JellyPages.com

2010. július 30., péntek

Pirított máj

Még régen valaki kérdezte, hogy hol van az oldalamon a paprikás krumpli receptje, mert nem találja. Mondtam neki, hogy azért nem tettem fel, mert az egy olyan étel, amit mindenki tud készíteni. Nem hiszem, hogy bárki paprikás krumpli receptért blogok tucatjait böngészné át, ha meg egy paprikás krumplit ütök össze, nagy ritkán, akkor azt azért teszem, mert nincs sok időm, ezért aztán egyszer sem jutott eszembe, hogy nekiálljak fényképezni főzés közben. Amikor ettük, már igen, de a honlapom sajátossága a fázisfotók, így nem elég csak a végeredményt lefényképezni. Erre azt mondta, hogy rosszul gondolom, mert nem mindenki tud jó paprikás krumplit főzni, és aki nálam pont azt keresi, mint ő, az arra is kíváncsi, hogy én hogy készítem, és nem feltétlenül azt, hogy nem tudja hogy kell. (Jut eszembe, azóta se tettem fel paprikás krumplit az oldalamra.) Ez most csak azért jutott az eszembe, mert vannak ilyen ételek, és a pirított máj is ilyen. Aki nem szereti a májat, az úgysem készít, aki meg igen, az meg már úgyis tudja hogy kell.
Én még emlékszem azokra az időkre, amikor májat csak ritkán lehetett kapni. El is gondolkodtam, hogy ennek mi lehetett az oka, hiszen akkor is volt májuk az állatoknak, és a maiaknak sincs több egynél. Ma ez egy olcsó termék, és mindig lehet kapni. Lehet, hogy régen májat tettek a májkrémbe, mert a mostaniakban, tisztelet a kivételnek, a májból van a legkevesebb, és ezért volt hiánycikk? Ha ritkán lehetett kapni nyers májat, akkor nagyobb mennyiséget vettem, és a feléből biztos, hogy pirított májat készítettem, amit kiadagolva lefagyasztottam, mert jól fagyasztható. Még a 80-as években lehetett kapni mirelit pirított májat, viaszos papírdobozban. Sokszor vettünk, mert nagyon finom volt, de hogy tényleg az volt-e, vagy csak az emékeimben él úgy, azt már nem tudom. Tovább a recepthez >>>

2010. július 28., szerda

Baconos grízes tészta

A grízes tészta is olyan, mint a káposztás - és a túrós tészta. Sósan is, és édesen is nagyon finom. Nálunk a párom csak édesen eszi ezeket a tésztaféléket, míg a fiam és én vegyesen. Felét sósan, szalonnával, borssal (melyiket hogyan), míg a másik felét porcukorral, hiszen mindkét változatát egyformán szeretjük, éppen ezért nehéz a választás. A fiamat még az sem zavarja, ha a tésztát a kisütött szalonna zsírjában forgatom meg, mielőtt ráteszem a tejfölt és a túrót. Szerinte attól a kis szalonnás íztől nem lesz rosszabb a porcukros változat sem. Én azért a vaníliás ízt jobban szeretem párosítani a túróval. Bár az is igaz, hogy engem se zavar, ha a megborsozott káposztás kockára teszem a cukrot. A grízes tésztát eddig mindig porcukorral és lekvárral ettük, de a párom nem nagyon lelkesedik érte, így kipróbáltam sósan és szalonnával. Nekem nagyon ízlett, bár nem tudtam eldönteni, hogy mivel együk, mi illik hozzá, de mire kitaláltam volna, már el is fogyott, csak úgy magában. Tovább a recepthez >>>

2010. július 25., vasárnap

2010. július 22., csütörtök

Márványos csokis süti

Nem egy kimondottan aktuális nyári édesség, mert be kell kapcsolni hozzá a sütőt, ami ebben a nagy melegben nem éppen vonzó. Valami olyasmit akartam feltenni az oldalamra, ami kissé lecsendesíti a kedélyeket, amit a tortám váltott ki. (Nem itt, hanem a honlapomon.) Remélem ezzel senkinek nem lesz semmi problémája, mert ez csak egy egyszerű, de nagyon finom csokis süti. Tovább a recepthez >>>

2010. július 19., hétfő

Szülinapi torta II.

Ennél sokkal találóbb nevet is adhattam volna neki, de nem jutott eszembe semmi szolid, márpedig igyekeztem, hogy ne verje ki a biztosítékot senkinél sem, mint pl. a Cicitortám. Még mielőtt újabb felháborodott megjegyzést kapnék érte Névtelen kedves olvasómtól. szeretném megjegyezni, hogy ismét nagy sikert arattam vele családi körben. A 90 éves nagypapának különösen tetszett.:)
Egy kép a "gyerekről" a torta társaságában.
Tovább a recepthez >>>

2010. július 13., kedd

Sült túrós sajtszelet

Szeretem az ehhez hasonló ételeket, főleg ilyen nagy melegben. Valahogy nem igazán vágyom most a húsra, de a salátaféléket meg nem szeretem önmagában. Főzni sincs nagy kedvem, a szabadidőm is kevesebb lett. Egy ilyen étellel nem kell sok időt tölteni a konyhában, ami amúgy a kedvenc tartózkodási helyem, csak nem ilyen nagy melegben. Tovább a recepthez >>>

2010. július 6., kedd

Tejszínes ragu tócsniban


Valahogy mostanában nincs olyan nagy kedvem főzni. Kikészít ez a meleg. Nem szívesen kapcsolom be a sütőt, és a bevált receptjeimet veszem elő inkább. Nagyon kevés az időm, a hétköznapok csak azzal telnek, hogy a munkába megyek-jövök, egyre később érek haza, és csak a hétvége marad, ami olyan gyorsan elmegy, hogy észre sem veszem. Hetek óta mindig van valamilyen családi összejövetel, amire készülök. Nem panaszkodni akarok, mert szeretek készülődni, de most kicsit elfáradtam, és még szabadságra se mehetek mostanában. Még szerencse, hogy sok régebbi recept lapul a gépemben, így ha újakat nem is sokat készítek, legalább van mivel bővítenem a választékot. Ez a mai nem éppen a legaktuálisabb recept, mert tócsnit öreg krumpliból érdemes készíteni, és már szinte csak újat kapni, de erre nem gondoltam, amikor kiválasztottam. Tovább a recepthez >>>

2010. július 4., vasárnap

Tojásos sajttekercs


A múltkori szendvicsekhez készítettem ezt a sajttekercset. Néhány szendvicsre csak ezt tettem némi uborkával, lilahagymával, sajtkrémrózsával díszítve, de a többivel a kőrözöttes szendvicseket díszítettem. Jól mutat a hidegtálon is. Tovább a recepthez >>>

2010. július 1., csütörtök

Szendvicsek




Hétfőn szomorú esemény, anyósom temetése miatt gyűlt össze a család, és utána hozzánk jöttek a családtagok és a barátok. Szóba került, hogy rendelünk szendvicseket, meg sütök édes és sós süteményeket, de én a szendvicskészítés öröméért magamra vállaltam ezt a feladatot, és nem azért, mert a feléből ki lehet hozni házilag. Eredetileg 40 főre számítottunk, végül 30-an voltunk. Előző hétvégén már készítettem olyan sós süteményeket, amelyek jók bírják a várakozást egy jól záródó dobozban (Ági féle sajtos ropogós és Sós -omlós sütemény), meg olyan édes sütiket, amelyek szintén előre elkészíthetők (Kekszes őzgerinc és egy Csokis süti, annak a receptjét is hamarosan felteszem az oldalamra). Előző nap sütöttem 2 tepsi Süllyedős meggyes sütit, ami egy kicsit emlékezés is volt anyósomra, hiszen ez az egyetlen recept, amit tőle tanultam. Nem volt egy „konyhatündér”, de ezt a sütit még nem ismertem, amikor megtanított rá. A temetés napján reggel fél 6-kor felkeltem, megsütöttem 4 tepsi pogácsát, mert a pogácsa csak frissen az igazi, és elkészítettem 180 db szendvicset (az 50 fokos konyhában, mert a sütő rendesen felmelegítette). Előtte nap már készült hozzá halkrém, tojáskrém, kőrözött és sajttekercs tojáskrémmel, sajtkrémmel és sonkával töltve. A kenyerek egy részét ezekkel, a többit sonkával és téliszalámival készítettem. Amikor felmerült a szendvicskészítés ötlete, a legnagyobb gondot az okozta, hogy ennyit hogy tudok úgy elkészíteni pár órával előbb, hogy ha a vendégekkel érkezünk haza, már csak a kész kenyereket kelljen a hűtőből kivenni. Szerencsére a régi hűtőszekrényünket, ami nagyon jól működik, nem dobtuk ki, hanem beállítottuk a garázsba, és bár néha bosszankodom, hogy sok helyet foglal, nagyon jól jön a nyári vendégeskedések idején. Jó szolgálatot tett 2 évvel ezelőtt is a lányom esküvőjén, amikor 2 hétig folyamatosan sütöttem és töltöttem meg a hűtőt a sütikkel. Hely volt bőven, de nem tudtam, hogy honnan szerezhetnék olyan dobozokat, amikben a szendvicses cégek szállítják a megrendelt szendvicseket. Nem gondoltam először, hogy egy ilyen üzletben dobozt is vehetek szendvicsek nélkül, de az elsőben, amelyikben érdeklődtem, szó nélkül kaptam 100 Ft/db áron. A mérete pont akkora, hogy kényelmesen elfér a hűtőben, a magassága pont olyan, hogy a feldíszített szendvicsek nem nyomódnak össze benne, vagyis pont erre a célra készítették. Hogy ez miért nem jutott eszembe, amikor azt a rengeteg sütit sütöttem az esküvőre? Összevásároltam mindenféle méretű műanyag dobozt, ami nem volt ideális a helykihasználás szempontjából. Szóval nagyon jól működtek a dobozok, és látványra sem volt gyengébb, mint a szendvicses cégek kínálata, ízre meg szerintem még jobb is volt. Sajnos nem készítettem menet közben képeket róla, mert siettem, hogy elkészüljek vele délig, amikor meg már ott voltak a vendégek, nem akartam feltűnést kelteni a fényképezéssel, így csak néhányról készült egy-egy gyors kép. 3 féle kenyeret használtam hozzá, nagyobb méretű szendvicskenyeret, félbe vágva, meg zsúrkenyeret, kukoricásat és magosat. Megérkezésünk után már csak tálakra kellett rakni, így én is a vendégekkel lehettem a kertben. Igaz, hogy még tegnap is szendvicset ettünk vacsorára, de megoldottam, hogy ne legyen unalmas, a sonkásakat beraktam a sütőbe (salátalevél nélkül), és megsütöttem. Mint mindig, most is túl sokat készítettem mindenből, de inkább maradjon meg, mint azon izguljak, hogy mindenkinek annyi jut-e, amennyit enne.