JellyPages.com

2012. december 28., péntek

A legfinomabb rakott káposzta

A recept egyszerű. Főzz egy jó adag töltött káposztát, majd ebből készíts rakott káposztát! Nem hülyültem meg, csak úgy elsóztam, hogy alig lehetett megenni. Már az egész rosszul indult. Szombaton elmentem a piacra a kedvenc savanyúság árusomhoz, hogy vegyek mindenféle különlegességet, mint pl. fokhagymával tömött cseresznyepaprikát, káposztával tömött uborkát, bébikukoricát, stb., és persze savanyú káposztát és leveleket. Olyan sokan voltak, hogy mire sorra kerültem, és kiválasztottam azt a 6-7 félét a vacsorához, a mögöttem állók fenyegető pillantásait éreztem a hátamon. Gyorsan fizettem és távoztam. Estefelé, amikor a káposzta került volna sorra, jutott eszembe, hogy pont azt nem vettem. Párom nem volt otthon, fiamat kértem meg, hogy gyorsan vigyen el a Tescóba, de ő is időre ment valahová, így nem tudtam végigállni a sort a savanyúságos előtt. Kénytelen voltam előre csomagolt vecsési savanyú káposztát venni, levél nélkül. Gondoltam nem nagy baj, hiszen a káposztalevelet többnyire a tányéron hagyják a családtagjaim, így jó lesz a meztelen gombóc is. A töltelék nagyon fincsi lett, még a rizst is füstölt hús levében pároltam meg hozzá. Egy nagy darab füstölt sonka levével engedtem fel a káposztát is, és került bele házi, kicsit csípős kolbász is, és igazán nagyon finom lett a végeredmény. Eztán 3 napig állt a hidegben, és mire sorra került, olyan sós lett, hogy alig tudtuk megenni. Még most sem értem, hogy tudtam így elsózni. Nem csak a káposzta, de a gombóc is nagyon sós volt. Még a kutyának sem adok nagyon sós ételeket, így már majdnem kidobtam, amikor mentő ötletem támadt. Főztem egy adag rizst só nélkül. A gombócokat szétnyomkodtam, a káposztát kiöblítettem, és a szokásos módon, jó sok tejföllel rétegeztem és átsütöttem. Olyan finom rakott káposzta lett belőle, mint még soha.  Azt azért nem mondom, hogy ezután majd  töltött káposztával indítom a rakott káposztát, de újabb bizonyíték, hogy nincs elrontott étel, legfeljebb kicsit körülményesebb módon készül el egy bizonyos étel.
Azért a lekozmált ételekből nem lehet mást készíteni, és idén erre is volt példa. A karácsonyi vacsora előétele borleves, és gesztenyeleves volt. A gesztenyeleves elkészült, félrehúztam, és közben egy másik étel alatt nagyobbra akartam venni a hőmérsékletet, de nem figyeltem eléggé, és alágyújtottam a kész levesnek. (Ez a hátránya a gázzal szemben a kerámialapos tűzhelynek.) Csak akkor vettem észre, amikor már a tetején forrt ki a fazékból. Mivel a gesztenyeleves egy sűrű krémleves, és tele volt rumban áztatott mazsolával, így kb. 2 cm vastagon úgy leégett, hogy nem csak a levest, hanem majdnem a kedvenc, vastag aljú fazekamat is ki kellett dobni. Végül sikerült a fazekat sok-sok forralással, sikálással, és mindenféle házi praktikákkal megmenteni, de a levest nem. Szerencsére volt még 2 gesztenyemassza a fagyasztóban, meg egy zacskó mazsola is, így újra elkészíthettem.
 

2012. december 22., szombat

Narancsos golyó

A banános golyó sikerén felbuzdulva tegnap készítettem egy narancsos változatot, mégpedig fagyasztott narancsból, amit már korábban egy másik süteménynél  kipróbáltam, csak most kekszet tettem hozzá. Eszméletlenül jó lett. Már elindult a fantáziám, és ananásszal is ki fogom próbálni. A csokival való bevonás is nagyon gyorsan megy, mivel a golyókat előtte lefagyasztom, így szinte azonnal rádermed. Tovább a recepthez>>>
A karácsonyi előkészületekkel nem állok túl jól. Ugyan ma sikerült végre megvennem a vacsorához valókat, az ajándékok legnagyobb része becsomagolva, kihasználva a TV előtt töltött, amúgy passzív órákat, de a takarítás nagy része még hátra van. Alig sütöttem valamit, ami elsősorban a lelkemnek hiányzik, mert ez a tevékenység régi családi tradíció nálunk. Nincs karácsony sütihalmok nélkül, pedig már alig van rá  igény.
Mivel nem tudom, hogy lesz-e időm egyáltalán leülni a számítógép elé a következő két napban, így most kívánok minden kedves látogatómnak és blogtársamnak nagyon boldog ünnepeket!

2012. december 17., hétfő

Banános golyó

Vészesen közeledik a karácsony. Máskor már kész tervem volt ilyenkor a karácsonyi menüt illetően. Most meg még azt se tudom, mi lesz a karácsonyi vacsora, pedig idén is 14-en leszünk szentestén. Tavaly ilyenkor már a fagyasztóban volt a káposztába való töltelék is, hogy csak tölteni kelljen a leveleket, és már mehet is a fazékba a többi hozzávalóval együtt. A pulyka vagy csirkemell szeletek is feldolgozva, akár megtöltve, feltekerve, szintén lefagyasztva vártak a sorukra. Most még a húsokat sem vettem meg, ellenben minden ajándék megvan, ami nagy szó, mert sokan vagyunk a listán, és minden évben komoly fejtörést okoz az ajándékok kitalálása, és felkutatása. Még a neten rendelt ajándékok is megérkeztek, így az ünnepi készülődés félig már sikeres.
Régi családi hagyomány szerint a karácsony előtti héten minden nap sütöttünk valamit. Kezdve a szárazabb, elállósabb sütikkel, de most még csak az sincs összeírva, hogy miket szeretnék sütni. Azért próbasütéseket is végeztem pár hete, amikor Csak a puffin blogjában találtam két nagyon jó receptet, amit azonnal ki kellett próbálnom, és biztos, hogy az ünnepi sütitálon is ott lesznek.
Ez az egyik. Egyszerű és nagyon finom. Tovább a recepthez>>>

2012. december 15., szombat

Tarka kókuszos

Kókuszkedvelőknek igazi csemege. Több változatban is megtaláltam  már a neten, de ez a recept a NoSaltyról való. Tovább a recepthez>>>

2012. december 7., péntek

Megint megjelent egy receptem nyomtatásban...

...csak kár, hogy nem én adtam ki.
Már nem először fordul elő, hogy a szakácskönyvek vagy a folyóiratok böngészése közben a saját receptemmel találkozom. Néha mások figyelmeztetnek arra, hogy valamelyik receptemmel találkoztak már nyomtatásban. Legjobban az bosszant, ha olyan receptről van szó, amit én találtam ki. Sok olyan étel van, aminek az eredete ismeretlen, mert már a nagymamáink is sütötték/főzték, és sokan azóta már az ízlésükre alakították, és így lett belőle valakinek a „saját” receptje, de ami tényleg saját ötlet, annak a lenyúlása még bosszantóbb.
A képet az egyik áruházban készítettem telefonnal, így elég gyenge a minősége. Még a szöveg is teljesen az enyém, csak többes szám 3. személyre alakítva, mert én minden receptemet egyes szám első személyben írom, elvégre én, egyedül készítem, nincs ott velem senki.:)
Az könyv amúgy egy nagyalakú, szép könyv, csak kár, hogy a netről összeszedett receptekkel van tele, eredeti nem sok lehet benne, így megvenni sem érdemes.

Ez a könnyv.




És itt van az én eredeti receptem. Szerintem még a képem is jobb, pedig azt is én készítettem, mint azt a 24 db  fázisképet is, ami itt található.>>>

2012. december 3., hétfő

Nesselrode krém

Igaz, hogy én ezt tavasszal készítettem, de már akkor arra gondoltam, hogy ez egy jó kis karácsonyi desszert lehet a vacsorához. Sok helyen megtaláltam a receptjét a neten, nagyjából mindegyik hasonló volt, kivéve a Stahl Judit féle változat, ami lényegesen tojásspórolósabb. A mai tojásárak mellet talán az sem lehet sokkal rosszabb, mert úgyis a gesztenye és a kandírozott gyümölcsök adják meg a jó ízét. Tovább a recepthez>>>