JellyPages.com

2009. november 30., hétfő

Mini túrós táska

Ebben a mini változatban az a jó, hogy akár egyszerre is bekapható, ami egy porcukorban megforgatott sütinél nagyon praktikus lehet. Nekünk nagyon ízlett. Még sűrű szilvalekvárral is el tudnám képzelni, vagy sütésálló lekvárral. Jól mutat a sok kicsi batyu. Tovább a recepthez >>>

Hétvégi gasztrokaland


Wellness hétvégén voltunk Nyíregyházán egy nagyobb társasággal. Nem elég, hogy a szállodában is folyton ettünk, hála a svédasztalos ellátásnak, még hazafelé is megálltunk egy étteremben, nem messze Nyíregyházától Nagycserkeszen, a Napliget Étteremben. Kollégáktól jött az ötlet, hogy ezt nem szabad kihagyni, mert nagyon jó az étel és sokat is adnak. Ez annyira így van, hogy megérdemelnek ennyi ingyen reklámot. A kiszolgálás gyors, az adagok iszonyatosan nagyok, de fel vannak rá készülve, mert kérés nélkül is becsomagolják egy helyes kis dobozba a maradékot. Az étlapon fél adagok is szerepelnek, ami egy átlagos éttermi adagnak felel meg. Én ezt az Ördögpecsenyét rendeltem, ami nem más, mint 2 nagy lapcsánka (tócsni) között egy nagyon finom tarjás, gombás, uborkás ragu. A szakács fantáziáját dicséri a névhez illő küllem. Nagyon ötletes és finom. Pont a felét tudtam megenni, így a másik feléből megvolt a mai ebédem. (A tányér a szokásosnál nagyobb volt.)

2009. november 29., vasárnap

Székelykáposzta

Káposztából minden jöhet, a kerek, a gömbölyű, a hosszúkás...ja... nem, az a csoki... a káposztából jöhet az édes, a savanyú, a töltött, a rakott, a lucskos, de elsősorban a székelykáposzta. Gyorsan elkészíthető és nehéz elrontani. Bár ez sem igaz, mert ha túl savanyú, ha nem elég savanyú, ha kispórolják belőle a húst, az erősen rontja a minőségét. Ez az az étel, amit legalább 3 napig egymás után képes vagyok megenni a nélkül, hogy unnám. Tovább a recepthez >>>

2009. november 27., péntek

Meggyes-zselés finomság

Ki ne ismerné azt az egyszerű édességet, hogy a tejfölt megízesíti, aztán lerakja babapiskótával vagy keksszel és másnapra már szeletelhető is. A fiam sokszor ezzel kápráztatta el a barátnőit, mert a végeredmény alapján a konyhai antitalentum kislányok azt hitték, hogy ezt valami nagy durranás elkészíteni. (Remélem egy régi barátnője sem olvassa ezt a blogot.):) Fiam fantáziája nem korlátozódott csak a cukorra és a vaníliára, mert ő a fűszerezés nagymestere -teljesen autodidakta módon - már középiskolás kora óta (mégis csak hagyni kellett volna, hogy szakácsnak menjen a gyerek):) Eddig eszembe se jutott, hogy én is elkészítsem és felrakjam a weboldalamra, de most mégis. A receptet az egyik Látogatóm írta be a fórumomra, és megtetszett benne ez a zselés gyümölcs a tetején, ami nem sokkal fáradságosabb, mégis olyan kerek lesz tőle ez a finomság. Tovább a recepthez >>>

2009. november 25., szerda

Töpörtyűgombóc leves


Lőrincen, a Havanna lakótelep szélén van egy piac, ami csak szombaton működik. Van ott egy hentes, aki világbajnok disznóságokat árul. Igaz, hogy drágább a többinél, de az árúja is annyival jobb. Hihetetlenül finom a töpörtyűje. Nem túl gyakran vásárolunk, mert nem nagyon kellene enni ilyesmit, de néha elcsábulunk, és végigálljuk a sort, mert megéri. Ezt a levest még a nyáron főztem és nem voltam túl népszerű itthon, amikor szóltam, hogy a maradék töpörtyűből levesbetétet szeretnék készíteni. Egyrészt azért, mert a párom már a lila hagymát is felkutatta hozzá, másrészt meg nem hangzott túl jól, hogy gombócot akarok belőle készíteni. A végeredmény azonban mindenkit meggyőzött arról, hogy a lemondás nem csak áldozatot jelent.
Tovább a recepthez >>>

2009. november 24., kedd

Borsós-csirkés tészta

Sokan nem szeretik a csirkemellet, mert túl ízetlennek, túl száraznak tartják, nálunk meg ezt szeretik a legjobban a gyerekek, ezért számtalan változatban készítettem már. Mindig van pár kilónyi a mélyhűtőben, így ha nincs semmi konkrét elképzelésem előre, amihez vásárolok is, hát jön a csirkemell a hűtőből. Vettünk hétvégén egy zsák krumplit a bevásárlásból hazafelé (évek óta nem eszünk annyi krumplit, hogy érdemes lenne nagyobb tételben beszerezni, mert vagy megromlik, vagy megfagy, vagy kicsírázik a fele, ezért inkább annyit veszünk egyszerre, amennyi 2-3 hétvégén elfogy. Most mégis megálltunk az útszéli árusnál és vettünk egy zsákkal. Ennek örömére tésztás csirkét készítettem.:) Tovább a recepthez >>>

Kellemes Nálad

Jó kaja jóvoltából én is megkaptam ezt a Kellemes Nálad elismerést. Tudom, hogy ez még nem igazán a blogos múltamnak szól, mert még igencsak ifjoncnak számítok, mint blogíró, inkább az elmúlt 10 éves közös konyhalistás múltunknak. Nagyon szépen köszönöm.:)
Eddig is rendszeresen olvasgattam a gasztroblogokat, weboldalakat, de amióta a gasztroblog oldalon a friss bejegyzéseket nyomon követem, azóta újabbakat is felfedeztem.
Én sok oldalon érzem magam kellemesen, sok oldalt raktam a kedvencekbe, így most azok közül válogatok.

Gesztenye



2009. november 23., hétfő

Raffaelló golyó és tekercs

Már hosszú évek óta készítem ezt a finom csemegét, de egy valamit nem szerettem benne, azt, amit mindenki szeret, az egész mandulát a közepében. Gondoltam, kipróbálom drazséval, de nem volt itthon, így fehér és keserű csokival kevertem az aprított mandulát és azzal töltöttem meg. Egész jó lett. Recept itt: >>>

2009. november 22., vasárnap

Mézes-fűszeres tej


Engem is megcsapott a Karácsony szele. Mindez reggel történt a konyhába lépve. Elő is vettem a télapós és karácsonyos bögréket, mert év végéig ebből isszuk a reggeli kakaót és teát, persze csak hétvégén, mert reggel fél 7-kor, amikor indulunk a munkába, nem igazán szoktunk se teázni, se kakaózni. Ez a hétvégék privilégiuma. Karácsonykor meg nem kakaót iszunk, hanem mézes-fűszeres tejet. Nem különösebben komplikált a recept, hiszen a tejen, a mézen, a Mézessütemény fűszerkeveréken és a narancshéjon kívül legfeljebb egy kis tejszínhab kerül a bögrékbe, mégis olyan karácsonyvárós hangulatot árasztott, hogy még a papír és a ceruza is előkerült, hogy legalább a nevek felkerüljenek a megajándékozandók listájára, bár ajándékötletünk még nincs is. Tovább a recepthez >>>

Ünnepi párolt káposzta

Elképzelhetetlennek tartottam még 20 éves koromban is a gyümölcsöket sós ételekkel együtt enni, de ma már kimondottan szeretem. Mi soha nem ettünk otthon kompótot a sült húsok mellé, ezért furcsa is volt, amikor először kínáltak meg ilyesmivel. A sült hús mellé savanyúság dukált, és a saláta is az ecetes-cukros-sós lében úszkáló zöldsalátát jelentette. A párolt káposzta az egyik kedvencem, nélküle egy jó kis disznótoros nem is képzelhető el. Ez a változata azoknak fog ízleni, akik már megbékéltek az édes és a sós, a hús és a gyümölcs házasságával. Az egyben sült lapocka köreteként tálaltam a családomnak.
Tovább a recepthez >>>

2009. november 20., péntek

Fokhagymás sült lapocka

Nem gyakran készítek egyben sült húsokat, de a nyáron együtt nyaraltunk a sógorékkal, akik beállítottak egy fantasztikus illatú, ízű sült hússal, s azóta szerettem volna újra átélni azt az élményt. A jénai tálban egy szalonnával, fokhagymával tűzdelt gyönyörű darab hús feküdt egy aszpikos rétegen, aminek a tetején a dermedt pecsenyezsír már előre vetítette a későbbi zsíros kenyér-lilahagyma párosítás élményét. Hozzá kell tennem azt is, hogy a konyhapulton a közvetlen szomszédságában egy 3 kg-os friss, kerek, hatalmas kenyér is várta ezt az alkalmat. A hétvégén vettem egy szép darab lapockát es a kapott recept szerint (kiegészítve a sütőzacskóval) megsütöttem. A legnagyobb titka az alacsonyabb hőmérséklet és a hosszabb sütési idő volt.
Tovább a recepthez >>>

2009. november 19., csütörtök

Citromhéj


Most, hogy közeledik a nagy karácsonyi sütögetés időszaka, itt az ideje, hogy sok süti fűszerét, a reszelt citromhéjat is hadrendbe állítsuk. Sokkal egyszerűbb kivenni a hűtőszekrényből a kész citromhéjat, mint minden alkalommal külön reszelgetni. Alapanyag is több adódik, hiszen télen gyakrabban iszunk friss citrommal készült teát, mint az év többi részében (már csak a C vitamin miatt is).

Emlékszem, hogy nagymamám mindig lereszelte a citrom héját és cukorral összekeverve tartotta a konyhaszekrényben, egy fedeles, néhai mustáros pohárban, és még csak nem is hűtőszekrényben. Gyerekként gyakran megdézsmáltam, ha valami édességre vágytam, mert abban az időben nem volt jellemző, hogy valamelyik szekrényben csokik és egyéb édességek, a mélyhűtőben meg fagylaltok várták volna sorsukat, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a konyhakredencben többnyire volt házi sütemény, úgyhogy nem panaszként jegyeztem meg, utalva sanyarú gyerekkoromra.

Ennek a tartósítási módszernek az a nagy előnye, hogy sokáig eláll, gazdaságos, azonnal használható, kevesebb kell belőle az ételbe, így ha nem kapunk vegyszermentes citromot, kevesebb káros anyaggal kell számolnunk. Hűtőben tartva akár hosszú hetekig felhasználható.

Ha cukorral keverem össze a lereszelt citromhéjat, a cukor felszívja az illóolajat, így a cukornak átadja az ízét, illatát és kevesebb mennyiségtől is intenzívebb lesz a citromos íz az ételben, mintha frissen reszelném hozzá. Tovább a recepthez >>>


Töltött muffin

Nem vagyok különösebben muffinrajongó, bár el kell ismernem, hogy jól tud kinézni, ha valaki szán egy kis időt a díszítésre. Az első csomag papírkapszlit még 20 évvel ezelőtt vettem Norvégiában és az azon lévő receptet sütöttem sokáig, bár nem sokszor. Valahogy nem indította be a fantáziámat. Ha jól emlékszem Stahl Judit hatására kezdtek sokan muffingyártásba, és ma már rengeteg változata kering a neten, édes és sós változatban. A papírkapszli, ahogy Stahl nevezi, régi nevén mignon papír, már gyerekkoromban is létező dolog volt, de csak a cukrászdákban találkoztam vele, és csak a sütemények alátétjeként. A papírboltokban azért néha lehetett kapni, de nem hiszem, hogy bárkinek is eszébe jutott volna ebben megsütni a kakós kevertet.
Ez a muffin egy csokis alapból és a Stracciatella nevű sütim krémjének a variációjából jött létre, a tetejére meg pillecukorból készült a bevonat és a dísz. Tovább a recepthez >>>

2009. november 17., kedd

Spagettis sertésszelet

Igaz, hogy már pár hete készült ez az étel, de még emlékszem az elismerő hümmögésekre az asztalnál. (Mondjuk ennél több elismerést a családomtól csak akkor kapok, ha kiprovokálom. Nem vagyok nagyon elkényeztetve a dicséretekkel, de a férjem ezt már a házasságunk elején letisztázta, ha nem szól semmit, akkor ízlik. A nem szólásnak nincs mértéke, abból nem tudom, hogy csak kicsit ízlik vagy nagyon, de a hümmögés az már komoly elismerés, mert az önkéntelenül jön.) Ez a Spagettis sertésszelet egy praktikus egytálétel, nem kell külön köretet készíteni, sőt még saláta sem nagyon illik hozzá, az elkészítése sem bonyolult. Kell még valami egy jó ételhez?

Almás rózsa


Almás rózsa

Az elmúlt hét a rózsák hete volt a konyhámban. Kezdődött a krumpli rózsával, majd a Mákos túrótorta tésztarózsájával és a hétvégén ezzel az Almás rózsával. Ilyenkor szoktam abba a hibába esni, hogy mindent olyan szemmel nézek, hogy lehet-e belőle rózsát készíteni. (Amikor intenzíven űztem a foltvarrást, nem volt olyan mozaik, kőpadló, katedrál ablak, amit ne úgy néztem volna, hogy ezt meg lehetne-e varrni.) Már vannak ötleteim a rózsára, mint süteményre, de ezt előbb ki kell próbálni. Jade blogjában láttam meg először ezt a rózsát, de több helyen is feltűnt azóta. Futótűzként terjed, és hamaros mindenki ki fogja próbálni, mert aki igazán szeret sütni, az nem mehet el szó nélkül, illetve kipróbálás nélkül egy ilyen recept mellett.

2009. november 15., vasárnap

Grízgaluska


A grízgaluska a nagymamám csodálatos húslevesének emlékét hozta vissza. Én csak ritkán készítem, nem is tudom miért. Most is csak azért került sorra, mert a honlapom egyik látogatója kérdezte a jó grízgaluska receptjét. Ági (barátunk) azonnal reagált a kérésre és elküldte a jól bevált családi receptet. Ma ki is próbáltam és tényleg nagyon jó lett. Bátran ajánlom mindenkinek.

Tovább a recepthez >>>

Hagymás-sajtos melegszendvics

Én úgy nőttem fel, hogy nem is tudtam, hogy létezik melegszendvics. (Micsoda veszteség, bár amiről nem tudunk, az nem is hiányzik.) Középiskolás voltam, amikor az egyik ismerősöm megkínált sütőben sült sajtos pirítóssal. A kenyérre reszelt sajtot szórtak és megsütötték a sütőben. Emlékszem milyen örömmel vittem haza a „receptet”. Ez még nagyon új dolognak számított. Nem voltak melegszendvicset árusító büfék és a Magyar Konyha első száma is még csak évek múlva jelent meg először. Tulajdonképpen minden újdonság, ami szép lassan beszivárgott a konyhánkba ezzel az újsággal kezdődött. Hosszú évekig szinte csak a húsos-, gombás- és a sajtos melegszendvics triumvirátus uralta a piacot, de ma már, hála a rengeteg szakácskönyvnek, gasztronómiai újságnak és az Internetnek, megszámlálhatatlan változata megtalálható. Mostanában elég ritka vendég a konyhámban, bár a tél közeledtével egy forró tea kísérőjeként még mindig megállja a helyét gyors vacsoraként.
Legutóbb egy hagymás változatot készítettem.
Tovább a recepthez >>>

2009. november 13., péntek

Mákos túrótorta



Nem vagyok egy nagy mákrajongó, de el kell ismernem, hogy ez a torta, párosítva a mákot a túróval, még nekem is különleges élményt okozott. Mindjárt el is határoztam, hogy benne lesz a karácsonyi sütilistában, mégpedig az első 3-ban, nehogy lecsússzon a listáról. Nem mindenki rajong a krémes, habos csodákért, így ez akár alternatívája lehet egy krémes karácsonyi tortának, csak rózsa helyett kis karácsonyfákat kell sütni rózsa helyett. (Kipróbálni!!!!)
Sajnos megint nem enyém volt az ötlet (csak a rózsa), mert a receptet egy nagyon régi Kuktában találtam.

Mákos túrótorta

Hozzávalók:

Tésztához:
30 dkg liszt
20 dkg Ráma
10 dkg porcukor
1 tojássárgája
½ citrom reszelve
1 cs. vaníliás cukor
pici só

Máktöltelék:
23 dkg darált mák
2,5 dl tej
4 evőkanál cukor
10 dkg mazsola
½ citrom reszelt héja
fahéj
piskótamorzsa

Túrótöltelék:
50 dkg túró
3 evőkanál étkezési keményítő
2 egész tojás + 2 sárgája
cukor ízlés szerint (10-15 dkg)
1 citrom héja + leve
10 dkg mazsola
rum
pici só

kevés citromos cukormáz és baracklekvár


A tészta hozzávalóiból omlós tésztát gyúrok és 1-2 órára a hűtőszekrénybe teszem pihenni.
A mák hozzávalóit összeforralom és annyi összemorzsolt babapiskótát keverek hozzá, amennyitől kenhető állagú lesz. Hagyom hűlni.
A túrókrémhez a túróhoz adom a hozzávalókat a mazsola kivételével. Ha nagyon száraz, darabos a túró, akkor mixelő rúddal pépesítem. Utoljára a mazsolát keverem hozzá.
Egy 26 cm-es kapcsos tortaforma alját kibélelem sütőpapírral és a tészta 2/3-át kinyújtom. Úgy bélelem vele ki a formát, hogy az oldalára is jusson. Villával megszurkálom és belesimítom a mákot, erre pedig a túrókrémet. A maradék tésztát kinyújtom és 1 cm széles csíkokat vágok belőle és rombusz formában berácsozom a túró tetejét.
180 °C-os sütőben addig sütöm, míg a tetején a tészta megpirul.
Néhány evőkanálnyi átszitált porcukorhoz pár csepp citromlevet és egy pici tojásfehérjét teszek, majd sűrűn folyó cukormázat készítek belőle keveréssel. Nylonzacskó sarkába töltöm, aminek levágom a csücskét, vagy tölcsért készítek sütőpapírból és annak a segítségével minden rács közepére cukorcsíkot nyomok. A rácsok közé baracklekvárt töltök.
Megjegyzés: még másnap is finom volt, mert a tésztája porhanyósabb lett. Maradt egy pici tészta és próbaként készítettem pár rózsát. (A nyers tészta olyan, mint a gyurma.) Kíváncsi voltam, hogy sütés közben elveszíti-e a formáját, de nem, így ez a tény nálam újabb távlatokat nyit a sütemények díszítése terén.)

Képek a készítés folyamatáról (27 db)>>>

2009. november 11., szerda

Sütőtök torta

Többek között azért is adtam a fejem a blogírásra, mert nem csak jó dolgok történnek a konyhában, nem csak sikeres ételek készülnek, és nem minden tökéletes se az alapanyagok, se a receptek terén. A honlapomra csak azokat az ételeket teszem fel, amelyeket bárkinek merek ajánlani, mert ha követi a leírásomat, nem kaphat sokkal rosszabb eredményt, mint én, még egy nagyon kezdő sem. Már nagyon régen feliratkoztam egy hirlevélre, így minden pénteken kapok egy receptet. Nagyon jól van időzítve, mert az ember sokszor pénteken tervezi meg a hétvégi menüt. Néhányat már elkészítettem és eddig nem is volt vele gondom, de ez a mostani nem volt egy főnyeremény.
Jöttek a gyerekek szombaton ebédre, és ezzel a tortával akartam őket meglepni. Sikerült.:(

Jöjjön a recept a megjegyzéseimmel.

"(Dr. Oetker Mesterkonyha)
-------------------------------------------------------

SÜTŐTÖK TORTA

(kb. 16 szelet)

Hozzávalók:

Tésztához:

150 g búzaliszt
1 tasak Dr. Oetker Bourbon Vaníliás cukor
1 tojássárgája (közepes méretű)
3 evőkanál víz
80 g lágy vaj vagy margarin

Feltéthez:

600-750 g sütőtök
50 g barnacukor
50 g durvára darált mogyoró

Ezenkívül:

2 evőkanál barnacukor
2 evőkanál durvára darált mogyoró

Előkészítés:

2 evőkanál barnacukrot a 2 evőkanál darált mogyoróval elkeverjük.
A kapcsos sütőformát (kb. 26 cm átmérőjű) kivajazzuk, a mogyorós keverékkel megszórjuk. A sütőt előmelegítjük."

Az első hiba a kapcsos tortaforma volt. Ezt a süteményt nem lehet kapcsos formában sütni, mert bármilyen jól illeszkedik is a forma aljához az oldala, nincs a töltelékben semmi, ami megkötné azt a cukros levet, ami a tökből és a cukorból kifolyik sülés közben. 10 perc után már a megsült torta illatát éreztem, de 2 percen belül kiderült, hogy csak a kifolyt leve az, ami épp a sütő aljára ég. Aki már jár így, az tudja milyen élmény a forró sütőben vakarni a füstölő, forró cukros levet. 5 perc után visszatettem a sütit és alátettem egy fóliát. Mire megsült, pont fele annyi idő alatt, mint ahogy megadták a sütési időt, újabb adag lé folyt ki a tortából, pedig azt hittem, hogy mind a sütőre égett.



"Elkészítés:

A lisztet egy keverőedénybe szitáljuk, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót, és konyhai robotgéppel először alacsony, majd a legmagasabb fokozaton összedolgozzuk. Az összemorzsolt tésztát egy enyhén lisztezett konyhalapon jól összegyúrjuk, majd 1 órára hűtőszekrénybe helyezzük.
A sütőtököt elfelezzük, magját eltávolítjuk, meghámozzuk, majd apró kockákra vágjuk. A sütőtök húsát a cukorral és a darált mogyoróval elkeverjük, majd az előkészített sütőformában egyenletesen elosztjuk.
A tésztát egy enyhén lisztezett munkalapon körlappá nyújtjuk, és a tésztát a sütőtökös rétegre fektetjük, egy villával megszurkáljuk. A sütőformát a sütő középső részébe toljuk, és a süteményt megsütjük.

Alsó és felső sütés: kb. 200 °C (előmelegítve)
Légkeveréses: kb. 180 °C (előmelegítve)
Gáz: kb. 3-4. fokozat (előmelegítve)
Sütési idő: kb. 45 perc"

(30 perc alatt még úgy is megsült, hogy 5 percre megszakítottam a sütést a takarítás miatt.)

"A megsült süteményt a sütőformában hűlni hagyjuk, majd egy tortatálra fordítjuk."



Ez szó szerint így történ. Az ebéd végén feltálaltam a tortát, addigra pont kihűlt. Nem szeretném szó szerint idézni, hogy mit mondtak a gyerekek, de az volt a lényege, hogy pont úgy néz ki, mint aki megette a sütőtököt … és „visszaadta”. Mivel nem ezt a kifejezést használták, így nekem is elment az étvágyam tőle, pedig jó édes volt a tök, adva volt a siker. 4-en összesen egy szeletet ettünk belőle. Ginának, a kutyának erről persze teljesen más volt a véleménye, mert imádta.:) Remélem hitelrontásért nem fog senki a fejemre koppintani, de a fáradozásomért, a sok-sok képért, amit sütés közben készítettem, az alapanyagokért és az elvesztegetett időmért ennyi kárpótlás jár.:)

2009. november 10., kedd

Cukros-mézes mogyoró és dió

Nincs olyan bevásárlás, hogy a kosarunkba ne landolna néhány zacskó rágcsálnivaló. Jobb esetben valamilyen mézes, karamellás, wasabis mogyoró vagy különlegesebb olajos mag, rosszabb esetben pattogatott kukorica és sós mogyoró. Én ezek nélkül nagyon jól el tudnám képzelni az életemet, de ugyanez nem mondható el életem párjáról, akinél kialakult egy feltételes reflex, vagyis a focimeccs kezdetét jelző sípszó a „rágcsálhatnék” kezdetét jelenti nála. Ha éppen nincs itthon semmi drága, jöhet, de csakis akkor, a pattogatott kukorica. A legutóbbi meccs már majdnem rágcsálás nélkül telt el, de előkerült egy fél zacskó hétköznapi sós mogyoró, meg a sütésre szánt dió.
Ha már átengedtem a nagy TV-t a nappaliban, hogy még nagyobb legyen az élmény, fokoztam
egy kis különleges rágcsálnivalóval is. Az egész nagyon gyorsan elkészült és legalább valami jó nekem is jutott, ha már a focit nem szeretem, az alkotás öröme.:) Arról már nem is beszélek, hogy ez mennyivel olcsóbb, mint a hasonló bolti termék. Mondom, csak hasonló, mert el tudom képzelni azokat a szuper karamellizáló, szárító, meg ki tudja még mint nem csináló nagyüzemi gépeket, amelyekkel előállítják ezeket a finomságokat. Azért nincs okom panaszra, mert nagyon sok dicséretet kaptam értem, így nekem is jutott egy kis sikerélmény.
Cukros-mézes mogyoró és dió

Az egyik kedvencünk az a mézes mogyoró, ami kicsit sós is egyben. Amikor először kóstoltam furcsa volt, de érdekes is egyben. Éppen ezért sós mogyoróból készítem.
Kb. 10 dkg mogyorót szűrőbe teszek és a só nagy részét egy konyhai papírtörlővel letörölgetem róla, miközben le is rázom. Egy kis lábasba 2-3 evőkanálnyi mézet teszek és lassú tűzön karamellizálom. Ha már kezd kissé barnulni, hozzáadom a mogyorót és pár percig kevergetem, és vigyázok, nehogy megégjen, vagy túl barna legyen. Egy sütőpapíron szétterítem és hagyom hűlni. Ha már kissé megszilárdult, porcukorral összekeverem. A fölösleget a szűrőben jól lerázom róla, hogy épp csak annyi maradjon rajta, amennyi rátapad a karamellre. Először kicsit megpuhul a mogyoró, de mire kihűl ropogós lesz. Ha valakit zavar a sós és édes íz együtt, az egyszerűen vagy sótlan mogyorót használjon, vagy szűrőbe téve folyó víz alatt öblítse le róla a sót. Szárazra törölve menjen a mézkaramellbe.
A karamellás dióhoz ugyanannyi cukrot, mint amennyi a dió, kis lábasban felolvasztok, világos barnára karamellizálom, hozzácsavarok egy fél citromot, és beleszórom az egészben hagyott diót. Ha nehezen vonja be a szemeket, 1-2 ek. vizet is adok hozzá. Ha már minden szemet bevont a cukor, sütőpapírra teszem úgy, hogy ne érjenek össze a szemek, és megszárítom. Mire teljesen kihűl, már meg is szárad.
Magimádó családtagjaim nagyon elégedettek voltak az eredménnyel.

Képek a készítés folyamatáról >>>

2009. november 9., hétfő

Gombaporos-tejszínes harcsa

Nem igazán vagyok oda a halas ételekért, de azért el kell ismernem, hogy van néhány ehető is közöttük. A lazac, a fogas, az afrikai harcsa mintha nem is hal lenne. Egy frissen sütött hekk a piacon vagy a Balaton partján még nekem is ízletes falatnak számít. Itthon inkább a szószos, tejszínes, alig halízű halételeket főzöm és a viszonyomat a halhoz az is jelzi, hogy a weboldalamon lévő 650 receptből mindössze csak 8 a halas.
A 8. a címben jelzett halétel egyszerű, gyors és nagyon finom.
A kép nem biztos, hogy eléggé felcsigázza az érdeklődést, de csak ezt az egy darabot tudtam megmenteni a fényképezés számára, mert olyan gyorsan elfogyott.

Gombaporos tejszínes harcsa

Hozzávalók:

70 dkg afrikai harcsafilé
1 cs. gombaleves por
3 dl főzőtejszín

A harcsafiléket féltenyérnyi darabokra vágom és a szeleteket a levesporban megforgatom. Egy kivajazott jénaiba fektetem és leöntöm a tejszínnel.
200 °C-os sütőben megsütöm. Nem sóztam, mivel a levespor sós.
Megjegyzés: pont olyan egyszerű és gyors, mint ahogy leírtam. Nekünk nagyon ízlett.

Képek a készítés folyamatáról >>>

2009. november 8., vasárnap

Banános csokis süti

Általában csak a hétvégén főzök, mert hétközben erre se időm, se kedvem nincs. Szerencsére nem várja el senki tőlem, hogy este 6-kor, amikor hazaérek még főzzek is. Az ebédet a munkahelyünkre rendeljük vagy a közeli éttermekben ebédelünk, a fiam meg szívesen főz magának valamit, ha az egyetemi elfoglaltsága és a munkabeosztása ezt megengedi. A hétvégét többnyire a konyhában töltöm és néha 6-7 új receptet is kipróbálok. Mivel a weboldalamra heti 4-5 receptet teszek fel, így már közel 60-at őrzők a gépemben. Ezek közül sok olyan van, amit elkészítettem, lefényképeztem, de nem írtam meg azonnal a receptjét, és már elfelejtettem a hozzávalók arányát. Csak az elkészítés folyamatáról vannak képeim. Egy része olyan, ami nekem annyira nem nyerte el a tetszésemet, de nem mindig vagyok mérvadó, mert mindig ízlik valamelyik családtagomnak. Ezekkel a receptekkel úgy vagyok, hogy ha nekem nem ízlik annyira, nem szívesen ajánlom másnak sem, de ezért ezekből is felteszek néha egy-egy receptet. A többi meg várja a sorát, s hogy mióta, azt a képeken lévő dátum mutatja. Ez a ma feltöltött recept is már fél éves, és azért várt ilyen sokáig, mert elkevertem azt a kis fecnit, amire felírtam a hozzávalók arányát, és a napokban megtaláltam.:) Érdemes kipróbálni, mert nagyon finom.

Banános süti


Hozzávalók:
4 dl liszt
3 dl joghurt
1 dl olaj
3 dl cukor
3 tojás
1 cs. sütőpor
4 banán
15 dkg csoki

Tetejére:
10 dkg margarin
15 dkg liszt
10 dkg cukor
4 ek. kakaópor


A sütőpor összekeverem a liszttel és a cukorral, a joghurtot meg az olajjal és a tojással. A kettőt összeöntöm és sima tésztává keverem.
A banánokat karikára vágom, a csokit apró darabokra és mindkettőt a tésztához adom.
A szóráshoz a margarint a cukorral, a liszttel és a kakaóporral úgy dolgozom össze, hogy ne álljon egybe, hanem morzsás állagú legyen.
Egy közepes tepsit sütőpapírral kibélelek, beleöntöm a tésztát, a tetejére szórom a kakaós morzsát, és előmelegített 200 °C-os sütőben megsütöm.


Képek a készítés folyamatáról >>>

Krumplirózsa

Marcipánból már gyakran készítettem rózsákat, így amikor megláttam ezt a krumplirózsát azonnal ki kellett próbálnom. Az első 2 után rájöttem, hogy ez egy nagyon egyszerű művelet, de azért nem gondolom, hogy ezután így fogom sütni a krumplit, legfeljebb csak dekorálási célra. Mivel a konyhapulton árválkodott néhány fonnyadt cékla, ami még a múlt heti vásárlásból maradt, és épp salátát akartam belőle készíteni, így adta magát a lehetőség, hogy kipróbáljam, hogy rózsaként mennyire állja meg a helyét. Megállta, és nagyon finom volt megsütve. Gyorsan felszeleteltem még egyet és olajban kisütöttem a krumplival együtt. Finom, édeskés íze van így. Nem is jutott eszembe, hogy megsózzam. Míg nedvesen a cékla mindent megfogott, még a mellé tett krumplit is, addig az olaj nem vette át a színét. Együtt süthettem a krumplival.


Krumplirózsa

A krumplit uborkagyalun nagyon vékonyra felszeleteltem, majd meleg, sós vízbe tettem egy fél órára. Ezalatt a krumpli kicsit rugalmasabbá vált (gondolom a keményítő egy része kiázott belőle).
Ezután 5-6 szelet krumplit rózsaformájúra tekertem. A következő szirmot mindig oda tettem, ahol az előző összeért. Közben szorosan kell tartani! Amikor az összes szirmot rátettem, 1 vagy 2 fogpiszkálóval átszúrtam. Ekkor a szirmokat kissé szétnyitottam, hogy rózsa formája legyen. Annyi olajban sütöttem meg, amennyi teljesen ellepte. Inkább kisebb edényt használok, hogy az olaj magasabban legyen. Gyorsan megsül. Sülés közben összetapad, így a fogpiszkálót kissé csavaró mozdulattal kiveszem, de nem mindegyikből jön ki.
A bordó rózsát céklából készítettem. Mivel volt néhány fonnyadt cékla itthon, már eleve puha volt minden szelet, könnyű volt belőle rózsát készíteni. Megsütve még finomabb volt, mint a krumpli.

Képek a készítés folyamatáról >>>

2009. november 6., péntek

Sárgarépás levesbetét

Gyerekkori rémálmom volt a levesevés. Ehhez képest ma a 70. leves receptjét tettem fel a honlapomra.:)
Apukám minden délben hazajött ebédelni, és nekem minden délben meg kellett vívnom a saját levescsatámat. Én akkoriban csak azzal tudtam érvelni, hogy nem szeretem. Apukám szerint meg leves nélkül nincs ebéd! Képes volt alkudozni velem, hogy kóstoljam meg, mert nem mondhatom azt, hogy nem szeretem, ha nem is tudom, hogy milyen…csak 7-6-5 kanállal! Ő is jól felidegesítette magát, meg én is stresszes voltam minden délben, bár akkor ezt a kifejezést még nem is ismertük.
Hosszú évek alatt megszerettem, ma meg kimondottan örülök, ha számomra ismeretlen receptbe ütközöm. Magam is kísérletezgetek új ételekkel, köztük levesekkel is. Legtöbben a húslevesbe csak klf. tésztát, grízgaluskát, esetleg hús- vagy májgombócot főznek, pedig az ötletes levesbetétekkel még a kockából készült levest is fel lehet dobni.
Évtizedekig nem szerettem a sárgarépát, de nem is olyan régen ez megváltozott, és ez a zöldség is felkerül a felnőttként megszeretett ételek kategóriájába. (Kicsit jöhetett volna előbb is.):) Ez a levesbetét annyira finom volt, hogy mire asztalra került, egy jelentős részét sikerült elcsipegetnem. (Legközelebb kipróbálom a mikróban.)

Sárgarépás levesbetét
Hozzávalók:

30 dkg sárgarépa
2 tojás
4 dkg puha vaj
3 dkg liszt
só, bors, szerecsendió
+ 2 db leveskocka
snidling

A sárgarépát 1,2 l vízbe 6-7 percig főzöm, majd hideg vízben lehűtöm és a reszelő durvább fokán lereszelem. A főzővízébe beledobom a leveskockát és felforralom. A tojásfehérjét sózom és kemény habbá verem. A puha vajat habosra keverem a tojások sárgájával, fűszerezem, és felváltva hozzákeverem a lisztet és a tojáshabot.
Egy 25x16 cm-es kis tepsit sütőpapírral kibélelek, belesimítom a masszát, és 190 °C-os sütőben megsütöm. Nagyon gyorsan megsül, még 10 perc sem kell hozzá.
Sütőpapírra borítom, kicsit hagyom hűlni és rombusz alakúra felszeletelem. Lehet akár mintánkat is kiszúrni belőle. A forró levesben tálalom. Snidlinget szórok a tetejére.
Megjegyzés: nekem leves nélkül is nagyon ízlett, pedig nem olyan régen szerettem meg a sárgarépát. Nem kell sajnálni a fűszert, mert az ad neki igazán jó ízt.

Képek a készítés folyamatáról >>>

2009. november 4., szerda

Első bejegyzés

Mit is lehetne első bejegyzésnek írni? Egy kis történelem.:) 3 évvel ezelőtt elkezdtem egy weboldalt készíteni, ami a mai napig leköti az összes szabadidőmet. Akkor miért kell még egy blog is, ha úgyis folyton időhiányban szenvedek? Mert mindenki arról szeret a legjobban beszélni, ami foglalkoztatja, amit szívesen csinál. Mivel a weboldalam nem blog, inkább egy képes, virtuális szakácskönyvhöz hasonlít, és feltételezésem szerint a látogatóim azért járnak oda, hogy ötleteket, recepteket találjanak, nem biztos, hogy örömmel vennék, ha mától hosszas irományokat kellene elolvasni a receptek előtt. Eddig is elmondtam, ha volt valami mondanivalóm, de azt igyekeztem leszűkíteni. Nem mindenkit érdekel az, hogy a piacon bóklászva harsogó zöld színével hívta fel a figyelmemet az a brokkoli, amiből az aznapi krémlevest készítettem, de a legtöbb ételnek van valami története, amit néha szívesen elmesélnék, és erre lesz jó ez a blog. Kiélem benne a grafomániámat, miközben arról írhatok, ami foglalkoztat. Remélem, hogy ha valaki idetéved és beleolvas ezt is érdekesnek találja, de ha csak az receptre vagy elkészítés folyamatára kíváncsi, akkor egy kattintással eljuthat a weboldalamra.

Visszatérve a történelemhez.
10 éve csatlakoztam egy internetes levelezőlistához, aminek a mai napig a tagja vagyok (ha az utóbbi időben ritkán is szólalok meg, és nem tudok az összes találkozóra elmenni). Azóta már többször személyesen is volt alkalmam megismerni ezt nem mindennapi társaságot. Az elmúlt 10 évben nem volt olyan kérés, amire azonnal ne jött volna válasz, ötlet, recept. Mielőtt elkezdtem volna a saját oldalamat készíteni, sok receptet próbáltam ki, kaptam is és küldtem is erre a listára. 3 évvel ezelőtt ősszel a sütőtökszezon idején főztem egy édes levest, amit lefényképeztem. Megírtam a receptet és csatoltam a képet, de nem tudtam annyira lekicsinyíteni, hogy a rendszer elfogadja. Ekkor a tar.hu-ra töltöttem fel, hogy majd onnan belinkelem a képet, de még 3 nap múlva is csak a „szerkesztés alatt”, vagy valamilyen hasonló feliratot találtam a képek helyén. Ekkor döntöttem úgy, hogy itt az ideje annak régóta tervezett családi honlapnak, így majd oda fogom felrakni azokat a recepteket, amiket a konyhás társaimnak is szeretnék megmutatni, és nem fogok mérgelődni, ha folyton visszakapom a levelet sikertelen kézbesítés miatt. Ez a történelmi pillanat 2006. szeptember 26-án jött el, és az Édes sütőtökleves volt az első étel, ami büszkén virított az oldalamon.



Eredeti kép

Egy későbbi kép

Ahhoz képest, hogy egy családi albumnak indult, ami rólunk szólt volna, a gyerekekről, a házi kedvencekről, a patchworkről, az utazásainkról, na meg a legkedvesebb ételeinkről, ahhoz képest az egész egy nagy, képes szakácskönyvvé nőtte ki magát. Az eredeti szándékot jelzi az, hogy a gyerekekről, a házi kedvenceinkről, meg a patchworkről azért töltöttem fel képeket, de az utazás már szóba sem került. Elkapott a vágy, hogy minél gyorsabban, minél több receptet lássak az oldalon. Szinte minden nap felkerült egy új recept, hiszen az első év végére már 350 étel receptjével büszkélkedhettem. Mivel minden receptet fázisfotókkal illusztrálok, ezért szóba sem jöhetett olyan, hogy kép nélkül egy is felkerüljön, vagyis minden egyes ételt el kellett készítenem. Eleinte 2-3-4, ma már néha 20 képet is feltöltök egy recepthez. Az első fél évben ez nagyon jól működött, a családom is élvezte, mert az összes kedvenc ételünket megfőztem, megsütöttem. Lassan hozzászoktak ahhoz, hogy hiába ülnek ott késsel-villával a kezükben az ételre várva, addig nincs kaja, míg az ominózus fotó el nem készül. Aztán néhány hónap múlva már azért könyörögtek a gyerekeim: "Csak egy egyszerű rántott húst süss nekünk Anyu, semmi szezámmag, semmi sajt, semmi extra, csak tojás, meg prézli… tudod… úgy, ahogy mindenki csinálja!". Ez volt a legnehezebb, mert ami már egyszer fent volt az oldalamon, azt már még egyszer nem lehetett feltenni. Az első hetekben csak 1-2 kolléganőm tudott az oldalamról. Emlékszem, hogy mekkora öröm volt, amikor a hetekig tartó napi 5-6 látogató után hirtelen 10-en is megnézték. Egyből úgy éreztem, hogy ez egy küldetés, ennyi embernek megédesíteni a napját egy jól sikerült recepttel, a hálától szinte könnybe lábadt a szemem és legszívesebben minden látogatómat megöleltem volna.:) Most közelít a napi átlagos látogatottság a 800-hoz, ami nem kevés, és ez a sok ember naponta rákattint az oldalamra és kíváncsi arra, amit csinálok. Nagyon jó érzés, és ez az, ami minden nap újabb és újabb kedvet ad ahhoz, hogy folytassam.
Azt hiszem, hogy idáig már senki sem fog eljutni az olvasásban, de ha mégis, akkor örülök neki.:)