A legfinomabb rakott káposzta

A recept egyszerű. Főzz egy jó adag töltött káposztát, majd ebből készíts rakott káposztát! Nem hülyültem meg, csak úgy elsóztam, hogy alig lehetett megenni. Már az egész rosszul indult. Szombaton elmentem a piacra a kedvenc savanyúság árusomhoz, hogy vegyek mindenféle különlegességet, mint pl. fokhagymával tömött cseresznyepaprikát, káposztával tömött uborkát, bébikukoricát, stb., és persze savanyú káposztát és leveleket. Olyan sokan voltak, hogy mire sorra kerültem, és kiválasztottam azt a 6-7 félét a vacsorához, a mögöttem állók fenyegető pillantásait éreztem a hátamon. Gyorsan fizettem és távoztam. Estefelé, amikor a káposzta került volna sorra, jutott eszembe, hogy pont azt nem vettem. Párom nem volt otthon, fiamat kértem meg, hogy gyorsan vigyen el a Tescóba, de ő is időre ment valahová, így nem tudtam végigállni a sort a savanyúságos előtt. Kénytelen voltam előre csomagolt vecsési savanyú káposztát venni, levél nélkül. Gondoltam nem nagy baj, hiszen a káposztalevelet többnyire a tányéron hagyják a családtagjaim, így jó lesz a meztelen gombóc is. A töltelék nagyon fincsi lett, még a rizst is füstölt hús levében pároltam meg hozzá. Egy nagy darab füstölt sonka levével engedtem fel a káposztát is, és került bele házi, kicsit csípős kolbász is, és igazán nagyon finom lett a végeredmény. Eztán 3 napig állt a hidegben, és mire sorra került, olyan sós lett, hogy alig tudtuk megenni. Még most sem értem, hogy tudtam így elsózni. Nem csak a káposzta, de a gombóc is nagyon sós volt. Még a kutyának sem adok nagyon sós ételeket, így már majdnem kidobtam, amikor mentő ötletem támadt. Főztem egy adag rizst só nélkül. A gombócokat szétnyomkodtam, a káposztát kiöblítettem, és a szokásos módon, jó sok tejföllel rétegeztem és átsütöttem. Olyan finom rakott káposzta lett belőle, mint még soha.  Azt azért nem mondom, hogy ezután majd  töltött káposztával indítom a rakott káposztát, de újabb bizonyíték, hogy nincs elrontott étel, legfeljebb kicsit körülményesebb módon készül el egy bizonyos étel.

Azért a lekozmált ételekből nem lehet mást készíteni, és idén erre is volt példa. A karácsonyi vacsora előétele borleves, és gesztenyeleves volt. A gesztenyeleves elkészült, félrehúztam, és közben egy másik étel alatt nagyobbra akartam venni a hőmérsékletet, de nem figyeltem eléggé, és alágyújtottam a kész levesnek. (Ez a hátránya a gázzal szemben a kerámialapos tűzhelynek.) Csak akkor vettem észre, amikor már a tetején forrt ki a fazékból. Mivel a gesztenyeleves egy sűrű krémleves, és tele volt rumban áztatott mazsolával, így kb. 2 cm vastagon úgy leégett, hogy nem csak a levest, hanem majdnem a kedvenc, vastag aljú fazekamat is ki kellett dobni. Végül sikerült a fazekat sok-sok forralással, sikálással, és mindenféle házi praktikákkal megmenteni, de a levest nem. Szerencsére volt még 2 gesztenyemassza a fagyasztóban, meg egy zacskó mazsola is, így újra elkészíthettem.