedek? Mert mindenki arról szeret a legjobban beszélni, ami foglalkoztatja, amit szívesen csinál. Mivel a weboldalam nem blog, inkább egy képes, virtuális szakácskönyvhöz hasonlít, és feltételezésem szerint a látogatóim azért járnak oda, hogy ötleteket, recepteket találjanak, nem biztos, hogy örömmel vennék, ha mától hosszas irományokat kellene elolvasni a receptek előtt. Eddig is elmondtam, ha volt valami mondanivalóm, de azt igyekeztem leszűkíteni. Nem mindenkit érdekel az, hogy a piacon bóklászva harsogó zöld színével hívta fel a figyelmemet az a brokkoli, amiből az aznapi krémlevest készítettem, de a legtöbb ételnek van valami története, amit néha szívesen elmesélnék, és erre lesz jó ez a blog. Kiélem benne a grafomániámat, miközben arról írhatok, ami foglalkoztat. Remélem, hogy ha valaki idetéved és beleolvas ezt is érdekesnek találja, de ha csak az receptre vagy elkészítés folyamatára kíváncsi, akkor egy kattintással eljuthat a weboldalamra.

Visszatérve a történelemhez.
10 éve csatlakoztam egy internetes levelezőlistához, aminek a mai napig a tagja vagyok (ha az utóbbi időben ritkán is szólalok meg, és nem tudok az összes találkozóra elmenni). Azóta már többször személyesen is volt alkalmam megismerni ezt nem mindennapi társaságot. Az elmúlt 10 évben nem volt olyan kérés, amire azonnal ne jött volna válasz, ötlet, recept. Mielőtt elkezdtem volna a saját oldalamat készíteni, sok receptet próbáltam ki, kaptam is és küldtem is erre a listára. 3 évvel ezelőtt ősszel a sütőtökszezon idején főztem egy édes levest, amit lefényképeztem. Megírtam a receptet és csatoltam a képet, de nem tudtam annyira lekicsinyíteni, hogy a rendszer elfogadja. Ekkor a tar.hu-ra töltöttem fel, hogy majd onnan belinkelem a képet, de még 3 nap múlva is csak a „szerkesztés alatt”, vagy valamilyen hasonló feliratot találtam a képek helyén. Ekkor döntöttem úgy, hogy itt az ideje annak régóta tervezett családi honlapnak, így majd oda fogom felrakni azokat a recepteket, amiket a konyhás társaimnak is szeretnék megmutatni, és nem fogok mérgelődni, ha folyton visszakapom a levelet sikertelen kézbesítés miatt. Ez a történelmi pillanat 2006. szeptember 26-án jött el, és az Édes sütőtökleves volt az első étel, ami büszkén virított az oldalamon.

Eredeti kép

Egy későbbi kép

Ahhoz képest, hogy egy családi albumnak indult, ami rólunk szólt volna, a gyerekekről, a házi kedvencekről, a patchworkről, az utazásainkról, na meg a legkedvesebb ételeinkről, ahhoz képest az egész egy nagy, képes szakácskönyvvé nőtte ki magát. Az eredeti szándékot jelzi az, hogy a gyerekekről, a házi kedvenceinkről, meg a patchworkről azért töltöttem fel képeket, de az utazás már szóba sem került. Elkapott a vágy, hogy minél gyorsabban, minél több receptet lássak az oldalon. Szinte minden nap felkerült egy új recept, hiszen az első év végére már 350 étel receptjével büszkélkedhettem. Mivel minden receptet fázisfotókkal illusztrálok, ezért szóba sem jöhetett olyan, hogy kép nélkül egy is felkerüljön, vagyis minden egyes ételt el kellett készítenem. Eleinte 2-3-4, ma már néha 20 képet is feltöltök egy recepthez. Az első fél évben ez nagyon jól működött, a családom is élvezte, mert az összes kedvenc ételünket megfőztem, megsütöttem. Lassan hozzászoktak ahhoz, hogy hiába ülnek ott késsel-villával a kezükben az ételre várva, addig nincs kaja, míg az ominózus fotó el nem készül. Aztán néhány hónap múlva már azért könyörögtek a gyerekeim: "Csak egy egyszerű rántott húst süss nekünk Anyu, semmi szezámmag, semmi sajt, semmi extra, csak tojás, meg prézli… tudod… úgy, ahogy mindenki csinálja!". Ez volt a legnehezebb, mert ami már egyszer fent volt az oldalamon, azt már még egyszer nem lehetett feltenni. Az első hetekben csak 1-2 kolléganőm tudott az oldalamról. Emlékszem, hogy mekkora öröm volt, amikor a hetekig tartó napi 5-6 látogató után hirtelen 10-en is megnézték. Egyből úgy éreztem, hogy ez egy küldetés, ennyi embernek megédesíteni a napját egy jól sikerült recepttel, a hálától szinte könnybe lábadt a szemem és legszívesebben minden látogatómat megöleltem volna.:) Most közelít a napi átlagos látogatottság a 800-hoz, ami nem kevés, és ez a sok ember naponta rákattint az oldalamra és kíváncsi arra, amit csinálok. Nagyon jó érzés, és ez az, ami minden nap újabb és újabb kedvet ad ahhoz, hogy folytassam.
Azt hiszem, hogy idáig már senki sem fog eljutni az olvasásban, de ha mégis, akkor örülök neki.:)