JellyPages.com

2012. január 26., csütörtök

Narancsos kocka



A receptgyűjteményem egy újabb gyöngyszemmel bővült. Ez az a sütemény, amit sokszor fogok ismételni, tortaként elkészíteni, és még ki tudja milyen más formában variálni. Már régóta őrizgettem a receptet kinyomtatva (egy külföldi blogban találtam), és kicsit idegenkedtem tőle a narancs héjastól való felhasználása miatt. Nem igazán bíztam abban, hogy nem lesz keserű a héj miatt, de nem lett az. Nagyon finom narancsízű, kicsit nedves krémet kaptam, ami egy picit a puncstortára emlékeztetett, de annál sokkal finomabb. A másik meglepetés a tésztája volt. A tej miatt elég folyós volt nyersen, elterült a tepsiben rendesen, és szinte meglepett az a puha, szivacsos állag, amit sütés után tapasztaltam. Már elképzeltem tekercsnek, tortaalapnak, gyümölcsöt rászórva, felébe kakaót keverve, tarkán… stb. Egyszóval szuper süti, érdemes kipróbálni. Tovább a recepthez>>>

2012. január 22., vasárnap

Egészben sült pecsenyekacsa

Nemrég valaki kacsareceptet keresett nálam, és kissé szégyenkezve válaszoltam, hogy azt hiába is keres. Sajnos én nem szeretem. Gyerekkoromban voltak kiskacsáink, és én játszótársakat láttam bennük, nem élelmiszert. A sárga pelyhes kiskacsák nagyon aranyosak, sajnos közül nem sok érte meg a pecsenyének való kort. Mindegyiknek neve volt, így elképzelni sem tudtam, hogy megegyem. Ettől függetlenül is nagyon válogatós, problémás gyerek voltam, már ami az evést illeti, és még ma sem szeretek sok ételt. Mivel nem olyan régen egy nagyon szépen tisztított kacsába botlottam az egyik üzletben, és nem csak magamra gondoltam, hogy mit szeretek, mit nem, megvettem, és kerestem egy hitelesnek tűnő receptet hozzá. Én nem ettem belőle, de a családom többi tagjának nagyon ízlett. Tovább a recepthez>>>

2012. január 15., vasárnap

Répatorta mascarpone krémmel

És akkor jöjjön Timi répatortája is. Tényleg nagyon finom. Répatortával kapcsolatban rájöttem valamire. Sok függ attól, hogy a sárgarépa mennyire friss. A teljesen friss sárgarépa lédús, így a torta tésztája kicsit nehezebb, nedvesebb lesz. Vagy kevesebb répa kell vagy egy kicsit ki kell belőle nyomni a levet. Mivel a mennyiséget bögrével kell mérni, a bögrét csak lazán töltsük meg a sárgarépával, ne nyomkodjuk bele!

Répatorta

A sárgarépával nem túl régi a jó kapcsolatom, ezért csak az utóbbi időben foglalkoztat, hogy többféle ételben is kipróbáljam. Csak mostanában került sor a répatortára is. Mivel sok receptet elolvastam, a HVG oldalán találtam meg azt, amelyiket kipróbálásra érdemesnek találtam. „A tökéletes répatorta”  néven szerepelt. Gondoltam ez csak jó lehet. Családi ebédhez készítettem desszertnek. Én elégedett voltam vele, mert sok összehasonlítási alapom nem volt, de lányom szerint Timi barátnője sokkal jobbat készít. Azért ez is nagyon finom volt. Tovább a recepthez>>>

2012. január 10., kedd

Sütőben sült ropogós hagymakarika

Már jeleztem a múltkori rántott hagymakarikánál, hogy megtaláltam a majdnem tökéletes változatot, és említettem, hogy kipróbálásra vár egy másik ígéretes recept is. Azóta ki is próbáltam, és azonnal meg is osztom veletek, hogy késedelem nélkül bárki kipróbálhassa, mert nagyon jó lett.
A rántott hagymakarikának csak egyetlen baja van, hogy képtelenség kiszellőztetni a lakást utána, hosszú időn keresztül (bár nálunk ez a probléma már megoldódott, mert a tavaszi télnek köszönhető, hogy eszembe jutott, hogy a karácsonyi rántott halat a teraszon süssem egy indukciós főzőlapon, és azóta minden ehhez hasonló ételt ott sütök).
Ez a hagymakarika nagyon finom, ropogós, és izgalmas, mert az íze mindig attól függ, hogy milyen fűszerezésű chipszet használunk hozzá. Én most kétfélét is kevertem, mert csak így lett elég, és ettől egész érdekes elegyet kaptam. A sűrű joghurtos mártásból vastagabb réteg tapad a karikákra, és így elég sok chipsmorzsát felvesz, ami egy finom, ropogós bundát képez rajta. Most csak próbának szántam a rántott csirkemáj és a sült krumpli mellé, de már tudom, hogy legközelebb valamilyen finom mártogatós szószt is készítek hozzá, és a vendégeimet fogom elkápráztatni vele. Még hidegen is ropogós és finom maradt.

2012. január 2., hétfő

Fehérbabos krém

A bab a bablevesen kívül még jó néhány ételt alapanyaga lehet. Nagymamám remek "gesztenyepürét" készített belőle, amikor kevés vagy túl drága volt a gesztenye (akkor még a bab olcsó volt, ma már az sem). Addig, amíg nem olvastam ezt a Stahl Judit receptet, addig eszembe sem jutott, hogy még szendvicskrémnek vagy mártogatósnak is jó lehet. Mivel elég semleges az íze, így a fűszerezésen múlik, hogy milyen ízű lesz a krémünk. Éppen ezért a fűszereket nem szabad sajnálni belőle. Tovább a recepthez>>>

2012. január 1., vasárnap

Túl gyorsan elteltek az ünnepek


20 évvel ezelőtt, 1991-ben kezdődött az a családi hagyomány, mely szerint a szentestét nálunk ünnepli a család budapesti fele (sógornőmék a gyerekekkel és a nagyszülők). Azóta a gyerekek részben párra találtak, így bővült a létszám, míg a nagymama már a második karácsonyon nem volt velünk.:(
Most szakítottam a hagyományokkal, ami az ételválasztékot illeti. Eddig többnyire olyan ételeket készítettem, amelyeket az utolsó pillanatban még a sütőben kellett átsütni, és ez néha gondot is okozott. Most először sikerült jól beosztanom az időmet. Az ajándékvásárlást már karácsony előtt 1-2 héttel befejeztem, és azonnal be is csomagoltam őket. A fát mindig 23-án díszítettük fel, hogy az esti vendégfogadásra nyugodtan tudjunk készülni, most már 22-én. (Ha rajtam múlna, már az ünnepek előtt 1 héttel feldíszíteném a fát, mert a karácsonyi hangulatot az ünnep előtt kell fokozni, 27-én már csak egy dísz a szobában.) Olyan ételsort választottam, amit már délelőtt, illetve az előző nap el tudtam készíteni. Előétel a fiam kérésére Csirkés tésztasaláta  volt. Az egyik főétel Citromfüves rántott afrikai harcsafilé kétféle krumpli salátával. Az egyik hagyományos hagymás, majonézes, a másik Mogyorós burgonyasaláta. A másik főétel Pezsgőmártásos csirke zöldséges rizzsel. A desszert az nagyon érdekes volt. Sütöttem egy belga csokitortát, amiből nagyobb pogácsaszaggatóval kis tortácskákat szaggattam ki, és készítettem egy habos-csokis krémet gesztenyéből, olvasztott csokiból és tejszínhabból. Ezt nyomtam az alapra, majd tejszínnel és apró karácsonyi csokifigurákkal díszítettem. (Utóbbi úgy készült, hogy a fiam kiürült adventi kalendáriumába olvasztott tej-, és fehér csokit öntöttem, és ezekkel a kis karácsonyi motívumokkal díszítettem.) Sajnos kép nem készült róla, meg recept sem, mert menet közben alakult a desszert, hol egy kis tejszínnel higítottam, hol rummal, meg vaníliás cukorral ízesítettem, a végén már nem is tudtam miből mennyit tettem hozzá. Egyszer majd újra elkészítem, hogy recept is legyen belőle, mert nem volt rossz. Évek óta nem készítettem frissen rántott halat, mert nem akartam, hogy halszagú legyen a lakás, a rántott hal meg csak frissen jó, de most kitaláltam, hogy kiteszem a teraszra az indukciós főzőlapomat, és hacsak nem lesz nagyon hideg, akkor ott megsütöm. Ez be is jött. Egy jó nagy serpenyőben sütöttem, 3 részletben meg is sült, csak néhányszor kellett kimennem, hogy megfordítsam, kiszedjem és a következő adagot berakjam. Így teljesen megúsztuk a halszagot, mégis frissen tudtam tálalni, amit még kora délután bepaníroztam. Most nem sütöttem túl sokat, és így is maradt süti bőven. A hét elején készült kétféle sós sütit, ami akár hetekig is elállna, kókuszos keksztekercset, méteres kalácsot, mézeskalácsot, gyümölcskenyeret, linzerkarikát lekvárral töltve, bejglitortát és rengeteg bonbont. Utóbbi Gesztenye hatására készült, meg köszönhető annak a karácsonyi bonbonkészítő szilikonos formának, amit még december elején vettem. Úgy látszik, varázsereje van egy ilyen kis eszköznek, mert szinte minden nap készítettem egy adagot. Ehhez több kilónyi csokoládét felhasználtam, és a legszomorúbb az, hogy mindig el is fogyott. A család rájárt. Már nézegettem, hogy milyen új formát vásárolok, de az a 2 kg, ami a sok csokievés miatt felugrott az ünnepek előtt, jobb belátásra bírt, így csak jövőre fogom újra ilyesmivel hangolni magam a karácsonyra.
Január elseje nem a kedvenc napom az évben, ahogy a augusztus 20. sem. Mindkét nap egy jó időszak végét jelenti, ami miatt nincs túl jó hangulatom. Az augusztusi a nyár végét, a több szabadság, a sok vidám program, a finom nyári gyümölcsök, és egyéb jó végét jelenti, míg a január elseje egy olyan időszak végét, amit én a legjobban szeretek az évben. Készülni a karácsonyra, tervezgetni a menüt, vásárolni, díszíteni, élvezni a karácsonyi forgatagot, a kivilágított város látványát, én nem utolsó sorban azt a néhány plusz napot, szabadnapot, ami kell a készülődéshez, vagy az ünnepek kipihenéséhez. Ennek most vége, de idén megoldottam a problémát, a jövő hétre szabadságot vettem ki a tavalyi maradékból, így legalább jól kezdődik ez az év is.:) A hétfőt egyébként sem szeretem, de ha az január másodikára esik, az kész katasztrófa.:)