Tatárbifsztek

A tatárbifsztekhez kellemes emlékek fűznek, na nem azért, mert szeretem, ugyanis nem bírom megenni a nyers húst, hanem azért, mert  ifjú házasként Budapestre kerültem, és eleinte gyakran összejöttünk a barátokkal az Ádám nevű vendéglátóipari létesítményben, ahol mindenki tatárbifszteket evett, rajtam kívül. 50 Ft volt egy adag, és ezzel máris elárultam, hogy nem mostanában volt. Én nem ettem belőle, de előszeretettel kevertem a páromnak, aki nagy élvezettel ette nem kevés pirítósra kenve. Ha nem lett volna gyomorforgató érzésem a nyers hús láttán, biztos én is szerettem volna. Annyira irigyeltem azt az élvezetet, amivel pusztították ezt a húskészítményt, hogy egyszer egy darabot eltettem magamnak, és megsütöttem otthon. Nagy csalódás volt. Párom szerint nem is hasonlított a nyers változathoz. Azóta nem kísérleteztem se a sütésével, se az evésével, mert ami ennyire kiváltja az ellenérzést belőlem, az talán nem véletlenül van.  Az Ádámban hozták ki így a nyersanyagokat, ahogy én is elrendeztem a tányéron némi kis nosztalgiával. Tovább a recepthez>>>