Dagasztásmentes kenyér

Már több mint 20 éve sütök kenyeret, de az elmúlt években egyre ritkábban. Amióta 2 évvel ezelőtt megvettem a 2. kenyérsütő gépemet, azóta szinte alig. Kenyeret se sokat veszünk, inkább a szeletelt toastkenyereket részesítjük előnyben, mert abból mindig van a mélyhűtőben, és még fagyott állapotban is lehet belőle, sőt még csak úgy igazán, belül puha, kívül ropogós pirítóst készíteni. Igyekszünk minél kevesebb kenyeret enni, szinte csak akkor veszünk, amikor olyasmit főzök, amihez az igazi friss kenyér elengedhetetlen. A Dagasztásmentes kenyér receptjével már nagyon régen találkoztam először, de valahogy nem éreztem késztetés arra, hogy kipróbáljam. Dolce vita blogjában mostanában megjelent ez a csodálatos kenyér, és most figyelmesebben olvastam el a receptet. Egyből szimpatikus lett a nagyon kevés élesztő, a kevés hozzávaló (se cukor, se zsiradék, se sikér...) Ez a kenyér fantasztikus. Tegnap este eszembe jutott, hogy akartam egy ilyen kenyeret sütni, 5 perc alatt elkészítettem a tésztát, aztán ma reggel elmentünk bevásárló kőrútra, mire újra itthon voltam, már 15 órája várakozott a tészta. Semmi baja nem volt. A sütése is egyszerű, a végeredmény meg fantasztikus. Ha az utolsó 10 percben nem hívnak telefonon és nem feledkezem meg arról, hogy a kenyeret mindjárt ki kell venni a sütőből, akkor nem sült volna meg nagyon a teteje, de így is nagyon finom volt. Tovább a recepthez >>>

Mandulahabos kuglóf

Ezt a kuglófot már jó régen készítettem. A barátainkat látogattuk meg, és ezt a kuglófot vittem magammal reggelire. Finom volt, jól is nézett ki, de túl tömörnek és nehéznek találtam. Már többször majdnem feltettem az oldalamra, de nem szívesen teszek fel olyan receptet, amit nem találok elég jónak. A napokban újra megsütöttem, változtatva valamennyit az eredeti recepten, és nagyon jó lett. Most már merem ajánlani másoknak is. Továbbb a recepthez >>>

Burgonyapelyhes lángos

Van egy német (volt NDK-s) barátunk, aki 2 dolgot soha nem hagyott volna ki, amikor Magyarországon nyaralt, az egyik a piaci hamburger, amit puffancsban árultak megtömve hagymával és csalamádéval, meg a lángost. Ezért a hamburgerért nem különösebben lelkesedtem, de a lángosért igen. Ritkán készítek, mert eteti magát, főleg ahogy mi esszük, sok tejföllel és sajttal vagy pizzakrémmel és sajttal, és nehéz kontrollálni a mennyiséget, aztán hónapokig rá se tudunk nézni. Ezért szeretem a piaci lángost, mert abból csak egyet vesz az ember - többnyire - így nem lehet hosszú időre megunni. Időnként azért rászánom magam a lángossütésre, de egyre ritkábban van rá igény a családban és a gyerekek is kinőttek abból a korból, amikor a haverokkal és a barátokkal volt tele a lakás, és bármi jöhetett (lángos, melegszendvics, palacsinta, gofri), csak finom legyen és sok.:( Tovább a recepthez >>>

Erdélyi leves

Még pénteken kaptam az egyperces hírlevéllel a receptet. Jókor jött,mert úgyis szerettem volna valamilyen tartalmasabb levest főzni a forgácsfánkhoz. Kicsit furcsának hangzott a zöldborsó a savanyú káposztával együtt, de bevállalos vagyok és nem csalódtam. Ilyen volt a Körtés spenótleves is, amit a Vacsoracsatában láttam és annyira fura volt, hogy ki kellett próbálnom, és az is nagyon ízlett.

Ezzel a recepttel csak egy baj volt, hogy nem írt pontos mennyiségeket, csak néhány hozzávalónál. Se a zöldborsó, se a zöldség mennyiségét nem írta meg, ellenben a 10 dkg rizs túl sok volt benne, mert mire elkészült, szinte az összes levet felszívta, és ez leves lenne, vagy mi. A receptet módosítottam, a zöldségeket kimértem és így már merem ajánlani, mert amúgy meg nagyon finom. Tovább a recepthez >>>

Marcipános-csokis muffin

Karácsonyra készítettem egy nagy adag házi marcipánt, amiből maradt egy méretes darab. Egy részéből ezt a muffint sütöttem, és még mindig van egy darab. Soha nem gondoltam volna, hogy a marcipánt is meg lehet unni. Tovább a recepthez >>>

Zöldséges rizs magyarosan

Ez sem egy mai recept, épp ideje volt előszedni a számítógép mélyéről, úgyis sokan kezdték az évet fogyókúrával, sokan pont a 90 napossal, így jól jöhet a keményítő napra. Tovább a recepthez >>>

Fordított rántott hús

Nem tudom ki hogy van vele, de én a gépemben sok olyan receptet őrzök (kb. 50-et), amelyek még nem kerültek fel az oldalamra. Többsége teljesen kész, vagyis együtt van a recept a képekkel. Van néhány olyan, amelyikhez elkészültek a képek, de nem írtam meg azonnal a receptet, és később elfelejtettem a mennyiségeket, ha fejből készítettem, vagy elkevertem valahová a receptet, ha nem saját ötlet volt. Vannak olyanok is, amelyeket végig fényképeztem sütés-főzés közben, de pont a kész ételről nem készült fotó valamilyen okból (pl. vendégeknek készült és a nagy fennforgás közepette csak a romok láttán jutott eszembe, hogy lemaradt a fényképezés), de akad olyan is, hogy fényképeztem közben, de a receptírásnál korrigáltam a recept hiányosságait és így a szöveg egyáltalán nincs szinkronban a képekkel. Ahogy bővül a választék, egyre gyakrabban fordul elő, hogy ugyanazt az ételt másodszor is elkészítem, mert nem mindig emlékszem arra, hogy már rég fent van az oldalon. Sokszor azért maradnak a gépemben a régebbi receptek, mert közben aktuálisabb lesz az, amit épp készítettem az alapanyag szezonja miatt, vagy nagyon jól sikerül és minél előbb látni szeretném az oldalon. Mostantól több ilyen régebbi receptet is előszedek. Talán valamivel gyengébbek a képek (nem mintha a mostaniak sokkal jobban lennének), de a tartalma a lényeg úgyis. Tovább a recepthez >>>

Kreatív blogger

Nem olyan régen ezt a díjat megkaptam Edotól, de nem itt, hanem a honlapomon. Mivel ez a képecske egyszer már körbejárt a blogvilágban, így nem is olvastam el alaposan a leírást, hiszen egyszer már megkaptam, sőt továbbítottam is. Csak most tűnt fel, hogy ennek mások a szabályai. Most újra megkaptam Pixie Pietől.

A szabályok:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam- (megköszöntem)

2. A logót ki kell tennem a blogomba – (kitettem)

3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam – (belinkeltem)

4. Írni kell magamról 7 dolgot-(írtam)

5. Tovább kell adnom a kitüntetést 7 blogtársamnak

Körülnéztem és már mindenki megkapta, akinek én is adtam volna, ezért most kivételesen nem küldöm tovább senkinek.

És most írok magamról 7 dolgot.

1. Grafomániás vagyok, na jó, nem nagyon csak kicsit.
2. Ha most állnék pályaválasztás előtt, nagy bajban lennék, mert annyi minden érdekel, hogy el se tudnám dönteni, hogy hová adjam be a jelentkezési lapomat.
3. A világ legfinnyásabb gyereke voltam és még ma sem tudok megenni bizonyos ételeket: a legtöbb húst (kivéve a csirkét, a pulykát, a sertést, a marhát,) a tengeri herkentyűket, a máj kivételével a belsőségeket, a nyers húst (tatárbifsztek), a halászlevet, a zellert, hogy csak a legdurvábbakat említsem. (Utóbbit azért belefőzöm az ételbe.) Némelyiket valamilyen gyerekkori előítéletből, némelyiket az íze miatt. Nem tudok abból az állatból enni, amelyiket élve is láttam. Képtelen lennék egy csirke nyakát elvágni.
4. 13 évesen készítettem az első önálló ételt, és azóta töretlen a konyha iránti szeretetem. Teljesen mindegy, hogy sütésről vagy főzésről van szó. Régebben mindig a vendégeken próbáltam ki az új recepteket és eszembe se jutott, hogy elronthatom, legfeljebb más lett a neve. Most a családom a „szenvedő” alany.
5. Akkor olvasom a legtöbb szakácskönyvet és receptet, amikor fogyókúrázom. Ilyenkor szinte érzem is az étel ízét, és látom a kész ételt a lelki szemeim előtt a leírás alapján. A legtöbb jó és általam kipróbált receptre ilyenkor szoktam rátalálni, vagy egy ételt kitalálni.
6. Szeretek minden konyhai kütyüt, elektromos berendezést. Ha valami újdonságok látok, addig sóvárgok utána, míg meg nem szereztem. Egy kedves ismerősünk egyszer régen azt mondta: „Aliznak bármit vehettek, a lényeg, hogy be lehessen dugni a 220-ba.” Igaza volt.:)
7. Minden érdekel, amihez kézügyesség kell, minden technikát kipróbálnék. Ha férfi lennék, szerintem folyton barkácsolnék, mivel nő vagyok, így inkább a varrógépet részesítem előnyben, de legújabban könyvet is kötök, és alig van olyan kézimunka, amit ne próbáltam volna már ki.

Fehércsoki ajánló

Nem akarom reklámozni a Tescot, de most kivételt teszek, ugyanis többször felmerült az a kérdés, hogy milyen fehércsokit érdemes használni. Én már többfélét kipróbáltam, volt amelyik a helyett, hogy megolvadt volna a micróban, szép barnára sült, volt amelyik szépen olvadt, de nem volt jó íze, amelyik meg minden szempontból megfelelt volna, az nagyon drága volt. Régebben már felfedeztem a Tesco 200 gr-os fehércsokiját, ami minden szempontból jó volt, de néhány hónapja majdnem duplájára emelték az árát. Most a képen szereplő csoki kapható akciósan. Először csak 2 táblát vettem belőle, itthon kipróbáltam és visszamentem egy nagyobb mennyiségért. Nagyon jól olvad, az íze is jó, az ára meg nagyon kedvező. 100 gr-os és 119.-Ft. Én a pesterzsébetibe járok, de gondolom a többiben is van. Van egy terület, a bejárattal szemben, ahová a heti akciós termékeket rakják, és itt van egy egész polcsor, ahová 30 %-os táblákat tettek. (Más is van ott, amit érdemes kipróbálni.) Ezt a csokit csak ott láttam, az édességek között nem, vagy csak nem voltam elég figyelmes. Nem tudom meddig tart az akció, de először már majdnem egy hete vettem, legutóbb tegnap, az akcióváltás meg pénteken szokott lenni.

Különleges ebéd

Máshogy működik annak az agya, akinek főzős honlapja van vagy gasztroblogot ír?? Az enyém lehet, hogy igen, és ehhez már 3 év is elég volt.
Nem olyan régen történt, hogy egy új ételt fedeztem fel.:) Hétköznap a munkahelyemre rendelem az ebédet különféle ételszállító cégektől. (Már majdnem mindet kipróbáltam.) A porta környékén van egy kis asztal, amire leteszik az ételeket, és onnan lehet elvinni. A főnökömnek is szoktam rendelni, így dél körül lementem érte, amit egy szatyorba tettek a főnök ebédjével együtt. Nézem a liftben, hogy mit kaptunk. Az egyik juhtúróval töltött csirke rántva, jázminrizzsel. Gondoltam, hogy ez a főnöké lesz, mert a juhtúróval annyira nem vagyok haver. A másik majoránnás tökfőzelék fasírttal. Ekkor kezdtem irigyelni a főnököt. Majorannás? Nem kapros? Megmelegítem, elkezdtem enni…hmmmm…ez egész érdekes. Kissé darabos volt, de az jutott az eszembe, hogy nem reszelték a tököt, hanem kockára vágták. Ekkor felfedeztem benne krumpli darabkákat. Egyből előjött a receptkipróbáló vénám, már láttam a lelki szemeim előtt a honlapomon a különleges majoránnás krumplis tökfőzelék receptjét. Igazi különlegesség lesz.:) Az is eszembe jutott, hogy a sógornőmnek is megírom (aki nagy főzelékes), ilyet még biztos nem főzött. Hmm… ez egész érdekes, sőt, finom. Igaz, hogy nem volt tök íze, mert a majoránna dominált benne, de a töknek amúgy sincs markáns saját íze. De, jó!!! Egy új, különleges recept!:) Még az is átfutott az agyamon, hogy majd forrásként megjelölöm az ételszállító céget, de azért ekkora reklámot nem csinálok nekik…ingyen…majd azt írom, hogy egy ételszállító cég kínálatából való. Aztán megnéztem a doboz tetejét, mielőtt kidobtam, és az volt ráírva, hogy „Majoránnás krumplifőzelék, fasírozottal”. Én hülye! Látszik, hogy máshogy jár az agyam, mint egy átlagos embernek, mert nekem még a majoránnás krumplis tökfőzelék sem tűnt furának, elhittem, és csak követendő érdekességet láttam benne. Az agyam ráállt a tökfőzelékre, és fel se tűnt, hogy egy teljesen hétköznapi krumplifőzeléket ettem.:) Azóta is izgatja a fantáziámat a krumplis-majoránnás tökfőzelék.:)

Mákos palacsinta rumos szilvaöntettel

Egy újabb mákos finomság. Nem, nem azért, mert annyira megszerettem, hanem szabadulok a maradékoktól. Most éppen a bejgliből kimaradt darált mákot akartam hasznosítani. Ezt a receptet már régen kinyomtattam a receptbazár oldaláról (csak azért nem linkelem be, mert haragszom rajuk, ugyanis több receptemet lenyúlták már úgy, hogy még egy kis zárójelben sem jegyezték meg, hogy tőlem származik, de én rendes vagyok és legalább ideírom az oldal nevét). Először néhány évvel ezelőtt Nyíregyházán egy wellness szállodában ettünk ilyen palacsintát és akkor nagyon ízlett. Nemrég újra jártunk ott, de eltűnt az étlapról. Nagy kár, mert igazán finom. Kicsit tömény, éppen ezért két palacsinta szerintem elég fejenként. Palacsintasütésnél azért számoljunk az "elrontott" példányokkal, meg a minőség ellenőrzése miatt fellépő veszteséggel . Nálunk még a kutyus azonnaléhenhalok tekintetével is számolni kell. Tovább a recepthez >>>

Húsgombócok tejfölös mártásban

Ez a recept a DPG (Drótpostagalamb) receptgyűjteményéből származik. Akik régóta jelen vannak az Interneten, azok biztosan jól ismerik. (Még én is küldözgettem be recepteket 8-10 évvel ezelőtt.) Mivel az arányok nem voltak pontosak és a húsmassza túl híg lett, körülnéztem a neten, hogy mások is elkészítették-e, és mennyiben módosították a receptet. Találtam párat, de csak egyetlen blogban tett valaki megjegyzést arra, hogy nem lehet az eredeti arányokkal gombócot formázni a húsmasszából. A többiek ki se próbálták, úgy közölték a receptet. Módosítottam az arányokon és remélem, hogy aki kipróbálja, nem bánja meg, mert az egyszerűsége ellenére is egy nagyon finom étel. Tovább a recepthez >>>

Mandarinos mákos rolád

Nemrég a Mákos túrótorta annyira ízlett, hogy már volt ismétlés is belőle, és azóta jobban megakad a szemem a mákos recepteken is. Egy nagyon régi Kukta került a kezembe, amiben ez a süti is szerepelt, és mint újdonsült mákkedvelő egyből megakadt rajta a szemem. Az évvégi ünnepek jó alkalmat adtak a próbára, amit a vendégeink is nagyon pozitívan értékeltek. Ez a mákos piskóta légiesen könnyű és finom, nem is gondoltam volna. A habos túrókrém szintén az, így jól kiegészítik egymást. Tovább a recepthez >>>

Virtuális étlap

Még a karácsony előtti zűrös, készülődős napok egyikén invitált Liza erre a játékra, de egyszerűen nem volt rá elég időm. Még az első felindulásomban elkezdtem az ételek címét linkkel együtt kimásolni a honlapomról, és még az édességeknél sem tartottam, amikor már legalább 60 receptet kigyűjtöttem. Rájöttem, hogy képtelen vagyok így kutyafuttában válogatni, ezért félretettem az egészet, hogy nyugodtabb körülmények között folytassam. Sokszori szűrés után ezeket sikerült kiválasztanom a 678 receptből. Ennél kevesebbet nem tudtam kiválogatni, mert ezek közül bármelyiket ki kellene hagynom, az már fájna.:)

Levesek, előételek

Csirke vajas tésztában

Gyümölcsleves túrós galuskával

Metélőhagymás kukorica krémleves

Norvég királyi leves

Tárkonyos raguleves

Húsételek

Csirke indiai módon

Fokhagymás sült lapocka

Hentesborda

Húsgombóc currymártásban

Kókuszos-ananászos karaj

Különleges töltött borda

Pezsgőmártásos csirke

Pilisi ragu

Rozmaringos-narancsos csirke

Tanduri csirke

Tepsis diós hús

Köretek

Ázsiai burgonya

Palaó rizs

Rozmaringos krumpli

Zöldséges-mogyorós rizs

Saláták

"Fehérjebomba" saláta

Kukoricás chilis babsaláta

Majonézes-virslis lencsesaláta

Mogyorós burgonyasaláta

Édességek

Almahabos süti Aliz módra

Emeletes élvezet

Krémes meglepetés

Különleges meggyes pite

Mákos túrótorta

Mennyei eledel

Pezsgőhab-torta

Sült túrógombóc

Verdens beste

Sós vendégvárók

Sajtkrémmel töltött pogácsa

Spenótos pogácsa

Töltött háromszögek

Már nagyon sokan elkészítették a saját étlapjukat, de én még kiváncsi lennek Gesztenye, Edo és Gyöngyi étlapjára is.

Májpástétom

Az elmúlt hetek édességdömpingje után jól jön egy sós étel is. Már alig tudok ránézni az édességekre, főleg azután, hogy tegnap sütöttem egy muffint, hogy a maradék marcipánt felhasználhassam. Most inkább egy régebben készített májas receptet vettem elő. Van ugyan egy kedvenc májkrém receptem, amit nagyon gyakran készítek, mert gyors és nagyon finom, de ki akartam próbálni, hogy a pástétom milyen lesz a rózsamuffin formában, mert szépen lehetne vele hidegtálat díszíteni. Szerintem jól mutat. Tovább a recepthez >>>

Pezsgőhab-torta

Ez a torta igazán méltó arra, hogy az új év első bejegyzését illusztrálja. Nálunk ritka az olyan alkalom, amikor alkoholtartalmú tortát készíthetek, mert igaz, hogy minden hónapra jut legalább egy családi összejövetel a névnapok és születésnapok okán, de mindenki kocsival jön, így inkább nem kockáztatom meg, hogy a társaság fele meg se kóstolja. Január elsejére ezt készítettem a vendégeinknek és magunknak, de senki nem ült kocsiba, így végre kipróbálhattam ezt a régóta őrizgetett receptet. Még az is elismerően nyilatkozott róla, aki a többi tortámból csak udvariasságból szokott enni, sőt még repetázott is, és ez volt az igazi elismerés.:) Biztos, hogy nem utoljára készítettem. Tovább a recepthez >>>