A szalakálit mostanában nem olyan gyakran használjuk, mint régen. Nagymamám szinte alig használt sütőport, csak ezt. Gyakran elüldözött az illata a konyhából, mert szörnyű az ammónia szaga, de mire kihűl a sütemény, már nem marad ebből az illatból semmi. Mellékíze sincs, mint a sütőpornak. Ezt a receptet a kolléganőmtől kaptam, miután a karácsonyi összejövetelre hozott ilyen perecet, és annyira finom, ropogós és friss volt még másnap is, hogy mindenképpen ki kellett próbálnom. Tovább a recepthez >>>2010. február 8., hétfő
Sajtos perec
A szalakálit mostanában nem olyan gyakran használjuk, mint régen. Nagymamám szinte alig használt sütőport, csak ezt. Gyakran elüldözött az illata a konyhából, mert szörnyű az ammónia szaga, de mire kihűl a sütemény, már nem marad ebből az illatból semmi. Mellékíze sincs, mint a sütőpornak. Ezt a receptet a kolléganőmtől kaptam, miután a karácsonyi összejövetelre hozott ilyen perecet, és annyira finom, ropogós és friss volt még másnap is, hogy mindenképpen ki kellett próbálnom. Tovább a recepthez >>>2010. február 6., szombat
Túróbundában sült banán
Egyszerű, gyors, igaz nem diétás, és még olajszag is terjeng utána, de megéri, mert finom. Ma ebédre készült. Szerintem elég csak porcukorral megszórni, mert így jobban érvényesül a sült banán íze, de a gyerekek kipróbálták vanília fagyival is. Frissen sütve az igazi,ezért forrón ettük, és tényleg jó volt hozzá a hideg fagyi. Tovább a recepthez >>>2010. február 5., péntek
Töltött tojással töltött karaj
A rántott hús, bármilyen formában, az egyik legnépszerűbb étel nálunk. Mivel nem kerül túl gyakran az asztalra, ezért nem is tudjuk megunni. Soha sem egyforma, mert vagy a panírban vagy a húsban mindig van valami extra. Tovább a recepthez >>>2010. február 4., csütörtök
Sárgarépás rizs
Egy eszerű kis változtatással az unalmas rizsből egy nagyon finom, a legtöbb húsételhez jól passzoló köretet lehet készíteni. A sárgarépához való vonzódásom még viszonylag friss, így további sárgarépás ételek megjelenésére lehet számítani a családi étlapon.:) Be kell hoznom néhány évtizednyi elmaradást.:) Tovább a recepthez >>>2010. február 2., kedd
"Igazi" Sportszelet

2010. január 31., vasárnap
Dagasztásmentes kenyér
Már több mint 20 éve sütök kenyeret, de az elmúlt években egyre ritkábban. Amióta 2 évvel ezelőtt megvettem a 2. kenyérsütő gépemet, azóta szinte alig. Kenyeret se sokat veszünk, inkább a szeletelt toastkenyereket részesítjük előnyben, mert abból mindig van a mélyhűtőben, és még fagyott állapotban is lehet belőle, sőt még csak úgy igazán, belül puha, kívül ropogós pirítóst készíteni. Igyekszünk minél kevesebb kenyeret enni, szinte csak akkor veszünk, amikor olyasmit főzök, amihez az igazi friss kenyér elengedhetetlen. A Dagasztásmentes kenyér receptjével már nagyon régen találkoztam először, de valahogy nem éreztem késztetés arra, hogy kipróbáljam. Dolce vita blogjában mostanában megjelent ez a csodálatos kenyér, és most figyelmesebben olvastam el a receptet. Egyből szimpatikus lett a nagyon kevés élesztő, a kevés hozzávaló (se cukor, se zsiradék, se sikér...) Ez a kenyér fantasztikus. Tegnap este eszembe jutott, hogy akartam egy ilyen kenyeret sütni, 5 perc alatt elkészítettem a tésztát, aztán ma reggel elmentünk bevásárló kőrútra, mire újra itthon voltam, már 15 órája várakozott a tészta. Semmi baja nem volt. A sütése is egyszerű, a végeredmény meg fantasztikus. Ha az utolsó 10 percben nem hívnak telefonon és nem feledkezem meg arról, hogy a kenyeret mindjárt ki kell venni a sütőből, akkor nem sült volna meg nagyon a teteje, de így is nagyon finom volt. Tovább a recepthez >>>2010. január 30., szombat
Forgácsfánk
Irigylem Gabit a jokaja.hu blog szerzőjét, hogy jobbnál-jobb recepteket talál a nagyanyó szakácskönyvében. Nekem egy olyan füzet maradt a nagymamám után, ami szinte olvashatatlan. Én is sokat emlegetem, de én csak az emlékeimre hagyatkozhatok. Most leginkább a Forgácsfánk készítésével kapcsolatban jutott eszembe, hogy elég gyakran sütött, főleg egy tartalmasabb leves után második fogásnak. Egyáltalán nem tudom, hogy mi volt a receptje, de szinte látom magam előtt, ahogy a nagy gyúródeszkán nagyon vékonyra kinyújtja a tésztát, mintha metéltet készítene, és derelyevágóval 6-7 cm-es csíkokra vágja, majd azt rombusz alakúra darabolja és mindegyiken 2-3 bevágást ejt hosszában. Nem emlékszem, hogy bármit variált is rajta, nem húzkodta át a sarkát a bevágáson, se masnit, se virágot nem csinált belőle, de nem is volt rá igény. Mindig házi baracklekvárral ettük. Nyáron Ági barátnőm hozott egy nagy adag fánkot, ami mindenkinek nagyon ízlett (többen is teszteltük), így elkértem a receptet, hogy kicsit farsangi hangulatba hozzam a családot, ha már nem bulizunk az idén és még csak jelmezbe se öltözünk .:) Tovább a recepthez >>>Mandulahabos kuglóf

2010. január 27., szerda
Burgonyapelyhes lángos
Van egy német (volt NDK-s) barátunk, aki 2 dolgot soha nem hagyott volna ki, amikor Magyarországon nyaralt, az egyik a piaci hamburger, amit puffancsban árultak megtömve hagymával és csalamádéval, meg a lángost. Ezért a hamburgerért nem különösebben lelkesedtem, de a lángosért igen. Ritkán készítek, mert eteti magát, főleg ahogy mi esszük, sok tejföllel és sajttal vagy pizzakrémmel és sajttal, és nehéz kontrollálni a mennyiséget, aztán hónapokig rá se tudunk nézni. Ezért szeretem a piaci lángost, mert abból csak egyet vesz az ember - többnyire - így nem lehet hosszú időre megunni. Időnként azért rászánom magam a lángossütésre, de egyre ritkábban van rá igény a családban és a gyerekek is kinőttek abból a korból, amikor a haverokkal és a barátokkal volt tele a lakás, és bármi jöhetett (lángos, melegszendvics, palacsinta, gofri), csak finom legyen és sok.:( Tovább a recepthez >>>2010. január 26., kedd
Erdélyi leves
Még pénteken kaptam az egyperces hírlevéllel a receptet. Jókor jött,mert úgyis szerettem volna valamilyen tartalmasabb levest főzni a forgácsfánkhoz. Kicsit furcsának hangzott a zöldborsó a savanyú káposztával együtt, de bevállalos vagyok és nem csalódtam. Ilyen volt a Körtés spenótleves is, amit a Vacsoracsatában láttam és annyira fura volt, hogy ki kellett próbálnom, és az is nagyon ízlett.2010. január 22., péntek
Marcipános-csokis muffin
Karácsonyra készítettem egy nagy adag házi marcipánt, amiből maradt egy méretes darab. Egy részéből ezt a muffint sütöttem, és még mindig van egy darab. Soha nem gondoltam volna, hogy a marcipánt is meg lehet unni. Tovább a recepthez >>>
2010. január 21., csütörtök
Zöldséges rizs magyarosan


Ez sem egy mai recept, épp ideje volt előszedni a számítógép mélyéről, úgyis sokan kezdték az évet fogyókúrával, sokan pont a 90 napossal, így jól jöhet a keményítő napra. Tovább a recepthez >>>
2010. január 19., kedd
Fordított rántott hús

2010. január 17., vasárnap
Kreatív blogger
Nem olyan régen ezt a díjat megkaptam Edotól, de nem itt, hanem a honlapomon. Mivel ez a képecske egyszer már körbejárt a blogvilágban, így nem is olvastam el alaposan a leírást, hiszen egyszer már megkaptam, sőt továbbítottam is. Csak most tűnt fel, hogy ennek mások a szabályai. Most újra megkaptam Pixie Pietől.
A szabályok:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam- (megköszöntem)
2. A logót ki kell tennem a blogomba – (kitettem)
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam – (belinkeltem)
4. Írni kell magamról 7 dolgot-(írtam)
5. Tovább kell adnom a kitüntetést 7 blogtársamnak
Körülnéztem és már mindenki megkapta, akinek én is adtam volna, ezért most kivételesen nem küldöm tovább senkinek.
És most írok magamról 7 dolgot.
- Grafomániás vagyok, na jó, nem nagyon csak kicsit.
- Ha most állnék pályaválasztás előtt, nagy bajban lennék, mert annyi minden érdekel, hogy el se tudnám dönteni, hogy hová adjam be a jelentkezési lapomat.
- A világ legfinnyásabb gyereke voltam és még ma sem tudok megenni bizonyos ételeket: a legtöbb húst (kivéve a csirkét, a pulykát, a sertést, a marhát,) a tengeri herkentyűket, a máj kivételével a belsőségeket, a nyers húst (tatárbifsztek), a halászlevet, a zellert, hogy csak a legdurvábbakat említsem. (Utóbbit azért belefőzöm az ételbe.) Némelyiket valamilyen gyerekkori előítéletből, némelyiket az íze miatt. Nem tudok abból az állatból enni, amelyiket élve is láttam. Képtelen lennék egy csirke nyakát elvágni.
- 13 évesen készítettem az első önálló ételt, és azóta töretlen a konyha iránti szeretetem. Teljesen mindegy, hogy sütésről vagy főzésről van szó. Régebben mindig a vendégeken próbáltam ki az új recepteket és eszembe se jutott, hogy elronthatom, legfeljebb más lett a neve. Most a családom a „szenvedő” alany.
- Akkor olvasom a legtöbb szakácskönyvet és receptet, amikor fogyókúrázom. Ilyenkor szinte érzem is az étel ízét, és látom a kész ételt a lelki szemeim előtt a leírás alapján. A legtöbb jó és általam kipróbált receptre ilyenkor szoktam rátalálni, vagy egy ételt kitalálni.
- Szeretek minden konyhai kütyüt, elektromos berendezést. Ha valami újdonságok látok, addig sóvárgok utána, míg meg nem szereztem. Egy kedves ismerősünk egyszer régen azt mondta: „Aliznak bármit vehettek, a lényeg, hogy be lehessen dugni a 220-ba.” Igaza volt.:)
- Minden érdekel, amihez kézügyesség kell, minden technikát kipróbálnék. Ha férfi lennék, szerintem folyton barkácsolnék, mivel nő vagyok, így inkább a varrógépet részesítem előnyben, de legújabban könyvet is kötök, és alig van olyan kézimunka, amit ne próbáltam volna már ki.
Fehércsoki ajánló

2010. január 13., szerda
Különleges ebéd
Nem olyan régen történt, hogy egy új ételt fedeztem fel.:) Hétköznap a munkahelyemre rendelem az ebédet különféle ételszállító cégektől. (Már majdnem mindet kipróbáltam.) A porta környékén van egy kis asztal, amire leteszik az ételeket, és onnan lehet elvinni. A főnökömnek is szoktam rendelni, így dél körül lementem érte, amit egy szatyorba tettek a főnök ebédjével együtt. Nézem a liftben, hogy mit kaptunk. Az egyik juhtúróval töltött csirke rántva, jázminrizzsel. Gondoltam, hogy ez a főnöké lesz, mert a juhtúróval annyira nem vagyok haver. A másik majoránnás tökfőzelék fasírttal. Ekkor kezdtem irigyelni a főnököt. Majorannás? Nem kapros? Megmelegítem, elkezdtem enni…hmmmm…ez egész érdekes. Kissé darabos volt, de az jutott az eszembe, hogy nem reszelték a tököt, hanem kockára vágták. Ekkor felfedeztem benne krumpli darabkákat. Egyből előjött a receptkipróbáló vénám, már láttam a lelki szemeim előtt a honlapomon a különleges majoránnás krumplis tökfőzelék receptjét. Igazi különlegesség lesz.:) Az is eszembe jutott, hogy a sógornőmnek is megírom (aki nagy főzelékes), ilyet még biztos nem főzött. Hmm… ez egész érdekes, sőt, finom. Igaz, hogy nem volt tök íze, mert a majoránna dominált benne, de a töknek amúgy sincs markáns saját íze. De, jó!!! Egy új, különleges recept!:) Még az is átfutott az agyamon, hogy majd forrásként megjelölöm az ételszállító céget, de azért ekkora reklámot nem csinálok nekik…ingyen…majd azt írom, hogy egy ételszállító cég kínálatából való. Aztán megnéztem a doboz tetejét, mielőtt kidobtam, és az volt ráírva, hogy „Majoránnás krumplifőzelék, fasírozottal”. Én hülye! Látszik, hogy máshogy jár az agyam, mint egy átlagos embernek, mert nekem még a majoránnás krumplis tökfőzelék sem tűnt furának, elhittem, és csak követendő érdekességet láttam benne. Az agyam ráállt a tökfőzelékre, és fel se tűnt, hogy egy teljesen hétköznapi krumplifőzeléket ettem.:) Azóta is izgatja a fantáziámat a krumplis-majoránnás tökfőzelék.:)
2010. január 12., kedd
Mákos palacsinta rumos szilvaöntettel
Egy újabb mákos finomság. Nem, nem azért, mert annyira megszerettem, hanem szabadulok a maradékoktól. Most éppen a bejgliből kimaradt darált mákot akartam hasznosítani. Ezt a receptet már régen kinyomtattam a receptbazár oldaláról (csak azért nem linkelem be, mert haragszom rajuk, ugyanis több receptemet lenyúlták már úgy, hogy még egy kis zárójelben sem jegyezték meg, hogy tőlem származik, de én rendes vagyok és legalább ideírom az oldal nevét). Először néhány évvel ezelőtt Nyíregyházán egy wellness szállodában ettünk ilyen palacsintát és akkor nagyon ízlett. Nemrég újra jártunk ott, de eltűnt az étlapról. Nagy kár, mert igazán finom. Kicsit tömény, éppen ezért két palacsinta szerintem elég fejenként. Palacsintasütésnél azért számoljunk az "elrontott" példányokkal, meg a minőség ellenőrzése miatt fellépő veszteséggel . Nálunk még a kutyus azonnaléhenhalok tekintetével is számolni kell. Tovább a recepthez >>>2010. január 10., vasárnap
Húsgombócok tejfölös mártásban

2010. január 9., szombat
Mandarinos mákos rolád

2010. január 6., szerda
Virtuális étlap
Még a karácsony előtti zűrös, készülődős napok egyikén invitált Liza erre a játékra, de egyszerűen nem volt rá elég időm. Még az első felindulásomban elkezdtem az ételek címét linkkel együtt kimásolni a honlapomról, és még az édességeknél sem tartottam, amikor már legalább 60 receptet kigyűjtöttem. Rájöttem, hogy képtelen vagyok így kutyafuttában válogatni, ezért félretettem az egészet, hogy nyugodtabb körülmények között folytassam. Sokszori szűrés után ezeket sikerült kiválasztanom a 678 receptből. Ennél kevesebbet nem tudtam kiválogatni, mert ezek közül bármelyiket ki kellene hagynom, az már fájna.:)
Levesek, előételek
Gyümölcsleves túrós galuskával
Metélőhagymás kukorica krémleves
Húsételek
Köretek
Saláták
Majonézes-virslis lencsesaláta
Édességek
2010. január 5., kedd
Májpástétom

2010. január 3., vasárnap
Pezsgőhab-torta
Ez a torta igazán méltó arra, hogy az új év első bejegyzését illusztrálja. Nálunk ritka az olyan alkalom, amikor alkoholtartalmú tortát készíthetek, mert igaz, hogy minden hónapra jut legalább egy családi összejövetel a névnapok és születésnapok okán, de mindenki kocsival jön, így inkább nem kockáztatom meg, hogy a társaság fele meg se kóstolja. Január elsejére ezt készítettem a vendégeinknek és magunknak, de senki nem ült kocsiba, így végre kipróbálhattam ezt a régóta őrizgetett receptet. Még az is elismerően nyilatkozott róla, aki a többi tortámból csak udvariasságból szokott enni, sőt még repetázott is, és ez volt az igazi elismerés.:) Biztos, hogy nem utoljára készítettem. Tovább a recepthez >>>2009. december 29., kedd
Malacpofi pogácsa
Tegnapelőtt este kérte valaki a honlapomon, hogy mutassam meg képekben, hogy a malacfejet hogy kell készíteni. Már majdnem megírtam, hogy sajnos nem tudom ezt most megmutatni, mert másnap elutazunk vidékre, aztán reggel felkeltem és gyorsan összedobtam egy pogácsatésztát. Amíg kelt, összepakoltam amit vinni akartunk, aztán megsütöttem a malacpofikat. Ha már valaki ilyen szépen kér, és pont tőlem várja a segítséget, nincs szívem megtagadni a kérést.:) 1-2 órával később indultunk a tervezetthez képest, de jól jött a pogi, ugyanis a gyerekek bulit szerveztek még tegnap estére, így frissen elfogyasztották a malackákat. Ahogy hallottam, sikere volt. Tovább a recepthez >>>Sajtos húsgombócleves
Az idei karácsony egy kicsit fárasztóbb volt, mint a korábbiak. Szenteste 12-en, másnapján 10-en voltunk nálunk, így nem sok időm maradt a netre. Volt olyan étel, amit végig fényképeztem a készítés közben, és pont a végeredményt felejtettem el lencsevégre kapni. Idén többnyire a saját honlapomról készültek az ételeket a családom nagy örömére. Nem tudok keveset főzni, mert folyton attól félek, hogy nem lesz elég. Kiszámolom nagyjából, hogy mennyi kell, aztán még 1-2 szelet hús, hátha valaki még enne, aztán napokig sem fogy el a maradék. Ma sikerült kivégeznünk a töltött káposzta utolsó töltelékét is, ugyanis holnap újra 9-en leszünk, és kell a hely az újabb maradékoknak. 2009. december 24., csütörtök
Karácsony
Olyan gyorsan jött el ez a nap, hogy a terveket félig sem sikerült megvalósítanom. Elmaradt a szokásos sütögetés (karácsony előtti héten minden nap min. 1 süti), az utolsó pillanatban találtam ki a karácsonyi menüt, amit máskor már hetekkel előbb tudtam. Sajnos temetésen voltunk tegnap vidéken, így kiesett a készülődés legfontosabb napja, csak éjfélig tudtam valamennyit behozni a lemaradásból. Az internetünk elszállt tegnap este, így még receptet sem tudtam feltenni. Most javult meg, így a a sütés-főzés közepén pár sor erejéig szakítottam egy kis időt, hogy mindenkinek, aki olvassa a blogomat, nagyon boldog és békés ünnepeket kívánjak, egyben köszönöm azoknak, akik már külön is kívántak nekem hasonló szépeket.A mai vacsorán 12-en leszünk. Lassan 10 éves hagyomány nálunk, hogy a szentesetét együtt töltjük nálunk a budapesti nagyszülőkkel, a sógornőmékkel, az unokatesókkal. Minden évben kihívás a karácsonyi vacsora, amit nagy örömmel készítek azzal együtt, hogy mire megérkezik délután a társaság, már hulla fáradt vagyok, de ezt kárpótolja mindig a kellemes társaság. Az este legszebb része az ajándékozási ceremónia. A legkisebb unokatesók (akik már felnőttek azóta) osszák az ajándékot egyenként. Mindenki kibontja és megmutatja, csak akkor kapja a következő. Igaz, hogy ez több, mint egy órás ceremónia, de így mindenki látja, hogy ki mennyire örül annak, amit kapott. Az idei menü a következő:
Cézár saláta
Muffintepsiben sült csirkecsiga
Tejfölös hal
Krumplipüré
Zöldséges-mogyorós rizs
Profiterol
Sütöttem:
Ági féle sajtos ropogós
Sós-omlós sütemény
Bejgli
Diós csokoládészelet
Kekszes őzgerinc
Tejszínes mézes krémes
Ilyen kevés sütit még soha nem készítettem, de nem is fogok kidobni semmit januárban.:) Holnapután 11-en leszünk az asztal körül délben, így csak egy fél nap pihenőm lesz holnap. Ennek ellenére szeretem a karácsonyt, ami békében, szeretetben és azóta vitamentesen telik, amióta vettünk egy szép nagy műfenyőt..:) Mindenkinek azt kívánom, hogy hasonlóan szép legyen az ünnepe!:)
2009. december 22., kedd
Szaloncukor
Gyerekkoromban nagymamám szokott nekünk szaloncukrot készíteni. Még ma is élénken emlékszem rá, hogy megfőzte a fondant, ízesítette és a trükk az volt az egészben, hogy lisztben készített kiöntő formát hozzá. Egy laposabb tálba 2-3 cm vastagon lisztet öntött, szépen elsimította a felületét és a mutatóujját behajlítva a középső ujjpercét belenyomta a lisztbe. Így pont szaloncukor méretű és formájú mélyedéseket kapott, amibe beleöntötte a már alig folyós fondant, ami hamarosan megszilárdult. Amikor kiszedegette a cukrokat, lesöprögette róla a rátapadt lisztet és hihetetlenül hasonló formájú és ízű szaloncukrok lettek belőle, mint az akkoriban kapható bolti változatok. Többnyire kakaóval, citrommal és vaníliával ízesítette. Én nagyon szerettem.Szaloncukrot már nem is tudom, hogy mikor készítettem utoljára, de nem is nagyon jutott az eszembe, hiszen van néhány nagyon finom fajta az üzletekben, igaz nem olcsón. Annyi szaloncukrot láttam mostanában blogszerte, hogy nekem is el kellett készítenem a sajátomat. Adva volt az olcsón megvett mandula, így marcipánkészítéssel indult, és szaloncukor lett a vége. Jó volt vele ráhangolódni az ünnepekre. Tovább a recepthez >>>
2009. december 21., hétfő
Almás-gesztenyés bejgli
Vészesen közeleg a karácsony és én még nem tartok sehol az előkészületekben, ráadásul 23-án egy szomorú esemény miatt vidékre kell utaznunk, így csak 2 napom maradt a készülődésre, és még ma is dolgozom. A hétvégén sikerült a bejglit megsütnöm, de azt is 2 részletben. Pénteken este a tésztát és a töltelékeket készítettem el, szombaton meg sikerült megsütnöm.:)Én leginkább a gesztenyés bejglit szeretem A megszokott receptem nagyon finom, de pár nap múlva már egy kicsit kezd kiszáradni, míg a többi töltelék nem, ezért egy kicsit variáltam rajta, így nem csak finom lett, de állagra is jobban tetszik. Minden más a megszokott receptem szerint készült idén is, így most csak a töltelék az új a receptben. Tovább a recepthez >>>
2009. december 18., péntek
Variációk linzerre

2009. december 15., kedd
Kelt túrós pogácsa
A nagymamám nagyon finom pogácsákat tudott sütni, de nem hiszem, hogy 5-nél többre emlékeznék. Krumplis, sajtos, töpörtyűs, vajas, de legtöbbször csak egy egyszerű kelt pogácsa volt a tartalmas levesek kísérője. Én az elmúlt 3 évben legalább 15 félét készítettem és nyitott vagyok újabb és újabb pogácsák befogadására. Szeretem...sajnos...pedig nem kellene. Ha véletlenül olyanba botlom, amilyet még nem próbáltam, azonnal kényszert érzek a kipróbálására. Ezzel is így voltam és nem bántam meg. Tovább a recepthez >>>2009. december 14., hétfő
Csirkefalatkák narancsmártással
Egy újabb narancsos csirkeétel. Eddig a kedvencem a Rozmaringos narancsos csirke volt, de ez is majdnem annyira ízlik. A szószból akár jó kis mártogatós is lehet más ételhez. Tovább a recepthez >>>



