JellyPages.com

2010. február 28., vasárnap

Banános joghurt

Nálunk a fiam nagy fogyasztója a gyümölcsjoghurtoknak, így elsősorban nála aratott nagy sikert. Máskor is szoktam gyümölcsöt joghurttal összekeverni, de eddig hiányzott belőle ez a krémes állag, ami most ezzel a főzés nélküli vaníliás krémmel megvalósult, ráadásul a vanília és a banán is egy jó ízpárosítás. Már várom a friss nyári gyümölcsöket, kezdve az eperrel. Tovább a recepthez >>>

2010. február 24., szerda

Tejfölös-áfonyás pite

A fázisfotózásnak is van hátránya, mert ha új receptet készítek, akkor az elképzelésem szerint haladok, közben készítem a képeket, és egyáltalán nem biztos, hogy a végeredmény is olyan lesz, mint amilyennek a lelki szemeimmel látom, bár többnyire azért bejön. Ha csak ezt a képet tenném fel a recepthez, akkor egyszerű dolgom lenne, mert csak a szöveget alakítanám a végeredményhez. Az elképzelésem szerint - a kétféle krémet - a zebrasüti elvén, felváltva öntöttem a tésztára, csak azzal nem számoltam, hogy túl híg ahhoz, hogy a csíkok megmaradjanak, és a fajsúlya szerint fog elválni a két réteg. Úgy gondoltam, hogy az aszalt áfonya majd sülés közben belesüllyed a lágy krémbe, de ő nem úgy gondolta, és a tetején maradt. E szerint jobb lett volna belekeverni. Az már mellékes, és nem került a képek közé, hogy a mennyiséget sem találtam el, és sok megmaradt a kétféle krémből, ami persze nem veszett kárba, mert beleraktam egy bögrébe és betettem a mikróba pár percre, a fiam nagy örömére. Természetesen a receptet már a tapasztalatok alapján írtam meg, így legközelebb már nekem is sokkal egyszerűbb lesz elkészíteni. Ha nem lenne még rengeteg ötlet és kipróbálatlan recept a tarsolyomban, akkor most megsütném újra, de több a tervem, mint a lehetőségem. Egyébként mindenkinek nagyon ízlett. Tovább a recepthez >>>

2010. február 22., hétfő

Májrizs

Régebben, amikor naponta főztem, mert jóval több volt a szabadidőm, sokszor okozott gondot, hogy milyen levest főzzek. Van néhány kedvencünk, de nem lehet minden héten gulyáslevest, borsólevest, meg ilyesmiket főzni, meg különben sem voltam soha nagy levesevő (ehhez képest közelít a 80-hoz a leveseim száma, ezt se gondoltam volna). Gyakran készítettem leveskockából húslevest, de mindig igyekeztem valamilyen levesbetéttel feldobni. A tészta volt a legritkább, pedig az mindig kéznél volt. Szinte kerestem az érdekes levesbetéteket. Ez a Májrizs nem egy különleges betét, de a májgombóc mellett nagyon a háttérbe szorult, pedig finom és érdekes. Még a Horváth Ilona szakácskönyvéből készítettem először, és jó hosszú időre feledésbe merült, aztán pár hete maradt néhány szelet sertésmáj, amit végül nem paníroztam be rántott májnak, és szerencsére eszembe jutott ez a rég elfeledett recept. A fiúktól is jó osztályzatot kapott. Tovább a recepthez >>>

2010. február 21., vasárnap

"Receptforduló"

Nem évforduló, csak "receptforduló", mégis egy kis megemlékezést érdemel, ha egy újabb kerek számhoz érek. Most van a 7. kerek szám.:)
Úgy gondoltam, hogy ez a Madártejes torta méltó arra, hogy a 700. recept legyen az oldalamon.
Ezt írtam a recept elé:

"Ez a 700. recept az oldalamon. Kivétel nélkül mind elkészítettem, több mint 6 ezer képpel együtt, nem egészen 3 és fél év alatt. Köszönöm a családomnak, hogy minden új kísérletezésemet megadóan tűrik, és azt is, hogy a kedvenc ételeik csak nagyon ritkán kerülnek az asztalra. Ígérem, hogy az 1000. recept után elsősorban nem a honlapomnak, hanem nekik fogok főzni."


Valahogy úgy gondolom, hogy egy 1000 receptből álló "szakácskönyv" már elég jelentős ahhoz, hogy ne csak az új recept reményében kattintsanak az oldalra. 1000 recept mégsem olyan sok, mert a legtöbb receptgyűjtő oldal a sokszorosával büszkélkedhet, már amennyire büszke lehet valaki arra, hogy ügyesen bánik a Ctrl+C és Ctrl+V gombokkal.:)

2010. február 20., szombat

Madártejes torta

Vannak olyan receptek, amibe az ember gyakran beleütközik a neten, és sokáig csak tervezgeti, hogy egyszer elkészíti. Én így voltam a Madártej szelettel. Mindig igyekeztem egy-egy recept forrását megadni, amennyiben tudtam, hogy honnan származik, de amióta beindult a képlopások elleni küzdelem a blogosok körében, azóta még jobban figyelek erre, pedig olyan képet még soha nem tettem fel az oldalamra, amit nem én készítettem. Érdekes ez a recept, mert nagyon sok helyen megtalálható, de senki nem hivatkozik semmilyen forrásra. Igyekeztem megkeresni az első megjelenését az Interneten, de ahhoz sokkal több időre és türelemre lett volna szükség, márpedig az idővel kicsit hadilábon állok. Végül a legkorábbi receptet a Hoxán találtam meg, 2007. február 25-én töltötte fel juditkoller. Bárhonnan is vette a receptet, jó ötlet volt megosztani másokkal. Tovább a recepthez >>>

2010. február 17., szerda

Kókusztejes csirke


Amikor először kóstoltam friss kókusztejet Indiában, még valamikor az időszámításunk előtt, nagy csalódás volt. Én valamilyen hófehér, sűrű, édes, nagyon kókuszízű italt vártam, és nem egészen azt kaptam. Úton-útfélen árusították a friss, cikkekre vágott, hófehér kókuszdiót, ami a kókuszreszelékhez szokott ízlésemnek nagyon tetszett, de a kókusztej nagy csalódás volt. A fiam 2 éve elvégzett egy mixersulit, és egész nyáron koktélokat gyártott. Annyi kókuszszirup kellett neki, hogy jobbnak láttam megvenni a kókusztejport és magam készíteni, mert a készen vett szirup nem éppen olcsó. Azóta minden ehhez hasonló ételt poros kókusztejjel készítettem, kivéve most, mert már nagyon régóta árválkodott a kamrapolcon egy dobozos. Nagyon jól sikerült. Tovább a recepthez >>>

2010. február 15., hétfő

Hagymakrémes krumpli

Ennek a köretnek elsősorban a fiam örült nagyon, mert imádja a hagymás ételeket. Az apja annyira nem lelkesedett érte, mert szerinte mostanában túl sok volt a hagymás étel. Ez a túl sok, a múlt heti hagymás tört krumpli és ez a köret volt. Több, mint 30 év után most kellett megtudnom, hogy nem különösebben rajong a hagymás ételekért. Tovább a recepthez >>>

Lelkifurdalásom volt, hogy megfosztom attól a családias, biztonságos érzéstől, amit a vasárnapi húsleves-rántott hús állandósága jelentene, ami helyett én az állandó konyhai kísérletezéseimnek teszem ki. Valentin nap alkalmából azt mondtam, hogy bármit kérhet ebédre, én azt főzöm, függetlenül attól, hogy már fent van-e a honlapomon vagy még nincs. A kérése zöldborsóleves, egyszerű rántott hús és sült krumpli volt. Megkapta. Itt a bizonyíték. Jobban örült neki, mint bármelyik különleges ételemnek. Lehet, hogy gyakrabban kellene neki főzni és nem a honlapomnak?


2010. február 14., vasárnap

Csokis-meggyes és barackos-túrós rétes

Azt hiszem kevés magyar mondja azt, hogy nem szereti a rétest. A készen kapható réteslapok miatt a legegyszerűbb sütemények kategóriájába került, hiszen csak a töltelékkel van egy kis munka. Nálunk a túrós-almás-meggyes hármas a nyerő. Hogy ne legyen mindig egyforma, valami kis plusz többnyire kerül a töltelékbe. Ezt a rétest még a múlt nyáron készítettem, amikor a meggy és a barack szezonja volt, de mindkettő nagyon finom befőttből is. A rétes kapcsán elgondolkodtam egy kicsit azon, hogy régen, amikor a nagymamám szinte minden héten nyújtott rétest, ugyanazt a 4-5 félét sütötte évtizedeken keresztül. Aztán elkezdtem leírni, hogy milyen réteseket szokott sütni, és meglepődtem, mert 10-re én is emlékszem, és biztos van 1-2, amire nem. Túrós, kapros-túrós, tökös-túrós, mákos, diós, tökös-mákos, meggyes, cseresznyés, darás és valamilyen vaníliás-krémes, de azt nem tudom hogyan készítette. Én inkább a tökös változatokat kihagyom, különben nem számíthatok túl nagy lelkesedésre a családban, így inkább a kedvenc hármast próbálom megújítani. Tovább a recepthez >>>

2010. február 11., csütörtök

Csirkenyárs kukoricakabátban

Ez lett a maradék tésztából. Nagyon finom, fűszeres a bunda, és egy kicsit ropogós a kukoricadarától, a csirke meg omlós a viszonylag vastag bunda alatt. Nekünk nagyon bejött. Tovább a recepthez >>>

Virsli kukoricakabátban

Jókaja.hu blogjában találtam ezt a receptet, és már első olvasatra is tetszett, aztán kipróbáltam, és ízlett. Mivel csak néhány virslit sütöttem ezzel a módszerrel - csak ketten voltunk - de a teljes mennyiségből készítettem a tésztát, így jócskán maradt. Volt néhány csirkemell filé a hűtőben, így nem volt kérdéses, hogy mi legyen az ebéd. A receptet nem változtattam meg, csak kiegészítettem képekkel. Tovább a recepthez >>>

2010. február 10., szerda

Almás és mákos rakottas

Hasonló mákos rakottas már készült régebben is, de az almás változat új. Fele-fele arányban készítettem, hogy ha az almás annyira nem jönne be a fiúknak, azért legyen mit enni. Ha tudom, hogy ilyen jól sikerül, az egész lehetett volna csak almás. Ritkán ismétlem a recepteket amióta a honlapomnak főzök (gyakran ér ez a vád itthon), hisz mindig újabb és újabb ötletekkel kell előállni, de ezt hamarosan ismételni fogom. Tovább a recepthez >>>

2010. február 8., hétfő

Sajtos perec

A szalakálit mostanában nem olyan gyakran használjuk, mint régen. Nagymamám szinte alig használt sütőport, csak ezt. Gyakran elüldözött az illata a konyhából, mert szörnyű az ammónia szaga, de mire kihűl a sütemény, már nem marad ebből az illatból semmi. Mellékíze sincs, mint a sütőpornak. Ezt a receptet a kolléganőmtől kaptam, miután a karácsonyi összejövetelre hozott ilyen perecet, és annyira finom, ropogós és friss volt még másnap is, hogy mindenképpen ki kellett próbálnom. Tovább a recepthez >>>

2010. február 6., szombat

Túróbundában sült banán

Egyszerű, gyors, igaz nem diétás, és még olajszag is terjeng utána, de megéri, mert finom. Ma ebédre készült. Szerintem elég csak porcukorral megszórni, mert így jobban érvényesül a sült banán íze, de a gyerekek kipróbálták vanília fagyival is. Frissen sütve az igazi,ezért forrón ettük, és tényleg jó volt hozzá a hideg fagyi. Tovább a recepthez >>>

2010. február 5., péntek

Töltött tojással töltött karaj

A rántott hús, bármilyen formában, az egyik legnépszerűbb étel nálunk. Mivel nem kerül túl gyakran az asztalra, ezért nem is tudjuk megunni. Soha sem egyforma, mert vagy a panírban vagy a húsban mindig van valami extra. Tovább a recepthez >>>

2010. február 4., csütörtök

Sárgarépás rizs

Egy eszerű kis változtatással az unalmas rizsből egy nagyon finom, a legtöbb húsételhez jól passzoló köretet lehet készíteni. A sárgarépához való vonzódásom még viszonylag friss, így további sárgarépás ételek megjelenésére lehet számítani a családi étlapon.:) Be kell hoznom néhány évtizednyi elmaradást.:) Tovább a recepthez >>>

2010. február 2., kedd

"Igazi" Sportszelet


Jokaja.hu oldaláról vettem kölcsön ezt a receptet. Kipróbáltam és nyert. Erről eszembe is jutott egy régi emlék, amikor még gyerek voltam és a nagymamám, aki velünk élt, elutazott valahová és egy hét múlva egy zacskó tejporral jött haza és egy tejcsoki recepttel. Addig még soha nem láttam tejport, még dobozos és zacskós tej sem volt, kannában vettük a tejet a tejboltban. Izgatottan vártuk a csokit, ami el is készült. Hasonló volt ehhez, csak valamilyen fura íze volt. Most már tudom, hogy egy kissé romlott lehetett a tejpor, mert azóta már én is dobtam ki hasonló ízű tejport, amit felbontottam és túl sokáig nem használtam fel. A csoki azért elfogyott lassacskán. A receptet megőriztem, és 20 évvel később kipróbáltam nem romlott tejporból. Ha eszembe jutott volna, hogy rumaromát is tegyek bele, már régen felfedezhettem volna a Sportszeletet.:) A tejport azóta a mélyhűtőbe teszem, ha nem használom el azonnal. Mostanában úgyis nagyobb kiszerelésben kaptam, csak ne kérdezzétek hol, mert arra már nem emlékszem. Tovább a recepthez >>>