Lőrincen, a Havanna lakótelep szélén van egy piac, ami csak szombaton működik. Van ott egy hentes, aki világbajnok disznóságokat árul. Igaz, hogy drágább a többinél, de az árúja is annyival jobb. Hihetetlenül finom a töpörtyűje. Nem túl gyakran vásárolunk, mert nem nagyon kellene enni ilyesmit, de néha elcsábulunk, és végigálljuk a sort, mert megéri. Ezt a levest még a nyáron főztem és nem voltam túl népszerű itthon, amikor szóltam, hogy a maradék töpörtyűből levesbetétet szeretnék készíteni. Egyrészt azért, mert a párom már a lila hagymát is felkutatta hozzá, másrészt meg nem hangzott túl jól, hogy gombócot akarok belőle készíteni. A végeredmény azonban mindenkit meggyőzött arról, hogy a lemondás nem csak áldozatot jelent.
Tovább a recepthez >>>
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Valahogy nálunk is mindig hamarabb elfogy a töpörtyű, mint hogy meggombócolódhatna :-)
VálaszTörlésNálunk is, ha az a töpörtyű olyan jó, mint ez volt, rosszból meg még gombócnak sem lenne jó.:)
VálaszTörlés