Csokis marlenka

A sok édes után most megint valamilyen sósat akartam feltenni a régiek közül, de a konyhás levelezőlistán épp a Marlenka a téma, és tavalyról még volt egy csokis változat a tarsolyomban (a gépemben), így most is csak egy édességgel jelentkezem. Mint ahogy a receptben is írtam, nekem a legnagyobb gondot a tészta kinyújtása okozza, ahogy a levestésztánál is, mert erős karokra van szükség ahhoz,  hogy szép vékony legyen. Már végeztem az utolsó lap nyújtásával, amikor eszembe jutott, hogy van egy tésztagépem, amit szinte alig használtam, ugyanis ami nincs elől, arról hajlamos vagyok megfeledkezni. Nálam szinte minden bevetésre készen áll,  minden be van dugva, (van is egy kis káosz e miatt a konyhában), és inkább kikapcsolható konnektorokat, hosszabbítókat használok, hogy a biztonságra is adjak valamit. Szóval legközelebb előveszem és azzal fogom kinyújtani. Máris több kedvvel gondolok arra, hogy nekiálljak a sütésének, úgyis várakozik 2 doboz, már megfőzött sűrített tej a kamrapolcon. Tovább a recepthez>>>